One Direction napjai (Befejezett)

A történet egy magyar lányról, Adáról és a One Direction-ról szól.

Utolsó hozzászólások
  • Ywwjt49a: Ariel rebel naughty night. Indian Hot Porn Sex Video. Sunny leone hot and porn video. Free download new porn video. <a href="https://3gpjizz.mobi">https://3gpjizz.mobi/</a> Xxxx India Sex. Joslyn james teacher. Saudi Teen Porn.
    https://3gpjizz.mobi/
    (2018-01-16 01:31:51)
    180.bejegyzés
  • KeithNut: Howdy! [url=http://lasixhq.com/]purchase furosemide[/url] good website http://lasixhq.com
    (2018-01-13 14:18:32)
    180.bejegyzés
  • LeninivBuM: Hola, Me gusta mucho tu sitio, ?sigue haciendolo mejor!
    besttitangeles.cu.cc/map32.php
    (2018-01-11 17:48:03)
    180.bejegyzés

168.bejegyzés

*Ada*

Valamikor az éjjel közepén ébredtem fel. Ismeretlen helyen, ismeretlen ágyban, majdnem ismeretlen pasi mellett! Komolyan mondom, hirtelen nem tudtam mi történt. Aztán szép lassan kitiszult az álmosságtól a fejem, és rájöttem, hogy ez már az otthonom, az a pasi pedig a lakótársam. Nem igazán értem, mért fekszünk mi egymás mellett, de nem is érdekel! Jól esik, hogy van velem valaki és csak ez számít. Elindultam a konyhába, csillapítani kívántam szomjúságom, de az ivásból egy éjjeli dőzsölés lett. Szinte hallottam "lelki füleimmel" ahogy a hűtő azt mondogatja - Gyere Ada! Egyél egy keveset! - és én nem akartam vitatkozni vele. Elvégre is, nehezebb nálam, veszélyesebb, mint én! Hogy vitázzak vele!? Oké, viccet félretéve a kajálás közben elaludhattam az asztalnál. Megint felébredtem, arra, hogy valaki cipel. Egy laza mozdulattal átfontam a nyaka körül a kezeimet, szorosan a mellkasához bújtam és csak szuszogtam, amíg azt nem éreztem, hogy az ágyba tesz. Vártam, hogy mellém bújik, ahogy régen is tette! Kerestem a jól megszokott illatát, azokat a mozdulatokat, amiket régen is csinált. Ahogy a hajamat simogatta, ahogy homlokon puszilt és ahogy a hasamat simogatta és álmodozott, hogy milyen lesz majd a jövőnk. Csak vártam ... Szinte már mosolyogva, de csak azt hallottam, hogy kinyílik az ajtó. A szemem azonnal kipattant és felültem.

- Hova mész? - kérdeztem megijedve

- A szobámba! - válaszolta álmosan. Ez a hang ... Ráébresztett, hogy Ő nem az, akit én vártam. Ő nem Harry!

- Óh ... Értem! - mondtam elkeseredve és visszadőltem. Nem tudtam magamban tartani a sírást. Szinte kirobbant belőlem.

- Jól vagy? Mi a baj? - visszasietett, az ágy mellé térdelt és elsöpörte az arcomra tapadt hajamat, ami a könnyeim miatt került oda.

- Semmi! Csak .... - nem fejeztem be! Nem akartam megbántani azzal, hogy azt mondom, nem rá számítottam.

- Csak ...? Rémálmod volt? - fürkészte kíváncsian az arcomat, közben letörölt egy-két kósza könnycseppet - Akarod, hogy maradjak?

- Én ... - nem tudtam hirtelen, hogy mit mondjak ... De nagyon úgy érztem, hogy szükségem van most valakire - Igen! Szeretném, ha maradnál! Persze csak, hogy ha nem nagy gond ez neked ... - nem igazán várta meg, hogy végig mondjam, már emelte is a takaróm és bebújt mellém. Én hozzábújtam és miközben simogatott, elaludtam.

