One Direction napjai (Befejezett)

A történet egy magyar lányról, Adáról és a One Direction-ról szól.

Utolsó hozzászólások
  • WalterAbulp: And in any anyhow proclaim in communiqu‚ inil.richtig.amsterdam/schoenheit/uebungen-fuer-darmtraegheit-28234.html that no lubricate, set designated a-ok ones, should be considered a weight-loss food. Coating your salad with lubricate can paytys.bester.amsterdam/hulp-van-de-dokter/eczeem-benen-43157.html synthetic up up as numberless calories as a shorten pick up of conduct ice cream. It’s a huge blacin.wahl.amsterdam/handliche-artikel/kurse-fuer-uebergewichtige-60952.html victuals as a replacement as losing shipment, and starting your day.
    (2018-02-20 09:59:55)
    Ez itt a reklám helye :)
  • PhillipWoste: <a href=http://educationpoints.eu/>http://educationpoints.eu/</a> KeymnEryclerew , <a href="http://educationpoints.eu/student-driverj717-8-inch-drivers-education-sticker-decal/">Student DriverJ717 8 inch driver’s education Sticker decal</a>
    (2018-02-20 07:45:11)
    192.bejegyzés
  • CanadaBEx:
    Thanks for sharing your thoughts on %meta_keyword%. Regards
    [url=http://canadianpharmacyntx.com/]canadian drug store[/url]
    canadian online pharmacy
    <a href="http://canadianpharmacyntx.com/">canadian pharmacies legitimate</a>
    (2018-02-20 01:29:23)
    180.bejegyzés

179.bejegyzés

*Ada*

- Szóval, Harry! Most, hogy Liam szépen lebuktatott minket, hogyan tovább?

- Nem tudom! Szerintem kb 10 perc múlva az egész ház tudni fogja, hogy ő mit tud, vagy épp azt, hogy mit látott! - magyarázta mindentudó mutogatással

- Aha ... - mondtam elgondolkodva és kimásztam az ágyból. A bőröndömhöz léptem és keresgélni kezdtem

- Készülsz valahová?

- Igen, készülök!

- És ... Hová?

- Először is a fürdőszobába! Meg szeretnék válni a tegnapi gönceimtől! Aztán pedig egy nagy zuhanyt ajándékozok magamnak.

- Jól hangzik! - ő is kipattant az ágyból és mellém lépett

- Öhm! ... Oké! Örülök, hogy tetszik! - mondtam kissé zavartan

- De ugye ezeket nem nélkülem tervezted? - kérdezte miközben megfogta az egyik kezem

- Ami azt illeti ... De!

- Nem mehetsz egyedül!

- Harry! Azt hiszem elég nagy vagyok már ahhoz, hogy egyedül fürödhessek!

- Igen, ez igaz! De két hónapja nem láttalak ... Ha nem több!

- Épp ez az oka, hogy te kint maradsz, amíg én ott benn vagyok! - mosolyogtam angyalian miközben  mutogattam az irányokat

- Ne már Ada!

- De már Harry!

- De most mért? Láttalak már meztelen és mindig is tetszett ... Most mért nem láthatlak?

- Azért, mert nem akarom! Azért, mert terhes vagyok! Azért mert épp most kezdek hízni ... Mondjam még?

- Ahj - sóhajtott egy mélyet - Akkor most 7 hónapon át képes leszel rejtegetni a tested? - kérdezte a végén már mosolyogva

- Talán! Semmi kedvem megint ahhoz, hogy megbolondulj és mérőszalagozni kezd a hasam... - morogtam

- Oké ... Akkor nem csinálom!

- Úgysem bírod ki!

- Akkor csak havonta egy mérést!

- Nincs alku Harry! Ez az én hasam! - nevetve rátettem a kezem, hogy "védeni tudjam" tőle

- Csak egy! Az nem vészes! És annyit az orvos is csinál!

- Épp ezért neked már nem kéne! Nem vagy Dr. Styles!

- Naaa kéééérleeeek! - nézett rám kiskutya szemekkel. Én próbáltam erős maradni! - Léééégysziiiiiiii! - egyre közelebb hajolt, hogy biztos lássam azokat a hatalmas, zöld írszeket - Csak azért teszem, mert szeretlek!

- Ahj JÓ! - csattantam fel - De csak egy hülye mérés!

- Csak egy! - ismételt engem önelégült mosollyal - De most ... Egy csók!

- Nem érdemled meg!

- Mi? Mégis miért?

