2018. Június

*Louis*

- Nessi, kérlek! Csak igyekezz! Ha elkésünk, engem megölnek! - könyörgök neki a fürdőszoba ajtaján keresztül.

- Jó, sietek! De nem egyszerű így pocakkal mozogni, remélem megérted!

- Hát persze! De ha kell segítség, szólj!

- Oké akkor gyere és segíts feltenni a nyakláncomat! - ahogy belépek, a szám tátva marad.

- Csodásan nézel ki! - mondom alig hallhatóan, mire ő édesen elpirul.

- Ugyan Louis! Volt már jobb is! - a hangja szégyenlős, kissé rekedtes. Tudom, hogy zavarba hoztam.

- Nem, Nessi! Komolyan mondom! Remekül nézel ki! A terhesség csodásan áll neked! - közelebb lépek, megszűntetve azt a kevés távolságot kettőnk között, magamhoz húzom és lágyan megcsókolom. Nem tudok neki ellenállni! Sosem tudtam.

Egy estélyre tartunk, ahová meghívtak minket. Igen, őt és engem! Ez a rendezvény a beteg gyerekekért van, adományokkal lehet segíteni, de már a részvétel is elég nagy segítség. Nessivel előre megbeszéltünk, hogy magas összeget fogunk adományozni. Ez egy jó ügyért van és fontosnak tartjuk!

- A többiek is jönnek? - kérdi elgondkodva, miközben az autó ablakán bambul kifelé.

- Nem tudom, nem beszéltem velük az utolsó fellépés óta! Úgy tudom, mindenkit meghívtak ...

- Remélem ott lesznek, nem szeretnék unatkozni!

- Szóval velem unatkoznál?

- Nem, nem úgy értem! De te híres vagy, nem kell elmondjam, hogy minden lépésednél százan állítanak meg egy köszönésre, vagy néhány szóra. Szeretném, ha a többiek is ott lennének!

- Reméljük, hogy ott lesznek édesem! - mosolygok rá, ő pedig visszamosolyog.

- Kicsit izgulok ... - motyogja halkan.

- Miért? Nem vagy jól? Maradhatunk otthon is!

- Nem, Louis. Jól vagyok, csak most gondoltam bele, hogy mióta babát várok, nem nagyon jártam nyilvánosság előtt.

- Ez igaz! De csodásan nézel ki, mindenki el lesz ájulva tőled!

*Liam*

- Ó istenem, meddig cicomázod magad, Liam? - türelmetlenkedik a szobában Bella.

- Nem sikerül megkössen szépre a nyakkendőm ... - bosszankodok és toporzékolok a tükör előtt állva.

- Segíthetek? - megpillantom a tükörben magam mögött. Bájosan mosolyog, földig érő vörös ruhájában. Elég dögös ...

- Kérlek! - sóhajtom és odafordulok. Vörös körmeire pillantok, passzolnak a ruhához és a rúzsához. Nem is gondoltam, hogy ez a szín ilyen hatással lehet rám. Mocorogni kezdek, miközben ő a nyakkendőmmel bajlódik.

- Ha feszelegsz, nem lesz szép! - szól rám összeráncolt homlokkal.

- Bocs! - próbálom visszafogni magam, de érzem, hogy a nadrágom egyre szűkebb.

- Liam, mi bajod? Be vagy sózva? Azt hittem semmiség két percig nyugton maradnod! - forgatja a szemét és kezdi előről a csomót.

- Próbálkozom! - sóhajtom és lehunyom a szemem, de még így is látom magam előtt, hogy mennyire jól kiemeli a testét ez a ruha. - Ó istenem, nem bírom tovább! - tör ki belőlem, megragadom a derekánál és azt a kevés távolságot is megszűntetem kettőnk között.

- Liam! - suttogja meglepve és átkarolja a nyakam - Mindjárt indulnunk kell ...

