One Direction napjai (Befejezett)

A történet egy magyar lányról, Adáról és a One Direction-ról szól.

Utolsó hozzászólások
  • Ywwjt49a: Ariel rebel naughty night. Indian Hot Porn Sex Video. Sunny leone hot and porn video. Free download new porn video. <a href="https://3gpjizz.mobi">https://3gpjizz.mobi/</a> Xxxx India Sex. Joslyn james teacher. Saudi Teen Porn.
    https://3gpjizz.mobi/
    (2018-01-16 01:31:51)
    180.bejegyzés
  • KeithNut: Howdy! [url=http://lasixhq.com/]purchase furosemide[/url] good website http://lasixhq.com
    (2018-01-13 14:18:32)
    180.bejegyzés
  • LeninivBuM: Hola, Me gusta mucho tu sitio, ?sigue haciendolo mejor!
    besttitangeles.cu.cc/map32.php
    (2018-01-11 17:48:03)
    180.bejegyzés

176.bejegyzés

*Harry*

Hihetetlenül boldog voltam! Hogy miért? Végre láthattam azt a nőt, akit szeretek, itt ül mellettem a kocsimban, és épp a lakásomra tartunk! Kell ennél több!? Ja, persze ... Mondjuk az, hogy ne utáljon! De hiába, nem fogom feladni!

***

- Szóval, milyen érzés újra .... Itthon?

- Fura! - nyögte ki kicsit nehézkesen mikor szétnézett - Most komolyan nem takarítottatok azóta!?

- Most komolyan ez érdekel téged!?

- Ahj - sóhajtott és megrázta a fejét - Igazad van! A takarítás holnap is ráér! - elindult az emeletre

- Ácsi ácsi! Te ... Nem takaríthatsz itt! Sőt! Semmit nem csinálhatsz! - szóltam utána, mire megállt és jelentőségteljes pillantást vetett rám, miután megfordult

- És mégis miért? - felhúzta a szemöldökét a kérdés után

- Mert én ... Nem hagyom! - jelentettem ki bátran és felléptem én is a lépcsőre, ügyelve rá, hogy egy lépcsőfok kimaradjon, így arcunk egy magasságban lehessen

- Meg kell ismételnem magam ... És mégis miért? - rázta meg kissé a fejét, hogy még kíváncsibbnak tűnjön

- Azért, mert babát vársz! Nem akarom, hogy bármit is csinálj ... Csak ... Pihenj!

- Harry! - mondta és összeszűkítette a szemeit, ujjaival kissé megtámasztotta orrcsontját, utána rám nézett - Talán ... Történt már velem sokkal rosszabb dolog is a terhességem alatt, mint az, hogy egy kicsit takarítani fogok! Nem gondolod?

- Például? - csúszott ki gúnyosan a számon, pedig egyáltalán nem akartam őt bántani

- Például? - kérdezett vissza hitetlenkedve - Mondjuk az, hogy minden este sírva aludtam el. Talán az, hogy amikor megláttalak a tv-ben, az interneten, vagy egy kib*szott magazinban, úgy éreztem, hogy egy kést állítottak belém és minden egyes ilyen féle felbukkanásodnál egy jó nagyot csavartak azon a késen! Hogy biztos fájjon! Mondjuk az, mikor megláttam, hogy egy bögyös szőkével enyelegsz ... Az egész rohadt twitter tele volt vele! - a végén már eléggé ordított és észbekaptam, hogy közben fenyegetően közelített felém én meg csak lépkedtem hátra, míg nem a lépcső aljára értem. Két fokkal feljebb állt, magasabb volt, mint én. Mutató ujja idegesen, kissé remegve, de fenyegető mozdulatokkal szegeződtek felém. Igen! Féltem tőle!

- Hé! Csak ... Nyugodj meg! - megfogtam a két vállánál, remélve, hogy megnyugszik

- Vedd le rólam a kezed! Azt mondod szeretsz! Hogy végig szerettél! Akkor mégis mi a picsának kellett a szőke bula? Hmm Harry? Minek? Megmondom én! ... Mert szart se érzel már! Talán sosem éreztél. Talán én is csak az voltam ami ő is! Egy ágyas ... Aki mindig megtett neked mindent, amit akartál!

- Tessék? Te meg miket beszélsz? Sosem voltál egy ... Ágyas a szememben! - döbbenten makogtam

- Oh! Remek! Szóval még annyi se voltam! Igazán remek! - fortyogott idegesen és felvágtatott a lépcső tetejére. Még egyszer visszanézett rám. Már nem idegesség volt a szemében. Az idegességet felváltotta rengeteg, kitörni készülő könny! Aztán el is tűnt és jól hallhatóan becsapta a szoba ajtaját.

- Én vagyok az egyetlen, aki megvigasztalhat ... Csak nem tudom hogyan ... - leültem a földre elkeseredve. Mégis hogyan gondolhatja ezt? Honnan jön ilyen az eszébe? Biztos az a köcsög Conor beszélte belé!

*Liam*

- Nagy kár, hogy Ada és Harry kihagyja ezt a bulit! Elég jó party! - próbálta túlkiabálni Bella a zenét

- Igen! De ők tudják! Szerintetek most mit csinálnak? - kérdezte kíváncsian Kat és körbe nézett a tarásaságon

- Szerintem most épp ..... - szólalt meg Jen, de Andy a kezét a szája elé tette

- Te inkább ne kommentáld ezt Baby! - mosolygott rá

- Remélem minden oké lesz köztük! Ők egymásnak vannak teremtve! - szólalt meg ártatlanul Emma! Niall csak bíztató mosollyal csatlakozott barátnőjéhez

- Én is remélem! - fűztem hozzá reménykedve

- Na .... Srácok, szerintem hozhatjuk az újabb kör piákat! - törte meg a már majdnem kínos csendet Louis. Niall is vele tartott. Én nem iszok, így nem is cipekedek feleslegesen. A lányok egyből heves pletyibe kezdtek ... Természetesen Harry-ékről. Ami azt illeti, engem is nagyon érdekel, hogy vajon most mi van kettőjükkel ... Tisztán látszik, hogy meghalnak egymásért ... Nem értem, mire ez a nagy 'vita' ... Ponosabban ... Nagyon jól tudom, de egy kissé zavaros ez nekem ... Nekünk! Ahogy hallom itt a lányokat, már ők sem túl biztosak semmiben sem!