*Tina*

Reggel a nővér ébresztett, azt mondta, hogy el kell mennem néhány vizsgálatra. Josh még aludt a mellettem lévő kórházi ágyon. Aaron a két ágy között volt, Ő is édesen szunyókált még. Nyugodtan hagytam ott, hisz az apja vigyáz rá.

A vizsgálatok után még egy rövid sétát tettem a kórházban. Elmentem a büfébe és csorgattam a nyálam, mivel venni nem igazán tudtam semmit. Nem hoztam ki magammal pénzt. Egyszer két kéz fogta meg a vállaimat, hátulról. Kissé megugrottam a meglepettségtől, de azonnal megnyugodtam, mikor láttam, hogy Nessi, Bella és Emma jöttek el hozzám.

- Sziasztok Lányok! Örülök, hogy itt vagytok!

- Szia Tina! - köszöntek egyszerre

- Kérsz valamit? Válassz, majd mi fizetünk! - ajánlotta fel Nessi én pedig véletlen sem mondtam nemet. Természetesen a doki megmondta, hogy mit szabad ennem, így csak azok közül választhattam, de ez cseppet sem zavart. Ez a kaja sokkal jobban tetszik, mint a kórházi menü ... már ha az étel volt valaha ... A lányok beszélgettek, én ettem, aztán visszamentünk a szobába. A séta közben annyira erős hiányérzet fogott el, hogy először nem tudtam mit kezdeni ezzel az érzéssel. Azt hittem, csak azért van ez, mert Aaront ott hagytam, de mikor a szobába értünk, a kezembe vettem a nagyfiút, ez az érzés továbbra is megmaradt. Josh közben elment, a srácokkal stúdióznak, a lányok szerencsére maradtak, így nem voltam egyedül.

- Tina! Kérdezhetek valamit? - szegezte nekem a kérdést Nessi

- Öhm .. Persze! Mit szeretnél?

- Olyan ... Fura vagy ma! Jól érzed magad? Bánt valami?

- Hát ... - kezdtem bele és egy sóhaj után folytattam - Olyan erős hiányérzetem van ... Nem igazán tudom ezt elmagyarázni!

- Biztos hiányzik a régi életed! - poénkodtak a "fiatalok"

- He-he! Nem, ez annál sokkal, sokkal másabb érzés! Inkább úgy mondanám, hogy ... Valakit hiányolok! Csak még nem jöttem rá, hogy kit! - törni kezdtem a fejem, aztán mint akibe a nap sütött bele, megvilágosodtam! - Ada! - mondtam döbbenten. A lányok arcán is ugyan ezt észleltem. - Ada hiányzik nekem! Ő még azt sem tudja, hogy Aaron már a világon van!

- Nem hinném, hogy érdekli, hogy mi van velünk! Mióta Harryvel szakítottak, még csak fel sem hívott minket! Senkit! - magyarázta Bella

- Talán csak nem akart kellemetlenséget ... Elvégre ha én a helyében lennék, én sem szivesen kavarnék be ott, ahol a pasaim ... vagyis az expasim lakik. - válaszolta neki Emma

- Oké! De attól, hogy ők szakítottak, még nem kell minket elfelejteni! - morgolódott Nessi

- Megértem, hogy sértve érzed magad, de nem tudjuk, hogy mi van vele ... Nem tudjuk, hogy benne mi játszódik most le! Ne ítélkezzünk amíg nem tudunk semmit! - csillapítottam a lányokat egy kicsit

- Mért érzem azt, hogy te már tervezel is valamit? - nézett sokat sejtve rám Nessi

- Mert jól ismersz már! - nevettem - Most lelövöm a poént, de a lényeg nem igazán ezen lesz! Tudom, hogy babaváró bulit akartok rendezni majd ... - hagytam egy kis időt nekik, hogy kiháborogják magukat, amiért én tudok a meglepiről - Igen! Josh mondta el, de mentségére legyen, hogy álmában beszélt! DE! Nem ez a lényeg a mondandómban ...