- Mert félre akartad vezetni Liamet, mikor kérdezte mi történt! Ja, és mert rossz fiú vagy, és mindig eléred amit akarsz! Ez így nem jó! - nevettem

- Naaaa ... Csak egy csók!

- Nem!

- Csak egy ici-pici csókocska!

- Harry! Nagyon szép szemeid vannak ... De ha szeretnéd még birtokolni őket, akkor fejezd be!

- Ici-pici ... Ártatlan csók! Csak, hogy lássam, mennyire szeretsz!

- Ez zsarolás!

- De beválik, igaz?

- Ha adok egyet, megszabadulok tőled?

- Aha! - vigyorgott. Lassan közelebb hajoltam és megcsókoltam! Még mindig elég hihetetlen számomra, hogy visszakaptam őt! Gondolkodás közben egy kicsit bele is mosolyogtam a csókba. - Látod! Neked is tetszett! Mosolyogtál!

- Jajj hallgass már és hagyj mennem! - nevettem fel és fogtam a ruháim

- De Ada! Most tényleg nem tarthatok veled? - kérdezte kissé döbbenten

- Tényleg! - nevettem. Nagyon vicces, mikor fél perc alatt kétszer lesz az, amit ő akar, aztán hirtelen nem úgy történik! Ez a fej ... Leírhatatlanul vicces - Viszont készíthetsz nekünk reggelit! - simogattam meg a hasam

***

Ez a zuhany igazán felfrissített. Ahogy a tükör előtt álldogáltam és néztem magam ... Hogy is fogalmazzak ... Vegyes érzelmek öntöttek el! Boldog voltam, mert a baba a pocakomban egyre csak növekszik, és szomorú voltam, mert ezzel együtt a kilók is rohamosan elkezdtek gyűlni rajtam! Fél mosoly bújkált az arcomon mikor öltözni kezdtem. Halk kopogást hallottam, sejtettem, hogy csak is Harry, és a türelmetlen, kíváncsi természete lehet.

- Igen? Mit szeretnél Harry?

- Honnan veszed, hogy én vagyok?

- Abból, hogy ismerlek!

- Bejöhetek? - hallhatóan mosolygott, miközben a kérdést feltette. Végig néztem magamon. Nadrágban és melltartóban álltam ott. Végülis, már látott ezek nélkül is, szóval ...

- Be! - mondtam és sóhajtottam mosolyogva. Abban a másodpercben nyílt is az ajtó. Ragyogó szemekkel, mosolyogva lépett be. - Mit szeretnél?

- Öhm! - végig nézett rajtam és a cuki mosoly átment pimasz, kissé perverz vigyorba

- Harry! - csettintgettem előtte

- Mi? Ja ... Én ... Ada, te gyönyörű vagy! - mosolygott megint édesen

- Köszönöm! - éreztem, hogy kissé belepirulok

- Szabad? - óvatosan a hasam felé nyújtotta a kezét

- Csak ha nem hideg! - nevettem. Megfogtam a kezét és a hasamra tettem. Szemei megteltek büszkeséggel és ... könnyel! Ahogy őt néztem, az én szemeim is könnyezni kezdtek.

- Hihetetlen! - motyogta és már két kézzel fogta a pocakom

- Mi? Az, hogy gyereked lesz, vagy az, hogy most látod és fogod meg először?

- Hát ... Egyenlőre mind a kettő! - nyomott egy puszit a homlokomra - El sem tudom képzelni min mehettél keresztül az elmúlt hónapokban

- Azt elhiszem! Elmesélni sem lenne egyszerű! - mondtam kissé elkeseredve

- Tudod ... Ha tehetném, visszapörgetném az időt és minden máshogy lenne!

- De nem tudod ezt megtenni! Ez már ... Megtörtént! Nem tudod eltörölni!

- De ha tudnám, megtenném! Kitörölném, hogy ne legyen egy csöppnyi fájdalom sem, amit éreztél! - itt már nem igazán bírtam, kissé sírni kezdtem. Eszembe jutott az a sok sírós éjszaka! Az a sok nap, amit nélküle töltöttem el! Az, hogy láttam, egy másik nővel van ... Minden eszembe jutott, ami fájt! Az, hogy nem hallgatott meg, és olyan gyülőlettel nézett rám, mikor lelépett! Sírni kezdtem... Nagyon! - Na! Ne sírj! Ennek már vége! Itt vagyok és soha többé nem fogom engedni, hogy elmenj! - magához húzott és a hátamat simogatta

- De akkor is te mentél el! - szipopgtam és a fejem a vállába fúrtam

- Tudom! De többé ilyen nem lesz! Mert te sem hagyod majd, hogy megtegyem! - suttogta miközben simogatott. Nem tudom meddig állhattunk ott, egymást ölelve, de miután megnyugodtam, adott egy csókot és felöltöztem - Egyébként csak azért jöttem, mert ... Elkészítettem a reggelit! - mosolygott ártatlanul

- Köszi! - viszonoztam a mosolyt. Kézenfogva indultunk a konyha felé. Hihetetlenül nagy boldogság volt bennem. Végig mosolyogtam, de Harry sem tett másképp! A konyhába érve igen csak sok kíváncsi szempár fogadott minket.