- Basszus Jen! Te megharaptál! - kiáltott fel kissé dühösen Andy és a kezét vizsgálgatta

- Legközelebb nem fogod be a számat! - vágta oda élesen Jenny

- Csak meg akartam akadályozni, hogy hülyeséget beszélj! - mentegetőzött Andy

- Nem érdekel! - karbatett kézzel, kissé durcás arccal fordított hátat a lány

- Ne már Jen! Ne vágd be a durcit! - megfogta a két vállánál és maga felé fordította. Ahogy láttam a villódzó fényektől, Andy csókkal próbált kedvese haragján enyhíteni, sikertelenül. Jen egyszerűen felállt és arrébb ment mérgesen. Andy egy olyan beletörődés féle sóhajt elengedve követni kezdte a lányt, így hamar szem elől tévesztettem őket a tömegben. Kissebb kuncogás tört ki az asztalnál, ahonnan már csak a vitázó 'gerlepár' hiányzott.

- Most komolyan ... Hogy bírják egymás mellett? - tettem fel a költői kérdést nevetve

- Fogalmam nincs! De ahogy láttam Andy arcát, ezt napi szinten eljátszák egymással! - fűzte hozzá Zayn, szintén nevetve

- Andy egy papucs lesz! - horkantott fel Louis, egy kissé már ittas állapotában

*Ada*

Kétségbeesetten rohantam a szobába, hangos csattanással becsapva az ajtót magam mögött! Nem akartam előtte sírni! Nagyon felmérgelt és nem bírtam magamban tartani azt, ami bennem volt már hosszú hetek óta! Csak bemásztam a régi ágyamba ... Sírva! Körülnéztem ... És a rengeteg emlék megrohamozott. Hányszor aludtunk ketten, összebújva, ebben az ágyban. Hányszor mondta el itt, hogy 'Szeretlek' ... Még arra is emlékszem, mikor megleptek és kipofozták nekem ezt a kis szobát! Akaratlanul is elmosolyodtam ezen az apró emléken ... A párnámat szorongatva aztán rájöttem ... Nem igazán van minek örülnöm! Ezektől függetlenül az életem éppen erősen ível lefelé. Most még az sem érdekel, hogy ha sírva alszom el!

*Harry*

Mindig mindent elcseszek! Mért kellett olyat kérdezzek? Mért kellett, hogy felbosszantsam? Tudhatnám, hogy várandósan sokkal ingerlékenyebb! Ahj ... - idegesen a hajambatúrtam. Nem tudom mióta ülök itt a lépcső alján, miközben ott kéne lennem vele, és szorosan magamhoz ölelni, mert valószínűleg most a szobájában sír. De nem megy! Nem bírom nézni, ahogy fájdalmas könnyek folynak az arcán ... Miattam!

- Bocsánatot kell kérnem! - pattantam fel a helyemről és a szobája felé indultam. Mikor odaértem, idegesen megtorpantam, csak bámultam a fehér ajtót. Mély levegőt vettem és halkan kopogtattam. Vártam a válaszra, de nem érkezett. Kissé megijedtem, hogy talán baj lehet, így kissé kinyitottam az ajtót és miközben bedugtam a fejem, a nevét mondogattam, halkan.

- Alszol! - motyogtam inkább magamnak. Nem tudom mi ütött belém, de bementem és az ágya mellé álltam. Olyan nyugodnak látszott. Olyan rég óta vártam már, hogy melléfekhessek és magamhoz ölelhessem. De nem hinném, hogy ezt hagyná ....

Egy ideig álltam és bámultam ahogy egyenletesen mozog minden egyes levegővételénél. Nem bírtam tovább! Szeretem és magam mellett akarom érezni! Óvatosan bebújtam mellé, a lehető legkevesebb mozgással, nehogy felébresszem. De valószínűleg annyira fáradt, hogy ha ugrálnék sem biztos, hogy felkelne. Egy hihetetlen jó érzés kezdte átjárni a testem. A nyugodtság. Bár nem láttam az arcát, mert háttal feküdt, mégis megnyugtatott a tudat, hogy itt van. Egy ágyban velem! Óvatosan közelebb bújtam és átkaroltam a derekánál, finoman megfogtam a hasát és alig érezhetően simogatni kezdtem! Eddig talán fel sem tűnt, de elég gömbölyödő már a hasa! A pocak, amiben az én lányom, vagy fiam növekszik! Elmosolyodva nyugtáztam, hogy innentől minden rendbe fog jönni, mert én addig fel nem adom, az már biztos! Óvatosan egy puszit nyomtam a nyakára és mosolyogva aludtam, mellette.

175.bejegyzés

- Azt hiszem van elég sok dolog, amit meg kell beszéljünk! - megfogta a kezem és az ujjainkat összefűzte, de én elhúzódtam

- Harry! Ez ... Ez nem így megy! - tiltakoztam

- Tessék? De hát ... Gyerekünk lesz!