- Hanem? - néztek kíváncsian a lányok

- Hanem az, hogy szeretném, ha Ada is jelen lenne ezen a bulin!

- Tessék?

- Te magadnál vagy?

- Hallod te, hogy miket bezélsz? - jöttek sorba a döbbent kérdések

- Igen! Hallom és tudom is, hogy mit beszélek! Csak akkor kell buli, ha a barátnőim ott lesznek! És nekem Ada is a barátnőm! - ellenkezést nem tűrő hangon magyaráztam nekik

- De mégis hogyan tudnánk ezt összehozni? Mi úgy akartuk, hogy a srácok is ott legyenek a bulin ... - kezdte Bella

- Igen ... És a srácokba beletartozik Harry is! Hogy gondolod, hogy majd épp egy "ünnepi bulin" fognak újra egymással találkozni !? Ez ... képtelenség! Oda lenne az egész! Értelmét vesztené ... - magyarázta, néha már elég magas hangon, visítva, hadonászva Nessi

- Majd ha lenyugodtál, akkor elmondom a tervem további részleteit! - mondtam mosolyogva és a fiammal kezdtem foglalkozni!

*Ada*

- Jó Reggelt álomszuszékok! - hallottam egy kissé rekedtes hangot az ágy mellől. Óvatosan kinyitottam a szemem és betályoltam a hang a tulajdonosát

- Szia Conor! - köszöntem mosolyogva. Érdekes, hogy ébredéskor mindenkinek mennyire reszel a hangja, az enyém is

- Hoztam reggelit! Igyekeztem ehetőre csinálni, de nem sértődöm meg, ha azt mondod, hogy nem ízlik!

- Biztos finom lett! Jól néz ki! - felültem az ágyon és az ölembe tette a tálcát, tele minden jóval

- Első próbálkozás volt, szóval tényleg nem baj, ha nem kéred! Van még müzli, tudok azt is hozni!

- Nem kell! Ez is jó! Hidd csak el! - nagyon jól esett, hogy miattam állt a tűzhely elé, és készített reggelit. Valóban nem a legjobb volt, de ehető, és nekem ez épp elég volt.

- Conor ... Mért teszed ezt? - kérdeztem komoly hangon, miközben egy falat rántottát tologattam oda-vissza a tányéron

- Hogy érted? Mit csinálok?

- Hát ... Például mért készítettél nekem reggelit, ha azelőtt még senkinek nem csináltál?

- Öhm ... Nem is tudom! - megvakarta a fejét, mint ha attól eszébe jutna a válasz a kérdésre - Talán mert ... Fontos vagy nekem! - ezt úgy mondta, hogy közben megragadta a pillantásom, mélyen a szemembe nézett és úgy éreztem, hogy a tekintetemet nem ereszti el. Szerintem néhány percig csak bámultunk egymásra aztán észbekaptam ...

- Értem! Őőőő ... Köszi a reggelit! Nagyon finom volt! - mondtam mosolyogva és a tálcát az ölébe tettem. Kimásztam az ágyból és a bőröndömhöz léptem. Kerestem valami kényelmes ruhát.

- Még nem csomagoltál ki?

- Nem ... Majd talán ma, ha nem leszek túl lusta megint... - húztam mosolyra a számat. Valóban elég lusta vagyok mostanában.

- Ma eljössz velem ...? - hagyta függőben a kérdést

- Az attól függ ... Hova kell menned? - néztem vissza rá kíváncsian



167.bejegyzés

*Ada*

- Oké! Zárjuk le a macska-históriát Conor! - mondtam feladva a vitát - Megtartjuk és vita nincs!

- Hééééé! Azért van beleszólásom nekem is, nem? - háborgott nevetve

- Őőőő igen! Dönthetsz! Én és a macska, vagy lakhatsz egyedül, a macskával aki állításod szerint nem lakik itt, csak ide jár, és ahogy látom minden idejét itt tölti! - magyaráztam okoskodóan, ahogy a teraszajtóhoz léptem és bámultam az udvaron napozó cicát.