- Nem érdekel! Szarok az estélyre! Kellesz nekem! - morgom és megcsókolom, miközben az ágy felé lépkedek vele. Lazán rálököm és térdre ereszkedem előtte. Felkönyököl és tágra nyílt szemekkel nézi, hogy mit teszek. Gyors mozdulatokkal felhúzom a csípőjére a szoknyát és meglepve tapasztalom, hogy csupán egy vörös csipke bugyi rejtőzik alatta. - Semmi harisnya ... Tetszik! - motyogom és lassan húzom le a bugyit, aztán elhajítom valahová.

- Liam! Én ... Még nem láttalak ilyennek! - dadogja döbbenten, de látom rajta, hogy nagyon élvezi a dolgot.

- Nem is éreztem még így magam! - vigyorgok rá, ledobom a zakóm és kihúzom az ing nyakából a nyakkendőt. Azt is eldobom valahová, utána gyorsan dobom le magamról a nadrágot és a boxert.

- Szóval én estélyiben, te meg ingben és zokniban? - kérdezi felvont szemöldökkel.

- Ó Bella, nincs sok időnk! Ezek csak feltartanának!

- Most egyet kell értenem! - kuncog én pedig lassan mászok fölé az ágyon. Csillogó szemekkel néz fel rám, pimaszan megnyalta az ajkát amitől én, ha lehet, még jobban beindultok. Nem késlekedtünk, tényleg szorított az idő.

***

- Liam basszus, Zayn és Kat már itt áll a ház előtt! - rángatja le a szoknyáját a derekáról és a bugyiját keresi. Vigyorogva nézem ahogy kapkod!

- Azt hiszem még tudnak várni pár percet! - nevetek és magamra rángatom az öltönynadrágot. Szinte abban a percben megcsörren a telefonom. A kijelzőre pillantok, látom, hogy Zayn keres.

- Haver, gyertek be, azonnal kész vagyunk! - mondom nevetve a telefonba. Nem tehetek róla, jobb kedvem lett.

- Ne már Liam! Még nem készültetek el? Fél óra múlva ott kell lennünk, írtó nagy a forgalom ma este! - morogja és hallom, hogy közben kiszáll a kocsiból.

- Bocs, csak őőő ... Közbe jött egy halaszthatatlan dolog! - igyekszem visszafogni a kuncogásomat, de nem megy. Cserébe Bella úgy tarkón csettint, hogy szinte fáj. - Áúúú bébi! Ezt most mért? - háborgok.

- Ó nagyon jól tudod, hogy miért! - morogja és sietve a tükör elé lép, újra elkészíti a sminkjét.

- Lemegyek, Kat és Zayn már a nappaliban lehet! - motyogom, mert félek, hogy kapok még egyet.

- Helyes! - dörren rám kissé dühösen - Egy szót se többet erről! Nem kell mindenkinek tudnia!

- Oké! - forgatom a szemem és levágtázok a nappaliba, miközben újra a nyakkendőmmel bajlódok.

- Csá Lee! Mi tart eddig? - kezet fogok Zaynnel és megölelem Katet.

- Bella még sminkel! - mondom határozottan, hogy eltereljem a gondolataimat, és nehogy elszóljam magam a történtekről.

- Aha ... Valószínűleg újra sminkel! - kuncog Kat, én meg értetlenül nézek rá.

- Tessék?

- A nyakad és a szád ... Elég vörös a rúzsától! - suttogja, mint ha ez a kettőnk titka lenne.

- Ó basszus! - rohanok a fürdőszobába, hogy lemossam magamról a nyomokat. Hallom ahogy Zayn és Kat jól mulat ezen.

***

- Bella, kicsim! Kérlek, ne duzzogj! Nem én mondtam el! Meglátták a rúzsnyomokat! - könyörgök már vagy tíz perce a kocsi hátsó ülésén a barátnőmnek. Ő csak a szemét forgatja. De tudom, hogy nem haragszik, inkább csak kellemetlen neki az egész.

- Legközelebb nem kéne vöröset felvenned, ha Liam kísérője vagy! - piszkálódik Kat az anyósülésről, mire én gyilkos tekintettel hallgattatom el. Bella felsóhajt.