- Igen ... Ez vitathatatlan ... De te ... Te nem bíztál meg bennem! Egyszerűen csak ott hagytál! Gondolj már bele, ha Conor nincs és Jenny-ék? Velem mi lenne? Terhesen egy híd alatt laknék Los Angelesben, mert te ott hagytál a semmiben! - mondtam egyre jobban kiakadva

- Én ... Akkor nem is gondolkodtam! Fájt, hogy együtt láttalak titeket!

- Mégis mit láttál? Mondd már el! Mert kétlem, hogy valami félreérthetőt, mivel olyan nem történt!

- Nyugodj meg! Inkább menjünk vissza és holnap megbeszéljük, rendben?

- Jó! De csak is Tináék miatt! - dühösen elindultam előre, nagyokat lépkedve

- Öhm ... Ada! - szólalt meg Harry a hátammögül

- Mi van már? - csatantam fel és megfordultam

- Csak gondoltam jó, ha tudod, hogy Tináék épp az ellenkező irányba laknak! - mondta pimasz vigyorral. Csak sóhajtottam egyet és vágtattam a másik irányba. Mikor elhaladtam mellette, felvette a tempóm és ő is sietve lépkedett mellettem. Direkt nem néztem rá, mert tudtam, hogy ha még most is mosolyog, én attól megtörök és egyből a karjaiba omlanék.

- Harry! Ezt... Ezt ne! - elhúztam a kezem, mikor megpróbálta megfogni újra

- De szeretlek! Alig vártam, hogy újra az enyém legyél!

- Harry! Nincs olyan, hogy a tiéd vagyok! Nincs olyan, hogy 'mi'! Te vagy, meg én! Ennyi!

- Ne mondd ezt! Tudom, hogy nem ezt gondolod! Belül már alig várod, hogy megérinthess! Hogy rám nézhess és hozzám szólhass!

- Elég öntelt lettél hallod! - mondtam még mindig tempósan sétálva

- Azért ... Hozzádszólni még szabad, ugye? - kérdezte egy kis gúnnyal a hangjában

- Talán! Nem mindegy ám, hogy mit szólsz!

- Engem csak ... Érdekelne a ... Baba! - mondta kissé bátortalanul, mire egy kicsit lassítottam a tempón

- És ... Mit akarsz tudni? - néztem rá kíváncsian és megálltam

- Hát ... Nem is tudom! Például hogy ... Mennyi idős?

- Kb 2-3 hónapos!

- Úr Isten! Az... Akkor még ...

- Igen! Együtt voltunk ...

- És mért nem szóltál?

- Mert mikor LA-be mentem, akkor lettem biztos benne! Aztán meg nyilván dobtál, és nem volt lehetőségem ...

- De mért nem hívtál fel? - kérdezte kissé izgatottan

- Mert biztos, hogy fel is vetted volna, igaz?

- Hát ... Nem ... Vagy ki tudja!

- Na látod! De ha fel is veszed ... Azt mondom, hogy 'Szia! Bocs, hogy zavarlak, csak gondoltam szólok, hogy terhes vagyok tőled, szép napot!' akkor mit szóltál volna!?

- Azt gondoltam volna, hogy ... Így akarsz visszahódítani!

- Remek! Tudok az agyaddal gondolkodni! - morogtam és elindultam

- Oké de érts már meg engem is!

- Meg vagy értve! Épp ezért nem kerestelek! ... Egyébként ... Az agyad, ha eladnád, mondhatod, hogy újszerű, alig használt! - eresztettem egy angyali mosolyt felé

- Gonosz vagy velem!

- Nincs jó kedvem!

- Ha hagynád, hogy foglalkozzak veled, akkor talán jobb lenne!

- Nem akarom, hogy foglalkozz velem! Örülj, hogy sétálhatsz mellettem! - gúnyolódtam - Oh! És még valami! Ez a baba dolog ... Még nem sokan tudják, szóval ... Örülnék, ha így is maradna!

- Rendben! Ahogy akarod!

Többet nem próbálkozott. Talán túl kemény vagyok vele, de nekem senki ne mondja, hogy nem érdemli meg!

- Végre! Azt hittem sosem érünk vissza! - felsóhajtottam, mikor megláttam az ismerős házat. Hamar be is mentem, nyomomban Harry-vel. Tina és Jen csak levakarhatatlanul vigyorogtak, mikor megláttak. Mivel szabadulni akartam Harrytől, aki a sarkamban volt már egy jó ideje, így odamentem a lányokhoz.

- Ada! Mindent el kell mesélj! - esett nekem Jen

- Én ... Nem szeretnék beszélni róla, ne haragudj!

- De nemár Ada! Biztos vagyok benne, hogy beszéltetek! Mondd el! Kérlek!

- Jen! Most nincs ehhez hangulatom! - mondtam kissé erélyesen

- Baby! Hagyd most, látod, hogy nem akar róla beszélni. Inkább legyél velem! - nyugtatta le Andy a barátnőjét és kicsit odébb húzta

- De azért ... Jól vagy? Minden oké? - kérdezte Tina aggódóan

- Igen! Azt hiszem! - mondtam egy sóhajt követően

*Harry*

- Na? Mi van haver? Mondd már! - gyűltek körém a srácok ahogy megérkeztem

- Nyugi már!

- Ne már Harry! Mondd már! - sürgettet Louis

- Beszéltünk, oké?

- És? Újra együtt vagytok? - kérdezte Zayn

- Nem!

- Tessék? - kérdezte meglepődve Niall

- Vagyis ... Nem tudom!

- Hogy érted, hogy nem tudod? Ne idegelj már! - csattant fel Louis idegesen

- Hát ... Én megcsókoltam! - akaratlanul is elmosolyodtam, mire a srácok is

- Ez remek! Akkor ... ? - értetlenkedett Liam

- Mégis olyan ... Távolságtartó velem! Még azt se hagyta, hogy a kezét fogjam!