***

- Oké, van itthon sok minden, de nem lenne egyszerűbb, ha rendelnénk valami kaját? - kiabálta a konyhából Conor

- Nem! Ne legyél lusta! - nevettem - Szokd meg, engem ki kell szolgálni!

- Remek! - morogta. Ekkor már ott álltam mögötte, de ő ezt nem tudta

- Szóval, még egy napot sem laktunk együtt, máris megbántad, hogy idehívtál! - mondtam a lehető legelkeseredettebb hangon, amit csak tudtam kreálni magamból

- Nem! Én nem... ahj - sóhajtott - Nem úgy értettem Ada! Ne hargudj! - megölelt

- Szivattalak! - mondtam pimasz vigyorral a számon

- Ezt .... Ezt nem hiszem el! Te átvágtál? - kérdezte teljesen ledöbbenve

- Nagyon úgy néz ki! - válaszoltam nevetve és a hűtőbe hajoltam -Szóval nem rendelünk! Főzni fogunk!

- De én nem tudok főzni!

- De én meg igen! Majd segítesz!

Ezek után már csak azon vitáztunk kb fél órán át, hogy mit is főzzünk. Senkit ne zavarjon, hogy ennyi idő alatt elkészült volna a kaja .... Tök mindegy! A lényeg, hogy végül nekiláttunk a főzésnek!

- Kb délután lesz, mire ebből lesz valami! - jegyeztem meg kissé morgósan

- Addig éhen fogsz halni ... Jól sejtem?

- A lényegre tapintottál! - mondtam nevetve

- De hát hozzád sem értem! - mondta pimaszan

- Conooooor! - szóltam rá figyelmeztetően

- Oké, oké! Csak ne vedd le a fejemet! - védekezés képpen még a kezét is felemelte

- Most az egyszer meghagyom az életed halandó! - fenyegetőztem a fakanalammal

- Hűűűű! Milyen nagylelkű vagy, Úrnőm! - válaszolta nevetve

Végül a tv előtt kötöttünk ki, valami írtó gagyi filmet néztünk ... Nem igazán kötött le, így a telefonoman kezdtem nyomkodni! Azt hittem megáll a szívem! De az biztos, hogy egy ütemet kihagyott, amikor megláttam a képet! Döbbenetemet Conor is észrevehette, mert felémfordult és érdekesen kémlelte az arcomat.

- Ada! Minden oké? - nem válaszoltam ... a szemeimben a könny összeszaladt és kicsúszott a kezemből a telefon, az ölembe esve. - Mi van? Fáj valamid? Válaszolj az istenért! - egyre jobban kétségbeesett

- Úr isten! - nyüszögem vékony hangon és kigördültek a könnyeim. Conor kivette az ölemből a telót és megnézte, hogy mit láthattam, ami ennyire padlóra vágott

- Ezzel meg ... Mi történt? - dadogta Conor a kijelzőt nézve

- Remek kérdés! - töröltem le a könnyeim - Tök mindegy, lépj ki! - letette a telefont és magához húzott

- Ne sírj! Ő nem érdemli meg a könnyeidet! - babrálgatta a hajamat

- Tudom! De attól még fáj így látni .. Sőt! Bárhogy látni fáj ...

- Majd ... Lesz jobb is! Csak ne sírj ... Akkor az nekem is rossz! Nem akarlak így látni!

- Pedig számíthattál volna rá! Egy terhes nő költözött ide, akit elhagytak! Azt hitted egész nap dalolászok? - mondandóm végén eleresztettem egy fájdalmas nevetést, ami már inkább volt nyögés

*Tina*

Hihetetlen, de ez a pillanat is elérkezett! Édesanya lettem! Egy gyönyörű kisfiú édesanyja!