- Sziasztoooook! - visított fel Jenny és odarohant

- Szia! - köszöntem meglepetten - Te hogy kerülsz ide?

- Elrángattam Andy-t miután Liam felhívta és elmesélte mi történt! Látod! Mondtam én, hogy el kell jönnöd! - én csak szégyenlősen mosolyogtam, majd mindenki odajött és megölelte Harry-t és engem.

- Akkor most már minden a régi? - kérdezte Kat meghatódva

- Öhm ... Igen! - mosolyogva Harry-re néztem

- Oly annyira a régi, hogy ... El kell még valamit mondjunk! - átkarolta a derekam és magához húzott. Az arcom olyan erősen elpirult, hogy szinte lángra kapott. Csak a konyhapadlót voltam képes bámulni. - Szóval az a helyzet, hogy Ada ...

- Igen!? Mondd már! - sürgette Louis. Sóhajtottam egyet, aztán folytattam én.

- Terhes vagyok! - nyögtem ki végül, még mindig lefelé nézve. Senki nem szólalt meg. Mindenki csak meredten bámult ránk!

- Uram Isten! - sikoltott fel az ajtóból Tina, aki a kis családjával most érkezhetett, és éppen a lényeget hallotta meg! - Gratulálok! Ez csodás! - ujjongott és így már mindenki észhez tért. Újabb kör ölelkezés és boldogságkönnyek hullatása után nagy beszélgetésbe kezdtünk, mivel a többieknek rengeteg kérdése volt. Mi volt velem L.A.-ben. Egyáltalán mi történt, hogy Harry ott hagyott ... A történetem ott tartott, hogy Conor és Jenny beszélt rá, hogy jöjjek el ...

- Ahh bocs de nem bírom tovább! Adjatok már enni! - szégyenlősen néztem végig a bandán, megszakítva ezzel a sztorimat. Mindenki kuncogni kezdett, majd végre megkaptam a reggelimet. Igyekeztem két falat között folytatni a történetet ... Így ebédig a végére is jutottam.

***

- Harry! Nekem akkor is el kell mennem L.A.-be! Értsd meg! - kezdtünk újab vitába a szobámban

- Nem Ada! Nem akarom, hogy elmenj oda!

- Nem tilthatod meg!

- Nem akarom, hogy vele legyél!

- De ha ő nincs, akkor talán már én sem! Értsd meg ... Nem léphetek le tőle szó nélkül! Illene legalább személyesen elköszönnöm és megköszönni amit értem tett!

- Nem érted tette! Maga miatt! Mert élvezte, hogy veled lehet! - morogta mérgesen

- Tedd túl ezen magad! Nem történt köztünk semmi!

- Ez vagy igaz, vagy nem!

- Tessék? - kérdeztem magas hangon - Én nem te vagyok, hogy bánatomba ágyba bújok isten tudja hány emberrel! - itt láttam rajta azt, hogy nem tud mit szólni! Igazam volt és ezt ő is tudta.

- Gyerekek! Minden oké? - dugta be a fejét Louis

- Hát persze Louis! Minden! - morogtam idegesen

- Csak meg akartam kérdezni, hogy van-e kedvetek lejönni ... Mindenki lent van, tv-zünk! - kérdezte bátortalanul

- Oké! Egy perc és ott vagyok! - mondtam már kedvesebben. Louis kiment Harry meg csak üveges tekintettel nézett - Most mi van?

- Nem akarok vitázni!

- Akkor ne köss bele olyasmibe, ami csak a fejedben létezik! - morogtam. Nem válaszolt semmit, csak odasétált és lágyan megcsókol

- Ez most bocsi csók?

- Olyasmi! - mosolygott

- Vonszold a segged a tv elé! Hozzád akarok bújni közben! - löktem rajta egyet és a seggére csaptam. Ő csak nevetve indult el lefelé.