- Biztos csak meg akar leckéztetni! - dörmögte Niall

- Chh ... Ha ezt akarja, hát legyen!

***

- Amíg ti ketten távol voltatok, úgy beszéltük meg, hogy elmegyünk és egy clubban folytatjuk a partyt! - közölte velem Zayn

- Értem! Jó szórakozást!

- Te nem jössz? A lányok megpróbálják Adát is elhívni ... Talán ott majd egy-két italtól megenyhül! - mondta pimaszan és kacsintott

- Nem ... Nem hinném, hogy el fog menni! De ha mégis ... Én akkor sem! Nincs hozzá hangulatom!

- Oké Tesó! Te tudod! - azzal le is lépett Kat-hez, belékarolt és már indultak is. Szép sorban aztán a párok el is szállingóztak ... Végül csak Tina, Josh, JJ(Josh Junior) és ... Ada maradtunk a lakásban. Éppen Josh magyarázott nekem valamit, az új dob felszereléséről, amikor odapillantottam a lányokra

- Tina! Esetleg lenne egy ágy, ahol éjszakázhatok? - kérdezte tőle Ada

- Na azt már nem! - morogtam és ott hagyva Josh-t, a lányokhoz mentem - Ada! Ha gondolod, hazaviszlek!

- Haza? - nézett rám meglepve

- Igen! Vagy már el is felejtetted, hogy Londonban is van szobád? Tudod ... Az amiből aztán elköltöztél Conorhoz!

- Jaaaa! Tényleg! Köszi, de nem! Szivesebben maradok Tinánál! - vigyorgott gúnyosan

- Sajnálom, de a vendég szobából lett a gyerekszobánk! Ez nem a 1D ház, ahol 100 meg 1 szoba van ... Bocsi! - magyarázta Tina neki. Ekkor én vigyorogtam vissza Adára gúnyosan. Sóhajtott egyet és felém fordult.

- Hazavinnél?

- Mi a varázsszó?

- Most azonnal vagy megütlek!?

- Egy légyszi is épp elég lett volna ... - morogtam és mosolyogtam. Mennyire idegesítheti, hogy nekem lett igazam. - Akkor Jók legyetek! Remek party volt!Még látjuk egymást! - köszöntem el a Devine családtól egy-egy öleléssel - Ada! A kocsiban várok! - rákacsintottam, mire ő megforgatta a szemeit. 'Sajnos' elnevettem magam ezen.

Ahogy a kocsiba ültem, egyből elgondolkodtam azon, hogy vajon meddig akarja még ezt játszani? Mikor adja fel, és végre leszünk újra együtt? Én nem akarom őt még egyszer elveszíteni! Sem őt, sem a babát!

- Itt vagyok! - mondta halkan miközben beszállt az autóba

- Ada! Mégis ... Mire jó ez? Meddig akarsz még vitatkozni?

- Harry! Vigyél haza ... Légyszi! - mondta kelletlenül az utolsó szót - Fáradt vagyok, aludni akarok! Semmi kedvem a hülyeségeidhez!

Ráhagytam! Nem akarom őt nyúzni tovább ... De holnap kipihent állapotában biztos, hogy pontot ennek az ügynek a végére.

174.bejegyzés

Sziasztok Drágáim! :)

Meghoztam a várva várt részt! FIGYELEM! Szokatlanul hosszú :) Úgy gondoltam, hogy ennyit megérdemeltek, hogy ne daraboljam fel, hanem egyben olvashassátok el! Remélem, hogy tetszik majd!

Mivel ma van a szülinapom, ezt kapjátok tőlem ajándékba! Jó olvasást! Remélem, hogy sok komment érkezik majd! Érdekel, hogy ki hogyan élte meg 'a nagy találkozást' :)
Puszi: Ada♥

 


 

 

*Ada*

Jenny és Andy csatlakozott az asztalunkhoz, és elmesélték kalandos utazásukat a reptérre. Röviden összefoglalva, estek-buktak, fele cuccukat otthon hagyták, úgyhogy még vissza is fordultak, és mivel épp próbálják elkerülni a vitát, így mikor kiabálni akarnak egymással, csókolóznak! Ez .... fantörpikus, mondhatom! Nem azzal van bajom, hogy nem akarnak veszekedni! Sőt, ez tök jó! Ne is veszekedjenek, mert tapasztalatból mondhatom, hogy annak semmi jó oldala nincs ... Maximum akkor, ha a párod olyan fajta, hogy benne van egy kis békülős sexben! Jajj de hova is kalandozok .... A gond inkább az, hogy kb 10 perce ülnek itt, de már vagy 40x megcskolták egymást! Elég szar érzés ezt egy egyedülálló kismamaként nézni, mikor épp a gyerekem apjához készülök elutazni, és közölni vele, hogy bár nem vagyunk együtt, mégis lesz mindig valami ... Valaki, aki összeköt vele! Ha akarja, ha nem! Jaaa és nem mellékesen még szeretem is Őt! De mindegy is ....

- Ada! Jól vagy? - óvatosan megfogta a vállam Jenny

- Mi? Hmm? Ja igen persze! Csak kissé elkalandoztam! - erőltettem egy mosolyt, hogy megnyugtassam őket

- Andy azt mondta, hogy ... Én lakhatnék nála, amíg Londonban vagyok ... - a mondat végét úgy a levegőben hagyta, hogy éreztem, nekem kell befejezzem

- Ez csak természetes! Hisz együtt jártok!

- Igen, de ... Veled mi lesz?

