One Direction napjai (Befejezett)

A történet egy magyar lányról, Adáról és a One Direction-ról szól.

Utolsó hozzászólások
  • CliffEmold: Joe Bonamassa is a famous country singer, so don't miss the possibility to visit http://joebonamassatour.com/ - Joe Bonamassa tickets for sale

    (2018-11-15 01:51:44)
    193.bejegyzés
  • CliffEmold: Joe Bonamassa is a famous country singer, so don't miss the possibility to visit http://joebonamassatour.com/ - Joe Bonamassa 2018

    (2018-11-13 19:55:49)
    193.bejegyzés
  • Ralphvaw: Hello there! <a href=http://canadianonlinepharmacyhq.com/#buy-generic-cialis>pharmacy pricing</a> good website.
    (2018-11-10 02:06:46)
    180.bejegyzés

165.bejegyzés

*Ada*

Az éjjelt még Jenny-nél töltöttem ... De már este a tudtára adtam, hogy ... talán ez volt az utolsó "közös" esténk. Nem örült ... Nagyon nem, de tudja, hogy miért teszem és így megért. Reggel elég korán ébredtem ... Nem mondhatnám, hogy jó éjjelt tudhatok magam mögött. Szinte egész éjjel forgolódtam, alig aludtam. Sok minden kavargott a fejemben. A forgatás, az, hogy Conor megcsókolt ... Hogy ezek után vajon hogy alakul a kettőnk viszonya? Meg persze ... Nem egyszer eszembe jutott egy göndör fürtös, britt srác is ... Vajon mi lehet vele? Vajon mit csinál? Gondol rám? Vagy ... Inkább próbál elfelejteni..? Reggel is még ez kavargott leginkább a fejemben. Annyira elmerültem a gondolkodásban, hogy még a reggelimet is a tányér mellé tettem ...

- Reggelt! - morogta álmosan a barátnőm

- Szia! Hogy aludtál?

- Most komolyan? ... Akkorákat sóhajtozál egész éjjel, hogy a szomszéd utca is hallotta ... Mi történt? Minden oké?

- Ööööhm ... Ja, igen! Persze, csak ... Tudod, ma költözöm ... - lehajtottam a fejem. Nem akartam kamuzni neki ... De azt sem akartam, hogy lássa az arcom, mert egyből lebukok.

- Hát igen! - sóhajtott letörten - Ma költözöl ... - odaállt mellém és a konyhaszekrénynek dőlt - Biztos, hogy ... Jó ez így? Ezt akarod?

- Semmi sem biztos ... - vágtam egy fájdalmas mosolyt - Azt hittem a gyerekem családban fog nevelkedni ... Erre az apja lelépett és hallani sem akar rólam... Rólunk!

- De hisz fogalma sincs róla, hogy te TI vagytok! Talán ha felkeresnéd és tisztáznátok ... - nem hagytam, hogy végigmondja

- Nem! Nem akarom, hogy csak a gyerek miatt, kényszerből, vagy sajnálatból legyen velem ... Ebből köszi, de nem kérek!

*Tina*

- Josh ... Ébredj! - simogattam meg a szerelmem arcát

- Már ébren vagyok! - válaszolta morgós hangon

- Remek! Akkor hozhatsz nekem reggelit! - mondtam teli fogsoros vigyorral

- Ahhhj ... Még ki se nyílt a szemed, de már az evésen jár az eszed!

- Az eszünk! - javítottam ki nevetve - Nem én vagyok éhes! A fiad!

- Még jó, hogy babát vársz! Van mire fogni! - mondta mosolyogva és öltözködni kezdett

- Bizony! De te sokkal jobban ismersz annál, mint hogy elhidd, hogy én nem vagyok éhes!

- Ez igaz! De akkor leszek bajban, ha Aaron az anyjára fog ütni! - mondta továbbra is nevetve

- Ezt meg hogy értsem? - háborogtam, persze nem komolyan

- Úgy, hogy ha a srác is egy zabagép lesz, nem lesz elég egy hűtő, és nekem másodállást is kell keressek! - mondta már nagyon nevetve

- Na ezt neked! - kapott egy párnát az arcába, majd kizavartam, és megmondtam, hogy kaja nélkül vissza se jöjjön! Így is lett, szerencsémre! Bőségesen hozott ám reggelit, talán a többieknek nem is maradt semmi ehető! - Azért ... Hagytál az itt lakóknak is táplálékot, ugye drágám?

- Ők már kajáltak ... - mondta, de éreztem a hangjában valami furcsát

- Minden oké?

- Aha ... Egyél csak! - erőltetett egy vigyort, de ennél én sokkal, de sokkal jobban ismerem, hogy ezt bevegyem!

- Ki vele Devine! Mi nyomja a lelked?

- Nem tudom, csak ... Liam a konyhában volt ... Elég feszültnek láttam ...

- Talán történt valami Harryvel? - levettem az ölemből gyorsan a tálcát, az éjjeliszekrényre passzoltam és kapkodtam a ruháimat magamra

- Mégis hova készülsz?

- Kettőt találhatsz!

- Nem tudom!

- Ahj ... Harryhez!

- Minek?

- Mégis mi az, hogy minek? Hogy megnézzem jól van-e és hogy beszéljek vele!