***

Miután megnéztünk 3 értelmetlen sorozatott, milliónyi reklámot, és még ki tudja, hogy mit, végül a zene csatornát kötöttünk ki. Nem igazán figyeltünk a tv-re, mindenki beszélgetett valakivel. Én csak Harry pólójának zsebével foglalatoskodtam, mikor odapillantottam a képernyőre *next -> Conor Maynard - Turn Around* Akár mennyire is tetszett a zene és a klipp, nem igazán akartam most megnézni! Hihetetlen gyorsasággal indultam a távirányítóért, de rájöttem félúton, hogy az nincs az asztalon, a többi között. Beteg mókus módjára ugráltam a nappali közepén, keresve, hogy kinél van. Természetesen a legtávolabbi ember mellett pihent.

- Zayn! Add azt ide! - mordultam fel hangosan és elindultam felé

- Mit? Ja ezt? Minek az neked? - nevetett és csiga lassúsággal nyúlt a kapcsolóért

- Mindegy, csak igyekezz!

- Oké oké! - motyogta és épp adta volna oda, mikor Harry közbe szólt

- Nekem, Zayn! - azzal át is dobta Harry-nek. Ha rajzfilm lenne, a fülem már gőzölne! Visszavágtattam a helyemre, leültem Harry mellé.

- Ideadnád kérlek? - nyújtottam felé a kezem

- Nem! Jó ez a csatorna! Mindig jó zenék mennek! - ezzel úgy éreztem le is zárta a témát. Átkarolt és magához húzott. Amit el akartam kerülni, az bekövetkezett. A zene elindult. Hihetetlen, de mindenki a képernyőre tapadva bámulta a klippet. Én a tv helyett a többieket, főként Harry-t kémleltem. Arca kissé mérges ábrázatott öltött, de egész addig nem volt baj, míg Conor meg nem csókolt! Ekkor Harry állkapcsa megfeszüt, a karján az izmok erősen láthatóvá váltak, ahogy kezei ökölbe rándultak. Hallottam már káromkodni, de ez túl tett mindenen. Levegővétel nélkül mondott ki több ezel szidalmazást Conorra. Lezárva a mondókáját rám nézett.

- Még hogy semmi nem történt! Chhh ... - felpattan és felvágtatott. Én meg ott ültem döbbenten, elkeseredve és leginkább értetlenül.

178.bejegyzés

*Ada*

A döbbenet valószínűleg kiült az arcomra. Annyi minden volt a fejemben. A belső hangok csak úgy ordítottak össze-vissza. Szóhoz sem jutottam. Még sosem mondtak nekem ilyesmit ezelőtt. Most már nem ellenkezek. Már nem próbálok mást bemagyarázni magamnak. Feladtam a harcot. Végre beismerem, hogy ő az egyetlen, aki valaha is boldoggá tehet. Mi kell még több? Őszintén bevallja nekem, hogy mit érez. Még mindig itt van mellettem, pedig folyamatosan csak piszkálódok vele. Valószínűleg, ha nem gondolná komolyan, már elküldött volna a francba és nem feküdne itt most is. A döbbenet totális káoszt varázsolt a fejemben. Csak néztem Harry-t, ahogy várta, hogy valamit mondjak, vagy tegyek! Hogy reagáljak a hallottakra. De ez nem ment! Mozdulni sem bírtam! Szinte még levegőt is elfelejtettem venni.

- Ada!? - nézett rám kissé ijedten - Jól vagy? - az egyik kezét az arcomra símította, ezzel magára vonva a figyelmem. Pislogtam párat és próbáltam közben egy értelmes mondatot összerakni a fejemben.

- Harry!

- Igen? - arca kíváncsi lett, kissé sürgetően és gyorsan tette fel a kérdést

- Azt hiszem ...

- Hogy? Mit? Mit akarsz mondani? - kíváncsiskodott tovább, de én elfordítottam a fejem. A keze, ami eddig az arcomon pihent, most csak úgy lomhán az ágyra hullt, közénk. Elpirultam, erősen. Éreztem, hogy szinte lángol az arcom - Ada! Mit akartál mondani? - szusszantam egy nagyot és mélyen a szemébe néztem