- Csodálatos érzés, pedig még csak néhány órája van a világon! - motyogtam miközben a karjaim között tartottam a picikémet

- Oké! Add ide apának! Te együtt voltál vele 9 hónapon át! - furakodott oda Josh

- Hé hé hé! Ez nem ér! Most 9 hónapig nem adod vissza? - nevettem

- Azért azt nem mondtam! Csak egy kicsit legyen már az apjával is! - mondta édes mosolyt villantva. Nagyon jól tudja, hogy ez a mosoly az, amire még sosem mondtam nemet. Talán ezek után sem fogok! Óvatosan átadtam neki Aaront és nézegettem őket! Annyira édesek! A két legfontosabb pasi az életemben! A srácok szállingóztak ki-be a kórházban. Szinte óránként volt ott nálunk valaki! Hihetetlen helyessé teszi a pasikat, ha baba van náluk! Aaront elvitte egy nővér, valami vizsgálatra. Azt mondta nem kell megijednem, ez csak alap vizsgálat. Josh addig velem maradt, később viszont a fejébe vette, hogy elintézi, had maradhasson éjjelre is a kórházban. Sajnos eléggé kimerítő immáron anya szerepben helytállnom, így nem tudtam meg mit sikerült intézzen, elaludtam!

Amikor felébredtem, Aaron épp az éjjeli tejcsiadagot követelte. Mire észheztértem a gyerek elhallgatott, meghallottam az apja halk dúdolását! Azonnal könnyek gyűltek a szemembe és mosolyra húzódott a szám.

166.bejegyzés

A lányok segítettek bepakolni egy táskába. Tettek pár szükséges dolgot Tinának, ami a kórházba kellhet. A srácokkal együtt segítettünk Tinának minél kevesebb erőfeszítéssel kijutni az autóig. Beültettük és én azonnal mellé is ültem! Fogtam a kezét, törölgettem a homlokát, és nem mellesleg olyan ideges voltam, hogy az is csoda, hogy talpon maradtam! Louis vezetett, mellette Liam ült, segítette, hogy mikor merre kanyarodjon, így hamar a kórházhoz értünk! Liam időközben betelefonált, így már a parkolónál vártak minket a beteghordók, orvosok, nővérek. Elvitték Tinát én meg ott maradtam Liammel a váróteremben. Annyira ideges voltam, hogy csak álltam, és néztem az ajtót, ahová bevitték őt! Liam próbált nyugtatni, leültetett és valamit magyarázott. Talán azt, hogy jó helyen van, és jó kezekben ... És hogy nem lesz semmi gond ... De szerintem ő sem gondolta komolyan, hogy ettől jobban leszek!

Később megérkezett Louis is, és jött vele az egész sereg! Mindenki odajött és nyugtató szavakat hadart felém. Jól esett, de tényleg nem segített most semmit! Idegességem levezetéseképp felhívtam a szüliemet, közöltem velük, hogy az unoka úgy döntött, hamarabb akar kibújni egy picivel, mint ahogy azt vártuk! Természetesen hihetetlen nagy örömmel fogadták a hírt! Ugyan így tettem Tina szüleivel is, nekik is telefonáltam és elmondtam mindent! Mindkét család azt mondta, hogy amint tud, jönnek a kórházba.

*Néhány óra elteltével*

*Harry*

Mindenki nagyon feszült. A várakozást egyikőnk sem bírja túl jól! Természetesen Josh a legidegesebb. Nem is tudom ... Bennem olyan fura érzés van! Persze, hogy eszembe jut Ada! Akár mennyire nem akarom, hogy rá gondoljak, mindenről eszembe jut! Ha együtt lennénk, talán nekünk is lenne ilyen pillanatunk ... Sőt, majdnem lett is ... Mennyire jó lenne, ha most én lehetnék olyan ideges, mint Josh.

- Jól vagy haver? - huppant le mellém Louis

- Ja ... Mért?

- Elég szarul festesz!

- Ne hízelegj! - mondtam ironikusan

- Nem! Ezt most komolyan mondom! Olyan, mint ha valamin nagyon elgondolkodtál volna! Akarsz beszélgetni?

- Nem! Nem gondolkodtam el, csak ... Már megbolondulok ettől a várakozástól!

- Oh értem! Ezzel mind így vagyunk! De majd csak történik már valami! Josh lassan összeesik!