- Hogy érted ezt? Majd ... Egy szállodába megyek, ha Tinánál nincs egy ágy ahol összehúzhatom magamat! - mondtam lazán, vállatrántva

- De neked van szobád a srácoknál ... - szólalt meg halkan Andy. Miután túlélte a gyilkos tekintetem, úgy gondoltam, hogy nem szólok semmit. Igaza van, hogy ott a szobám, de érthető okok miatt nem mennék oda, ha nem muszáj. Csak elkezdtem lökdelni az üdítős üvegem alján lévő néhány korty italt.

- Megkérnénk kedves utasainkat, akik a Londoni járatra váltottak jegyet, kezdjék meg a beszállást a 3-as kapunál!

- Hála a jó égnek! - sóhajtott fel Jenny és szedte a cuccát, Andy követte őt

- Add a táskád, odaviszem! - ajánlotta fel Conor, lovagiasan. Kissé remegő kézzel nyújtottam oda a nem túl nagy táskát neki. - Ideges vagy?

- Te nem lennél?

- Nem tudom! Nem voltam még ... Ilyen helyzetben!

- Az úgy érdekes is lenne! - elmosolyodtam. Kissé fura lenne, ha ő ülne itt terhesen, valljuk be.

- Na ... Gyere! Menned kell beszállni a gépre!

- Nem megy! - nyöszörögtem - Annyira... Kényelmes ez a szék! Talán nem is megyek innen soha!

- Ada! Ne viccelődj! - kezdett röhögésbe - Szedd össze magad és gyere! Le fogod késni!

- Mert az nekem nyilván olyan nagy baj lenne! - morogtam és egy sóhajt követően felálltam, a cseppet sem kényelmes fa székről és követtem a barátnőméket. Miután csekkoltunk, még egy utolsó ölelést ajándékoztam Conornak, aztán bementem a 3-as kapun és utam meg sem szakadt, egészen a székemig, ahol kényelembe helyezzhettem magam. Oké, túlzás, hogy kényelembe, mert olyan ideges lettem, hogy rátapadtam az ablakra és azon törtem a fejem, vajon kiférek-e rajta, ha most kiütöm az üveget és kimászok! Most komolyan, normális reakció ez, egy olyantól, aki nem most repül először?

*Harry*

- Harry! Ne gyerekeskedj! Beszélni fogsz vele! Elmondod amit érzel ... Tudnia kell! De nem gondolom, hogy Ő ilyen hamar elfelejtett... Hogy már nem szeret téged!

- Ha szeretne, akkor próbálkozott volna! Nem lakna most azzal a köcsöggel, hanem eljött volna és megpróbálta volna megbeszélni! Még az is lehet, hogy megbocsájtottam volna ... Akkor! Ott! ... De azóta eltelt egy kis idő ... Hozzászoktam, hogy nincs!

- Szerintem meg nem így van! Nem voltam ott, nem tudom, hogy mi történt, de ismerem Adát! Nem tudom elképzelni róla, hogy megcsalna!

- Voltak ballépései oké? - kissé elkapott az ideg

- De az még az elején volt Harry! Azóta eljegyeztétek egymást, majdnem .... család lettetek! Sok minden változott!

- Niall! Igazad van ... Nem voltál ott, nem tudod mi történt! És ha most megbocsájtasz, szeretnék elkészülni a kib*szott party-ra, amihez amúgy rohadtul nincs hangulatom! - emeltem fel kissé a hangom. Niall eléggé megszeppenve hagyta el a szobát. Talán nem kellett volna ráordítanom...

Elkezdtem készülődni, cseppet sem túl lelkesen. Nem is a bulival van bajom ... Imádom Aaron-t ... Akit én csak Josh Junior-nak hívok, de ... Ott lesz Ő is, és fogalmam nincs, hogy ez az este hogyan alakul majd! Rohadtul ideges vagyok! Mi van, ha kitálalom neki az érzéseim, ő meg csak ... Átgyalogol rajtam !? Ha benyögi, hogy már mást szeret? ... Én ott ásom el magam ... Azt hiszem abba képes lennék belehalni!

~ A buli előtti percekben ~

- Oké srácok! Azt hiszem ... mindenki itt van, aki akart jönni! - kezdett bele Nessi

- Nem! Még várjunk egy kicsit! - szakította félbe Tina

- De ... Nem várhatunk rájuk örökké! - mondta halkabban neki Nessi

- El fognak jönni! Talán csak késik a gép ... Még egy kis nyugi emberek! Addig ... Igyatok-egyetek! - hadarta idegesen és a telefont kezdték Nessivel egyszerre nyomkodni. A feszültség csak nőtt bennem, egyértelművé vált számomra, hogy már csak Adát, Jennyt és Andyt várjuk! Kerültem egyet az italok felé és felkaptam egy töményet ... Nem akarok részeg lenni, nem tervezem, hogy tönkrevágom a bulit, de valahogy el kell lazuljak! Ha így folytatom, be fogok kattanni. A poharam hamar kiürült így újra kellett töltenem. Úgy érzem, egy ital nem elég ... Nagyon nem!

- Ha így folytatod, elkoptatod az összes alkoholt! - odalépett mellém mosolyogva, de mégis szigorúan Louis

- Nem kell aggódj! Nem akarok berúgni! Csak egy kicsit ... Lazulok! - lökdeltem a jégkockákat a poharamban

- Miért vagy ennyire ideges?

- Louis! Ada idejön ... Remélem nem mondtam ezzel újat!

- Oké! Tudom .... És? Nem hinném, hogy egymásnak estek, vagy hasonlók! El tudom képzelni, hogy te az egyik sarkában vagy a szobának, ő meg a másikban! - magyarázott mindentudóan

- Nem akarok vitatkozni senkivel! Csak ... Félek az újra találkozástól! Ideges vagyok, hogy ... Mi lesz! Mi fog történni?

- Lehet, hogy semmi! - mondta vállrántva

- Ezt meg hogy érted Louis?