- Szeretlek! - gyönyörű szemei felragyogtak, szinte már vakítóan csillogtak. Nem merem biztosan állítani, de talán még kissé könnyezni is kezdett. Széles mosoly húzódott rózsaszín ajkain, előcsalogatva az édes kis gödröcskéket az arcán, amit annyira imádok. Tudtam, hogy mi következik most. Lassan odahajol és megcsókol úgy, ahogy még talán soha ... Ehelyett csak nézett rám vigyorogva. Magamban fél másodperc alatt vagy háromszor felrobbantam, de igyekeztem a lehető legszebben szólni - Most jön az a rész, mikor megcsókolsz, Harry! - mosolya még szélesebb lett, látszott rajta a magabiztosság. Jól megfontolt mozdulatokkal odahajolt és lágyan összeérintette ajkainkat. Nemár! Most komolyan, ez lenne a csók? Talán mohó voltam, de én kezdeményeztem. Nyelvemmel játékosan megnyaltam ajkait, mire elnevette magát, utána végre megcsókolt. A pillangók a hasamban felreppentek, mint tinédzser koromban. Ajkaink lassan váltak el, mint ha egyikőnk sem akarná abbahagyni, de muszáj.

- Hiányoztál! - suttogta szinte az ajkaimba

- Nem nagyon kerestél ...

- Én? Én ... Oké, talán eleinte haragudtam, de én egyszer hívtalak! Nem emlékszel? - kutakodott az éjjeli szekrényen, mikor tudattam vele, hogy nem tudom miről beszél. Magához vette a telefonját majd nyomkodni kezdte. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz ebből .... Elém tolta! - Látod? Fel is vetted!

- Nem ... Én nem! Ez biztos! Tudnám, ha hívtál volna! Arra vártam minden egyes nap...

- Ada! Részeg voltam, de itt a bizonyíték! Percekig beszéltünk! Vagyis ... Azt hiszem csak én! Te ... Te nem szóltál bele egyszer sem!

- Harry! Figyeld a szám! - mutattam az említett terület felé - NEM. ÉN. VOLTAM! Ez ... szinte biztos! Mondom! Emlékeznék, mivel én veled ellentétben nem voltam részeg ... Egyáltalán miért voltál te berúgva? - kérdeztem kissé mérgesen

- Szerelmi bánatom volt! - rántott vállat

- Óh te szegény! - flegmáztam - Te legalább ihattál bánatodban ...

- Ne veszekedjünk már megint ... Kérlek!

- Jó! - fújtattam - Szóval ha te biztos vagy, hogy beszéltünk, de én biztos vagyok, hogy nem velem, akkor most mi a helyzet?

- Nem tudom! Talán véletlen nyomtad a telefont? - kezdett agyalni

- Csak akkor nem volt nálam, ha a fürdőben voltam ... De nem hinném, hogy véletlen fogadok hívásokat Harry! Főleg nem olyan személytől akiért képes lennék meghalni! - hatalmas vigyor terült el az arcán, ismét! Halványan én is elmosolyodtam.

- Akkor csak egy valaki lehetett! - arca hamar átváltott boldogból idegessé - Conor! - sziszegte idegesen

- Nem! Én nem hiszem ... Ő azt akarta, hogy mi újra együtt legyünk ... És mindig vigasztalt! Nem hinném, hogy nem szólt volna nekem!

- Tudsz jobbat?

- Nem ... - fogadtam el a tényt, ami talán igaz.

*Liam*

Már vagy egy órája ültem Harry szobájában, de senki nem jött még csak a közelébe sem. Úgy döntöttem körülnézek. Első köröm a konyhába vezetett, de ott minden üres volt! A nappaliba kukkantva szintén nem találtam senkit!

- Gyerünk Payno! Gondolkodj! Nincs a szobájában és a konyha és a nappali is kilőve! Hol lennél, ha Styles lennél? - motyogtam magamnak és közben a kanapéra ültem - Hát persze! A fürdőben!

Utam a földszinti fürdőszobába vezetett, de elkeseredtem kissé, mikor az ajtót nyitva találam. A biztonság kedvéért ott is körülnéztem, még a kádba és a zuhanyzóba is belestem, de ... Nem volt ott! Ugyan így jártam az emeleti fürdővel is.

- Oké Payne ... Ez nem jött be! Harry vagy! Hol lennél most mindennél jobban? - szinte villámcsapás ként érkezett az isteni szikra - Adánál!

Két lépés választott el a lány ajtajától. Picit fülelni kezdtem, hátha meghallom, hogy benn vannak-e, de nem jött hang az ajtó túloldaláról. Talán alszanak!? Életemben először nem éreztem szükségesnek az udvariasság és illem használatát, kopogás nélkül, óvatosan nyitottam be. Nem számítottam semmi különös látnivalóra, így otthonosan léptem a szobába. Az után figyelmem az ágyra összpontosítottam. Nem gondoltam, hogy mostanában ilyet fogok látni! Nem kicsit döbbentem le! Szóhoz sem jutottam!