- De hisz úgyis matt részeg! - mondta lazán és bekapott egy falatot a reggelimből

- Hééééé! Az az én kajám! - néztem rá összeszűkített szemekkel - És nem érdekel, ha már alszik is, akkor is bemegyek és megnézem őt! - elindultam heves léptekkel az ajtó felé, de mielőtt becsuktam volna magam mögött, még hátra néztem - Tudom ám, hogy mennyi kaja volt azon a tálcán! Nem szeretném, hogy egy morzsa is eltűnjön onnan! - tempósan megindultam Styles szobája felé ... Az ajtó csukva volt, de semmi hangot nem hallottam bentről, szóval beengedtem magam. Mivel ismerem a srácot, igyekeztem nem ránézni ... Az is lehet, hogy csupasz testtel terült el az ágyon. Mikor meggyőződtem róla, hogy még ruhában van, de már alszik, akkor közelebb mentem. A teste lomhán pihent az ágyon, inge ki volt gombolva, alatta a póló gyűrött, néhol véres volt ... Nagyon rossz érzés fogott el, de igyekeztem nyugodt maradni. Amikor rendesen föléhajoltam, hogy láthassam az arcát, ami a fal felé volt fordítva, azt hittem, hogy megáll a szívverésem. A szeme alatt egy lilás folt díszelgett, a szája fel volt szakadva és az orrán is volt valami seb szerűség. A döbbenettől seggre huppantam a földön és csak néztem őt, ahogy egyenletesen szuszog ~Mi történt veled?~ kérdeztem suttogva, magamtól leginkább ... Valamennyire megnyugtatott az a tudat, hogy mostmár itthon van, nyugodtan alszik. Felkapartam magam a földről és elindultam kifelé a szobából. Ekkor futottam bele Joshba.

- Minden oké? - kérdezte halkan és megfogta a karom, simogatni kezdett

- Nem! Semmi nem oké! Te tudtál erről...? - kérdeztem kissé lázadón

- Igen! Liam elmondta! - válaszolta lehajtott fejjel

- Mért nem mondtad el? Azt hitted, hogy vak vagyok? Hogy nem fogom meglátni?

- Nem akartam, hogy felizgasd magad! - mondta már magabiztosabban

- Nem tök mindegy? Már megtörtént! - és ebben a pillanatban olyan ideges lettem, hogy talán még sosem éreztem ekkora dühöt eluradlkodni magamban. - Ouch! - nyögtem egy halkat és a hasamhoz kaptam a kezem

- Mi az? Mi történt? - váltott át aggódóra Josh hangja és a fölre ültetett

- Beszúrt a hasam! - nyöszörögtem halkan

- Gyere, beviszlek a szobába! Feküdnöd kell! - kezei közé emelt és az ágyig vitt. Óvatosan letett és ott ült mellettem, simogatott - Jobb már? Fáj még? - annyira aggódott, hogy a szemei könnyesek lettek

- Igen ... Talán kicsit jobb! - ellazultam és hátradőltem. Ekkor jött az újabb meglepetés! - Oh te jó ég!

- Mi az megint? Fáj? Hívok orvost! - kapkodott a telefonért, de szegény olyan ideges lett, hogy elejtette és csak szerencsétlenkedett

- Josh! Azt hiszem ... Itt az idő!

- Mi? Micsoda? Milyen idő?

- Elfolyt a magzatvíz! Be kell vinned a kórházba Josh! - igyekeztem olyan higgadtan mondani, amennyire csak lehet. Nem akartam, hogy még idegesebb legyen. Ahogy láttam már így is eléggé kikészült a hallottak, és látottak alapján

- Én ... Úr isten! Akkor most ... Én ... - dadogott zavartan. Nem tudta mit kéne tegyen. Nem volt felkészülve erre

- Menj és szólj Liamnek!

- Nem hagylak itt!

- Menj már! Még nem szülök meg! De ha nem igyekszel, talán még az is megtörténhet!

*Josh*

Mikor Tina azt mondta, hogy itt az idő, azt sem tudtam mit kéne tennem! Végül elmentem és sietve risztottam a házban mindenkit!

- Liam! Gyertek azonnal! - ordítottam, miközben a lépcsőn szaladtam lefelé

- Mi történt? Mi a gond? - lépett ki izgatottan a konyhából

- Tina! Kórházba kell vinni! - lihegtem

- Mi a baja?

- A víz! Elfolyt!

- Jesszusom! - rohant a nappaliba, gondolom a többiekhez. Én csak álltam a lépcső alján és kapkodtam a levegőt! Nem tudtam mást tenni! Azt hiszem sokkot kaphattam. Akkor tértem csak észhez, mikor mindenki körülöttem nyüzsgött. Nessi és Bella sietve mentek az emeletre, én követtem őket, engem meg a többi fiú!

Üzeneted érkezett! :)

Sziasztok!

 

Sajnálom, hogy már elég hosszú ideje nincs új rész! De azért nem kell aggódni! A blog NEM ÁLL LE! Csupán hosszabb szünetre lett ítélve, az iskolám miatt! Tegnap és ma is vizsgáztam ... és ez így megy még kemény két héten át! Addig biztos, hogy nem lesz rész! De utána visszatérek, és ahogy tudom, ontom nektek az újabbnál újabb részeket! :) Remélem kitartóak vagytok még egy kicsit! :/

Üdv: Ada♥