- Úgy, hogy ha te így be van parázva, akkor ő már minden féle színt játszik ... Talán azért késnek, mert Jenny és Andy próbálják elrángatni, de ő körömmel kapaszkodik az ajtóba ...

- Túl élénk a fantáziád ... - mondtam döbbenten

- Oké, a lényeg, hogy szerintem ő is legalább ennyire izgul, mint te!

- Azt mondod?

- Azt! Nem kell aggódj! Ez egy szerelem ... Olyan igazi! - mosolygott és vállonveregetett. Megittam még ami a poharamban volt, aztán beszélgetést próbáltam kezdeni az ott lévőkkel, hogy addig is eltereljem a gondolatom.

*Louis*

- Hmm Kicsim, ez a süti baromi jó! Honnan szerezted?

- Mi sütöttük, természetesen! - húzta ki magát a barátnőm

- Istennők vagytok! - nyomtam egy puszit az arcára, mire ő édesen elmosolyodott

- Ne haragudjatok, hogy megszakítom a romantikát - bújt oda közénk Tina széles mosollyal - De Jenny most írt üzit, hogy leszálltak a gépről!

- Akkor indulok értük! - begyűrtem a maradék süteményt a számba, amin Nessi csak mosolyogva megrázta a fejét és egy puszit kaptam a "púpra" az arcomon.

- Köszi Louis! Hálás vagyok! - mosolygott Tina és megölelt

~ A reptéren ~

- Louis! Szia Louis! - hallottam meg egy ismerős hangot

- Jenny! Mizujs nagylány? - amint odaért, a nyakamba ugrott

- Már úgy hiányoztál! Meg a többiek is!

- Ti is nekünk! - letettem őt, kezet fogtam Andy-vel, aztán a figyelmemet a mellette ácsorgó lányra vezettem. A földet pásztázta, ajkaid vadul hapardálva, a táskája pántját gyűrve állt ott. Lemerem fogadni, hogy még a lába is remeg, csak épp nem látszik! - Szia Ada! - szólítottam meg mosolyogva, mire felkapta a fejét és nagy, barna szemeivel meredten bámult rám

- Szia ... Szia Louis! - nyögte ki végül és eresztett egy mosolyt is

- Már meg sem ölelsz? - kérdeztem széttárt karokkal, folyamatos mosollyal az arcomon. Nem kellett készer mondani, mint aki világ életében erre a kérdésre várt, a kajraimba omlott és szorosan ölelt

- Azt hittem, hogy haragszol! - motyogta a vállamba

- Mégis mért? Figyelj ... Az, hogy ti mit műveltek, minket nem érdekel! Szeretünk téged! Hidd már el! - nyomatékosítottam mondókámat úgy, hogy mélyen a tekintetébe fúrtam az enyémet. Ő csak szégyenlősen bólintott egyet. - Akkor, mire várunk még? Irány party-zni! - csaptam össze a tenyerem és mutattam az utat a parkólóba. Jenny szája természetesen be sem állt, annyi mesélni valója volt. Ezen csak  mosolyogni tudok! Látszik, hogy Tina rokona ... Szómenés pusztít a családjukban!

Az autóban is folytatódott ez a felállás. Jen és Andy beszéltek, Ada meg mellettem ülve, bámult kifelé az ablakon. Eléggé zavart, hogy nem tudtam beszélni vele ... Hogy őszinte legyek, folyamatosan azon kattogott az agyam, hogyan nyugtassam meg őt is, ahogy Harryt is .... Nem is fogtam fel, hogy hátul miről beszélnek ... Az is lehet, hogy már nem is hozzám beszéltek ...

- Nos! Meg is érkeztünk! - leparkoltam Josh-ék háza elé, mire Ada egy hatalmasat sóhajtott - Jen, Andy ... Menjetek csak be! Mi is mindjárt megyünk!

- Mi? Mért? - kérdezte meglepve Ada

- Mert beszélnünk kell!

- Hűű ... Ez elég ... Komolyan hangzik! - elkezdte birizgálni a haját és tovább harapdálta az ajkait

- Mert ez az is! Komolyan mondom! - megvártam míg Andy-ék beértek. - Látom, hogy ideges vagy!

- Jól látod! Rég volt a kezemben kisbaba!

- Ugyan! - felnevettem - Te egyáltalán nem azért jöttél el, hogy babázz...

- Tessék? De ... én Tina és Josh babája miatt vagyok itt! - mentegetőzött, de szerintem jól tudta, hogy nem változik a véleményem

- Te azért vagy itt, mert szereted Harry-t és reméled, hogy tudtok beszélni .... - mondtam nyugodt hangon és megfogtam a kezét. Félve rám nézett, és kissé bekönnyezett

- Azért vagyok itt, mert beszélni akarok vele! Arról, hogy ... Nem az történt amit ő bebeszélt magának! - mondta halkan

- Ha te láttad volna Harryt mielőtt elindultam értetek! - nevettem - Fel-alá járkált, nem találta a helyét ...

- Ő is ideges? - kérdezte egyre halkabban, kikerekedett szemekkel

- Ha te azt tudnád! - mosolyogtam - Most bemegyünk ... Figyelemelterelésnek babázhatsz egy kicsit ... Aztán megoldom, hogy tudjatok beszélni! Rendben?

- Igen! - mondta már szinte alig hallhatóan, aztán egy hatalmasat sóhajtott

- Akkor! Babázásra fel! - nevettem, kiszáltam és átkocogtam, hogy kinyissam neki a kocsi ajtaját - Nem is mondtam, de elég csinos vagy!