- Hát ... Ez ... Ti meg ... Mit? - dadogtam a döbbenettől

- Liam? Mit keresel itt? - csattant fel Harry. Nem tudtam válaszolni. A szám óvatos mosolyra húzódott - Ne vigyorogj már! Mi van abban, ha csókolózunk? Nem olyan nagy szám! - morogta Harry unottan és átkarolta Adát. A lány enyhén el volt pirulva, kissé szégyenlősen nézett rám.

- Ti újra.... Együtt? - kérdeztem már széles vigyorral és közelebb mentem hozzájuk. Harry kisfiús mosolyával Adára nézett, aki még jobban elpirult.

- Mit gondolsz Ada!? Újra együtt vagyunk? - kérdezte játékosan Harry. A lány csak szégyenlősen bólintott egy aprót, mire Harry megpuszilta a homlokát! Komolyan mondom, ha nem láttam volna a saját szememmel, nem hinném el.

- Ennek nagyon örülök! Had öleljelek meg titeket! - miután egy nagy ölelést adtam nekik, leültem az ágy sarkára - Mégis mi történt az éjjel, amíg mi mit sem sejtve party-ztunk? - kérdeztem szemöldökráncolva

- Ahh Liam! Ha azt el tudnám mesélni! - nyögött fel jókedvűen Harry

- Harrryyyyy! - visított fel Ada és egy erőteljes könyököst nyomott Harry gyomortájékába, mire a srác felnyögött fájdalmasan

- Oké! Semmi olyan! - nyöszörögte végül

- Akkor? - kíváncsiskodtam

- Veszekedtünk, sírás közepedte elaludtam, mikor felkeltem reggel, ez a majom itt volt mellettem! Aztán ... Beszélgettünk és hát ... Megcsókolt! Hát nem pofátlan!? - kezdett lelkes mesélésbe Ada, a végén erősen vigyorogva Harry-re nézett

- De! Borzalmasan az! - helyeseltem nevetve - Na de ... Azt hiszem hagylak titeket! Turbékoljatok csak! - nevetve mentem ki a szobából, ekkor láttam meg gyönyörű barátnőmet, amint elhagyja a szobámat, a kedvenc pólómban. Mögé osontam és óvatosan átkaroltam hátulról a derekát - Mégis hová igyekszel az én ruhámban, édesem?

- Liam!? Épp téged kerestelek! - mondta játékosan reggeli, rekedtes hangján

- Megtaláltál!

- Nem! Te találtál meg! - nevetett - Merre voltál?

- Na ... Ha én azt elmesélem neked! - nevettem jókedvűen és a szobámba mentünk.

177.bejegyzés

*Ada*

Nagyszerűen aludtam! Talán meg sem tudom mondani, mikor pihentem ki ennyire magam. Ha tudom, hogy ehhez az kell, hogy bőgve aludjak el, megteszem hamarabb ... Bár ha jobban belegondolok, volt nem is egy alkalom. De ... Várjunk csak!?

A szemeim könnyedén pattantak ki, mikor meghallottam valaki halk szuszogását magam mellett. Először azt gondoltam, hogy biztos megint Conor mellett aludtam el, de azonnal rájöttem, hogy nem így van, mikor megpillantottam a szobámat. Egy nagyot nyeltem és lassan oldalra fordítottam a fejem.

- Harry!? - suttogtam szinte alig hallhatóan. Eléggé ledöbbentem. Talán amnéziám van, hogy nem emlékszem, mégis hogy került mellém? Döbbenetem hamar tovább állt. Megnyugtatott a szuszogása. A tudat, hogy mellettem van. Elég kitartó és ez nagyon tetszik. Természetesen ez nem jelenti, hogy máris a karjaiba ugrok! Korántsem! Egy halvány mosoly terült egyre szélesebben arcomon. Amennyire nem akartam mosolyogni, annál jobban csak görbült a szám! Ez hihetetlen, hogy még mindig mit képes kiváltani belőlem ez a srác. Nem törődtem semmivel, senkivel. A plafont bámulva, vigyorogva feküldtem és csak élveztem a pillanatot amíg tartott.