- Még jó, hogy itt a családja és támogatja!

*Ada*

- A bőröndjeim megvannak ... Telóm a zsebemben ... Azt hiszem, hogy indulhatunk! - mondtam Jennynek és ő segített a taxihoz cuccoljak

- Annyira nem akarom, hogy elmenj!

- Tudom! De ... Elmegyek és senki nem állíthat meg! - mondtam, közben poénkodtam, hogy mekkora erő van bennem, amiért senki nem állathat meg

- Oké! Meg sem próbálom! - mondta mosolyogva, bár a szemei könnyeztek

- Ne kezdj el sírni! Kérlek! - magamhoz öleltem és hosszú percekig csak álltunk ott és szorítottuk egymást

- Nagyon vigyázz magatokra!

- Vigyázok magunkra! De nem barlangba megyek! Elérhető leszek ám telefonon, interneten ... Sőt, ha nagyon akarom még személyesen is! - kacagtam

- Hát mertem remélni!

- Légy jó! Vagyis ... Próbálj meg jó lenni!

- Amennyire tudok, az leszek! - mosolygott és segített a taxiba ülnöm. Miután megadtam a címet, amit Conor küldött el sms-ben, lediktáltam a taxisnak és az ablakra tapadva integettem könnyező szemekkel Jennynek, és szüleinek! Nagyon sokat köszönhetek nekik! Sose felejtem el őket!

*Conor házánál*

- Szia Conor! Azt hiszem, hogy megérkeztem! - mondtam mosolyogva a telefonba

- Azonnal beengedlek! - le is tette, az ajtó pedig a következő percben kitárult előttem - Szia szépségem! - mondta nevetve

- Ne hívj így! Úgy nézek ki, mint valami csöves! - nevettem és bevittem volna néhány csomagom, de Conor azonnal kivette a kezemből

- Menj csak be és nézz körül! Majd én behordom ezeket! - felkapta az újabb adag táskákat a kezei közé, majd hurcolkodott befelé.

- Ez a ház ... Hatalmas! - ámuldoztam ahogy beléptem - Egyedül élsz itt?

- Nem! Veled! - mondta nevetve

- És rajtunk kívül más lakik itt?

- Van egy kóbor macskám! Az számít?

- Bizony számít! Imádom a cicákat! - mondtam mosolyogva

- Remek! Akkor majd be is fogadjuk!

- Terhesen nem macskázhatok! - mondtam szomorkás hangon

- Macskátlanítani fogok! - válaszolt határozott hangon amire én elnevettem magam - Most min nevetsz?

- Rajtad! Mi az, hogy macskátlanítasz?

- Az, hogy el fogom küldeni a cicát, aki elvileg nem is ide tartozik!

- Szívleten vagy! - mondtam lebiggyesztett szájjal

- De ... Ha akarod, akkor maradhat az a macska! - erre csak egy mosollyal válaszoltam.. Természetesen szeretném!

*Josh*

- Mi tart eddig? Már nagyon rég bevitték oda! Valaki mondjon már valamit! - dühöngtem a váróteremben

- Nyugodj meg! Mostmár biztos nem sokára jön valaki ... és végre megtudjuk mi a helyzet! - nyugtatott anyukám

Valóban igaza lett, nem kellett sokat várni, és végre odajött az orvos!

- Elnézést, Ön az apuka?

- Igen, én vagyok! Minden rendben? Jól vannak? - kérdeztem idegesen

- Minden a legnagyobb rendben ment! A baba, és az anyuka is jól vannak!

- Hála az égnek! - felsóhajtottam

- Gratulálok! Édesapa lett! - kezet fogott velem az orvos és azt mondta, hogy nem sokára be is lehet menni Tinához!

- Had gratuláljunk mi is! - jöttek oda sorba a családtagok és barátok! Mindenki megölelgetett, kezet fogott velem, körbepuszilt! Hihetetlen érzés! Még talán fel sem fogtam! Apa lettem!

Kattints a képre a teljes mérethez!