- Ne udvarolj Louis! Ettől nem leszek nyugodtabb! - mosolygott

- Dehogynem! - nevettem, belémkarolt és megindultunk az ajtó felé

*Harry*

- Oké! Add ide a srácot! Kell, hogy lásson egy jóképű embert is! - nevettem és elvettem a babát

- Styles! Ha nem lenne nálad a fiam, most levernélek! Mi az, hogy jóképű embert lásson? Én nem vagyok elég jó? - háborgott nevetve Josh

- Inkább úgy mondanám, hogy te ... Átlag feletti vagy ... Egy kicsivel! - nevettem és láttam, ahogy egyre jobban dühítem.

- Ahh végre itt vagytok! - sóhajtott fel Tina és az ajtó felé indult ... A szívverésem kihagyott vagy két ütemet, mikor tudatosult bennem, hogy ezek csak is a reptérről jövő emberek lehetnek .... Nyeltem egy nagyot és lassan megfordultam. Igyekeztem átnézni a tömegen az ajtóhoz... De csak ketten álltak ott. Nem jött el? Talán ... Ez így jó is!

Kissé elkeseredve fordultam vissza, hátat fordítva nekik, Leültem a fotelbe és játszani kezdtem Josh Juniorral.

- Josh! Nagy szerencséd, hogy Tina ennyire szép! Ha rád hasonlítana a srác ... Hát ... Ennél nagyobb csapás ne érje szegénykémet! - cukkoltam tovább kínomban

- Menj már a p*csába Styles! Ne igyál ma többet! - szólt rám nevetve. Nem sokkal később a levegő megfagyott. Senki nem szólt egy szót sem, csak a kissrác gagyogását lehetett hallani! Gondoltam mindenki rájött, hogy miről is szól egy baba buli .... Hát még jó, hogy a babáról!

- Megjöttünk! - törte meg a csendet Louis hangja, de nem igazán figyeltem rá. Tudom, hogy megjöttek! Láttam, hogy itt van Andy és Jenny! Mit kell még ezt bejelenti!? Nem értem! Megforgattam a szemem, ami a srácnak, az ölemben igazán tetszett, így felnevetett. Josh egy mozdulattal kivette a kezemből a gyereket, és kissé meredten bámult rám. Nem igazán értettem ezt sem!

- Ada! Úgy örülök, hogy te is itt vagy! - hallottam meg Tina elérzékenyült hangját... ADA???? ÚR ISTEN! A légzésem zavarttá vált ... Kapkodtam a levegőt, azt sem tudtam mit tegyek! Fejben annyiszor elképzeltem ezt a pillanatot ... De most leblokkoltam.

- Én is örülök, hogy látlak titeket! - ez a hang .... A hang ami már hosszú hetek óta nincs jelen az életemben. A hang, ami csilingelve ébresztett reggelente ... A hang ami annyiszor azt mondta nekem: Szeretlek!

A tömeg újra zajongásba kezdett ... Mindenki beszélt mindenkivel ... De mégis csak ültem ott, és meredtem magam elé ...

- Harry! Gyere, üdvözöljük Andy-éket! - zökkentett ki Nessi hangja

- Aha ... Megyek! - dadogtam és megfogtam a kezét, amit felém nyújtott segítségképp. Szükségem is volt rá, mert a lábaim hirtelen erőtlenek lettek. Nyeltem egy nagyot és követtem őt, megfordultam és ott ált Ada! Elmondhatatlan érzés lett úrrá rajtam! Egyszerre éreztem hideget és meleget a testemben ...Örömöt és szomorúságot ...

- Styles! Öreg haver! - ugrott elém Andy, megszakítva ezzel minden féle gondolatomat

- Samuels! Visszajöttél basszus! - adtam a lazát és kezeltünk

- Tudom, hogy vártál már! - kacsintott egyet

- Te b*zi vagy! - egyszerre röhögtük el magunkat

- Hello! Én is itt vagyok! - nevetett Jen

- Oh! Akkor mégsem vagy meleg? - néztem vissza egy pillanatra Andy-re, aztán vissza Jenny-re és megöleltem - Szia szépségem!

- Na de Harry! Ne a pasim előtt udvarolj már! - nevette el magát

- De a pasid meleg! - mondtam nevetve és egy-egy italt nyomtam a kezükbe

- Oké! Zárjuk le ezt a témát! Van itt valami sokkal fontosabb! - komolyodott meg Jen. Nagyon jól tudtam, mire céloz ... Fogtam egy poharat és azonnal kiittam ami benne volt. Jenny és Andy, mint akiket a föld nyelt el, eltűntek előlem, így Ada kb 4 lépés távolságra állt tőlem ... Riadt tekinttel nézett, mikor felfedezte, hogy ott vagyok ...

- Hello! - ennyit tudtam kinyögni és fogtam még egy poharat

- Szia! - mondta kissé halkan aztán jött Emma, és már el is rabolta ...

*Ada*

- Nah? Hogy vagy? - támadtak le a lányok

- Én.... Jól! - nyögtem ki nehézkesen

- Milyen érzés látni őt? - kérdezte izgatottan Tina

- Nem tudom! Olyan ... Fura!

- Oké-oké! De Jól fura, vagy nem?

- Mi ez? Vallatás? Most értem ide! Had vegyek levegőt! - eresztettem egy mosolyt, hogy leplezzem a feszültségem

- Oké! Tessék itt egy ital! Húzd le és már jól is leszel! - nyomta a kezembe Kat

- Őőőőhm én ... Nem! Köszi, de jól vagyok ital nélkül is! - tiltakoztam és letettem a poharat

- Tessék? Mi az, hogy nem akarsz inni? Ne szórakozz már velem!

- Kat! Én ... Már egy ideje nem iszok! Hidd el, neked is jobb lenne nélküle! - próbáltam menteni magam - Van buli ital nélkül is!