- Jó Reggelt szépségem! - hallottam meg a reggeli, rekedt hangot, ami nem olyan régen még reggelente hasonló szavakkal ébresztett. Azonnal észbe kaptam, mosolyomat visszavarázsoltam vonallá

- Mit keresel az ágyamban? - kérdeztem komoly hangon miközben még mindig a plafont néztem

- Igen, énis remekül aludtam! - morogta álmosan és szemeit kezdte dörzsölni. Lopva rápillantottam, majd vissza magam elé - Egyébként ... Nem kell játszanod magad! - tette hozzá

- T-tessék? - bukott ki kissé dadogva, magas hangon belőlem a kérdés, és közben felültem az ágyban, úgy fordultam felé

- Láttalak! - mondta és mosolyogni kezdett - Tetszett, hogy melletted fekszem!

- Pff... Nem tudom miről belélsz! - tiltakoztam és igyekeztem kimászni az ágyból. Igazából csak nem akartam, hogy meglássa az arcomon elterülő pírt, a lebukásomat követően. Finoman a karom után nyúlt és próbált visszahúzni.

- Ne menj el!

- Engedj el Harry!

- Maradj még egy kicsit! Most csak ketten vagyunk ... Előttem nem kell, hogy színészkedj!

- Te meg miről beszélsz? - kérdeztem kissé mérgesen

- Lehet, hogy a többiek elhiszik, hogy mennyire haragszol, vagy azt, hogy mennyire nem akarsz engem ... De engem nem tudsz átverni! Jobban akarsz, mint valaha!

- Engedj el! - mondtam kissé idegesen és próbáltam leszedni magamról a kezét

- Nem! Még egyszer nem teszem meg! Ha kell még a fürdőszobába is kimegyek veled, de nem engedlek el még egyszer magam mellől!

- De Harry! - mondtam és sóhajtottam - Nagyon kell ... Pisilni! - Mondtam halkan, kissé ártatlanul. Ezen halványan elmosolyodott és lassan elengedett

- Oké! Talán oda mehetsz egyedül ... Ha megígéred, hogy nem szöksz meg tőlem! - mondta még mindig mosolyogva

- Olyan nagylelkű vagy, hogy pisilhetek egyedül. Komolyan! - puffogva indultam el az ajtó felé

- Ígérd meg! Ígérd meg nekem Ada! - szólt utánam. Visszafordultam, ekkor láttam, hogy már felült az ágyban. Nagy zöld szemeit elöntötte az aggodalom és úgy nézett rám - Csak ... Mondd azt, és én elhiszem! - komolyan mondom, a szívem szakadt meg, ahogy láttam, hogy ha még egy másodpercet hallgatok, képes elbőgni magát.

- Harry! A mosdó itt van a szobámmal szemben. Nem hinném, hogy ígéretet kéne tennem ezzel kapcsolatban... - próbáltam megőrizni a kemény oldalam. Pedig legbelül már kettétörtem, hogy mennyire kínzom őt. Lassan megfordultam és folytattam utam az ajtó felé.

- Tudod, hogy nem erre gondoltam ... - mondta halkan. Kezem a kilincsre tettem és egy kis időre úgy maradtam

- Nem én voltam, aki elhagyott ... Te lépétél le! - nem válrtam meg, hogy mit mond, ha egyáltalán mondana valamit. Kimentem és ahogy becsuktam szoba ajtaját szinte szaladtam a kb 4 lépés távolságra lévő mosdóig. Bezárkóztam és kissé könnyezni kezdtem.

*Liam*

Már egy ideje ébren vagyok. Mivel nem rúgtam be, így hamar helyre is jöttem reggelre. Bella még alszik édesen mellettem. Épp az éjjelen gondolkodtam, hogy mik is történtek a clubban, mikor motoszkálást hallottam a folyosóról. Kizártam a lehetőséget, hogy valamelyik részeg disznó lehet, így csak az a két opció maradt, akik nem vettek részt az éjjeli mulatozásban. Megesz a kíváncsiság, hogy mi történthetett amíg mi távolt voltunk.

Elhatároztam, hogy átmegyek Harry-hez és ha ébren van, ha nem, én kifaggatom. Óvatosan kicsúsztam Bella mellől és kiosontam a szobából egyenesen Harry birodalma felé. Halk kopogás után benyitottam. Nagy döbbenetemre a szoba üres volt. Oké, talán ő volt az, akit hallottam járkálni. Az ágya szélén ülve vártam, hogy visszatérjen a szobájába.

*Harry*

Tudom, hogy csak játsza nekem a jégkirálynőt, de meg fogom puhítani, mert nem tud nekem ellenállni. Szeret még, és ez ellen nem tud mit tenni! Nem lehet! Izgatottan vártam, hogy jöjjön már vissza a szobába, mert elég sokáig kint volt. Már épp indultam volna, mikor nyílt az ajtó, és belépett. A feje le volt hajtva, haja függönyként lógott előtte, takarva az arcát.

- Minden renden? - kipattantam az ágyból és odasiettem hozzá. Megálltam előtte. Nem igazán tudtam, hogy mit tegyek. Ha hozzáérek, lehet, hogy lecsesz. De nem bírtam uralkodni magamon. Haját oldalra söpörtem, ekkor láttam, hogy gyönyörű barna szemeit hatalmas könnyek borítják

- Persze Harry! Minden pompás! - morogta halkan és felnézett rám

- Hát ... Nekem nagyon nem úgy tűnik! - kezdtem egyre idegesebb lenni - Mondd már! Mi a baj? - letöröltem egy épp legördülő cseppet puha arcáról.

- Nincs semmi! Ne aggódj már mindig! - morogta és letörölte vadul a könnyeit - Csak az idióta hormonok! De úgyis tudod már ... Nem kell magyarázzam! - mondta miközben kikerült és az ágyba mászott újra. Én csak álltam és próbáltam összeszedni magam. Talán túl aggódó vagyok? Bebújtam az ágy másik oldalára. Nem tudtam mást tenni, csak néztem őt. Láttam, hogy nagyon azon van, hogy ne sírjon. Talán itt a nagy lehetőség, megnyugtathatnám. Óvatosan közelebb csúsztam hozzá, mire ő meglepődve pislogott rám. Mivel nem mondott semmit, úgy vettem, hogy folytathatom a manőverem. Átkaroltam és lassan magamhoz húztam. A fejét a vállamra tette és úgy szórta a könnyeit tovább. Puhán simogatni kezdtem a haját és a karját, amitől kis idő múlva érezhetően megnyugodott.

- Köszi Harry! Már ... Jobban vagyok! - mondta és kissé elhúzódott tőlem

- Attól még maradhatsz!

- Ne szokj hozzá! Ez csak egy ... Egy gyenge pillanat volt! Remélhetőleg több ilyen nem lesz! - hihetetlen, hogy mennyire makacs. Elmosolyodtam ezen és megráztam a fejem - Most mégis min nevetsz? Ez olyan vicces neked? Viccesnek találod, hogy a hormonjaim hullámzanak? Majd remélem tapasztalod azt is, mikor szétrobbanok a dühtől!

- Köszi, abból már kaptam! - húztam el a számat. Próbáltam a mosolyogomat visszafogni

- Még mindig vigyorogsz Harry!

- Azon mosolygok, hogy milyen hihetetlenül makacs vagy! De majd rájössz, hogy ennek semmi értelme! Én fogok győzni! Szeretlek!

- Nem tudom elhinni, hogy komolyan mondod ezt ... Olyan dühös és ... lenéző voltál mikor ott hagytál! Haragudtál rám! Hogy szerethetsz még most is?

- Oké, figyelj! Elmondok valamit! Ezt még valószínűleg sosem mondtam és ... Ha nem lenne nekem is épp gyenge pillanatom, talán sose mondanám ... Amikor először a szemembe néztél, a hasam összerándult, mert valamit megláttam benned. Valami nagyon különlegeset ... És azóta is, amikor a szemembe nézel ugyan ezt az érzést érzem. Érted már? Mi ez, ha nem szerelem Ada? - nagyon reménykedtem benne, hogy erre nem lesz egy már lassan szokásává vált "beszólás". De ő csak csendben nézett rám. Ajkai kissé elnyíltak, mint ha mondani készülne valamit, de ... Nem szólt semmit! Le volt döbbenve.

*Ada*

A döbbenet valószínűleg kiült az arcomra. Annyi minden volt a fejemben. A belső hangok csak úgy ordítottak össze-vissza. Szóhoz sem jutottam. Még sosem mondtak nekem ilyesmit ezelőtt. Most már nem ellenkezek. Már nem próbálok mást bemagyarázni magamnak. Feladtam a harcot. Végre beismerem, hogy ő az egyetlen, aki valaha is boldoggá tehet. Mi kell még több? Őszintén bevallja nekem, hogy mit érez. Még mindig itt van mellettem, pedig folyamatosan csak piszkálódok vele. Valószínűleg, ha nem gondolná komolyan, már valószínűleg elküldött volna a francba és nem feküdne itt most is. A döbbenet totális káoszt varázsolt a fejembe. Csak néztem Harry-t, ahogy várta, hogy valamit mondjak, vagy tegyek! Hogy reagáljak a hallottakra. De ez nem ment! Mozdulni sem bírtam! Szinte még levegőt is elfelejtettem venni.