- Rosszat tett neked a Los Angeles-i levegő! - forgatta meg a szemét, de végül elfogadta a döntésem, hogy akkor sem iszok

~ 1-1.5 órával a party kezdete után ~

- Ada! Hoznál egy kis jeget kérlek? A hűtőben van! - kért meg Tina

- De Tina! Itt van! - szólalt fel meglepetten Bella

- Bella! AZ.NEM.JÓ! - mondta kissé furán neki

- Oké! ... Nyugi! Megyek és hozom! Csak ne vesszetek össze a hülye jégkockákon! - megráztam a fejem és mentem a konyhába. Miközben azon próbáltam agyalni, hogy minek az idióta jég, ha ott volt a tartóban Tina mellett, berontottam a konyhába, cseppet sem számítva arra, hogy más is lesz ott.

- Oh ... Szia! - rámnézett hatalmas, zöld szemeivel, amik egyszerre voltak boldogak és szomorúak

- Szia! - erőszakoltam ki magamból egy köszönést és megindultam a hűtő felé. Éreztem magamon a pillantását, amitől már-már rosszul voltam! Nehezebben vettem a levegőt. Azon tanakodtam magamban, hogy jobb lenne most eltelportálni, vagy csak ... Odamenni és megcsókolni!? Természetesen utóbbira vágytam mindennél jobban! Azok a puha, rózsaszín, telt ajkak, amik még nem olyan régen az én számon csüngöttek éjjel-nappal. Fogtam a jeget és megcéloztam az ajtót. A terveim között az szerepelt, hogy észrevétlenül kiosonok a konyhából ... Bár úgy nehéz észrevétlennek lennem, ha ő folyamatosan engem bámul. Mint ha mondani akarna valamit, de mégsem! Ebbe beleőrülök!

- Szóval, milyen ... Los Angeles? - törte meg a csendet rekedtes hangja

- Hát ... Elég jó! Nagyon tetszik!

- És Conor? Ő is jobb, gondolom ... - szólalt fel most kissé bunkó stílusban. Csak lehajtottam a fejem és a jeget kezdtem babrálni, ezzel is nyugtatva az idegeimet

- Ő nagyon kedves! Sok mindenben segít nekem ... - motyogtam és még mindig próbáltam nem ideges lenni

- Gondolom! - horkant fel és megitta az italt ami a kezében volt - Mondjuk abban, hogyan csald meg a vőlegényedet?

- Nem csaltalak meg! Ő legalább ott van velem, és támogat! Képes lenne felnevelni a gyereket, aki nem is az övé! A tied, te seggfej! Terhes vagyok tőled! - ordítottam mérgesen és otthagytam. Odavágtattam Tináékhoz, ledobtam a jeget az asztalra és kimentem a házból. Nem vagyok ismerős a környéken, de elindultam egy irányba és csak hagytam, hogy a könnyek áztassák az arcomat. Nem igazán így terveztem ezt a beszélgetést ...

Már jó néhány utcát átgyalogoltam, mikor észbekaptam és visszafordultam. Eddig is tartottam a találkozástól, de mostmár még jobban!

- Ada! - hallottam meg távolabbról a hangját. Talán, ha szerencsém van, még lerázhatom. Újra megfordultam, és egy kis utcába siettem be. - Várj már meg! Beszélnünk kell az istenit! - megálltam és egyre gyorsabban vettem a levegőt. A betont bámultam magam előtt, mikor hallottam a lépteit egyre közeledni a hátam mögött. - Mért rohantál el?

- Mert felidegelt a bunkóságod! - morogtam, de még mindig nem fordultam felé

- Nézz rám!

- Nem! - megráztam a fejem - Nem tudok! - mondtam halkan és lehajtottam a fejem. Megkerült és elém állt. Mutatóujját az állam alá csúsztatta óvatosan és megemelte a fejem

- Komolyan mondtad? Te ... Terhes vagy? - tekintetét az enyémbe fúrta és ha akartam volna, sem tudtam volna szabadulni

- Tudhatnád, hogy ilyennel nem viccelek! És még mielőtt megszidsz, hogy biztos nem a tiéd ... De! A tiéd! És mikor nem hallgattál végig LA-ben, akkor azt próbáltam elmagyarázni, hogy nem csaltalak meg! Épp ellenkezőleg! Conortól kértem tanácsot, hogy hogyan mondjam el neked! De nem teljesen mindegy? Nem járunk együtt ... Ez már az én gondom!

- Mégis hogy lenne a tied? Az a gyerek az enyém is!

- Nem kell, hogy eljátszd nekem a jó apát! Megoldom nélkled is!

- Nem tilthatsz el tőle! - mondja kissé idegesen

- Harry! Azon kívül, hogy megcsináltad ... Nincs közöd se hozzá, se hozzám! Ennyi! Nem kell nekem, hogy sajnálatból, vagy szánalomból foglalkozz velünk! - hadartam mérgesen. Már éppen leléptem volna, mikor ő hirtelen ... Megcsókolt! Nem ellenkeztem ... Hosszú hetek óta akarom ezt a csókot! A kezeimet a nyaka köré fontam, így is közelebb húzva magamhoz.

- Ti vagytok a legfontosabbak nekem! - itt kénytelen voltam egy-két könnyet ereszteni ... Talán a hirtelen jött boldogságérzet okozta ezt - Szeretlek! Mindig is szerettelek!

- Én azt hittem, hogy gyűlölsz! Látni sem akarsz!

- Nagyon haragudtam ... De attól még szerettelek! Nagyon fájt, hogy Conorral voltál!

- De Conorral semmi nem történt köztünk! - mondtam szipogva

- De én beképzeltem magamnak ... Emiatt szenvedtem heteken át ...

- Ja, csak te szendvedtél a hülyeséged miatt! Igen! - ironizáltam