- Liam! Legközelebb nem hagyom, hogy így letámadj! - suttogja, szinte már tátogja, olyan halkan beszél.

*Harry*

- Ada, hol a cipőm?

- Honnan kéne tudnom? Nézd meg a szekrényben ... Ott kéne lennie a többi között! - kiabálja a fürdőszobából.

- Apa, Apa! Nézd, rajzoltam neked! - rohan be a szobába a kislányom, ragyogó mosollyal.

- Ó ez remek édesem! Mutasd! - a kezembe nyomja a One Direction füzetét, amibe mindig rajzol. - Mit rajzoltál Tori?

- Ez te vagy! Ez az anyu és én, ez pedig Louis bácsi meg Nessi néni - mutogat a képre.

- És Nessi néni miért olyan ... Kerek!? - értetlenkedtem.

- Ahj apa! - sóhajt, mint aki belefáradt a kérdéseimbe - Hát a pocijában van a kis Tommo! A kereszttesóm! - szinte kiabálja, hogy meggyőzzön.

- Óóóó már értem! - kuncogok - Nagyon szépet rajzoltál kicsim! - homlokon csókolom és visszaadom neki a rajzot. - Megmutatod anyának is?

- Persze! - lepattan az ölemből és már rohan is a fürdőszoba felé - ANYAAAA Nézd mit rajzoltam! - elmosolyodok és a szekrényhez lépek, a cipőmet kutatva. Hallom, ahogy Ada és Tori kuncognak valamin.

***

- Anya! Tori legkésőbb kilenckor kerüljön ágyba! Öt évesen ez is elég nagy engedmény így hétvégén! - magyarázom anyámnak a szabályokat.

- Harry, felneveltem két gyereket! Azt hiszem az unokám jó kezekben lesz, ne aggódj! - megölelem, mert tudom, hogy igaza van, nem csak úgy mondja, hogy megnyugodjak. - Csodásan néztek ki. De ideje indulnotok! - megöleli a feleségemet és már mehetünk is.

- Ugyan Harry! Mindig túlaggódsz mindent! Azt hittem elmúlik ez nálad! - mosolyog rám Ada és megfogja a kezem, ami a térdén pihen miközben vezetek.

- Igen, tudom, de mit tehetnék? Még csak öt éves, nem kell neki éjjelig ébren maradni! - magyarázom magabiztosan.

- Talán nem lesz belőle baj, ha egyszer előfordul! A koncerteken is sokáig volt ébren, és másnap gond nélkül verte fel a házat reggel hatkor! - kuncog kislányosan. Imádom ezt a hangot. Nekem is nevetnem kell tőle.

- Igen ... Most is igazad van! - megadom magam. Mindig nagyon jól érvel.

- Félreállnál egy kicsit? - szakít félbe a gondolkodásban.

- Tessék? Gond van? - természetesen teszem, amit kér. Amint leparkoltam, aggódva pillantok felé - Mi a baj?

- Nincs baj, Harry! Csak szeretnék valamit mondani, és jobbnak láttam, ha nem vezetsz közben!

- Ne húzd az idegeim, Ada! - a hangom rekedtes az elfojtott félelemtől. A táskájában matat, aztán előhúz egy borítékot és a kezembe nyomja. - Ez meg mi? - nézek értetlenül.

- Nyisd ki! - suttogja és hatalmas szemekkel néz rám. Pislogok néhányat és kinyitom a borítékot. Egy kép van benne ... Egy ultrahang kép! A szemem kétszer akkora lesz, a szám eltátom és hirtelen rápillantok. Aggódva méregeti a reakcióm! Nem jutok szóhoz, de tudom, hogy azt várja, mondjak valamit.

- Ez ... Szent tehén, Ada! - nyögöm, mert több nem jön ki a számon.

- Ööö ... Meglepetés ?! - erőltet egy mosolyt és könny fut össze a szemeiben.

- Ez hihetetlen! - kacagok és megcsókolom - Apa leszek! Ismét! - kiabálom, ujjongok és már az én szemem is könny szúrja. Látom rajta a megkönnyebbülést, miközben kuncog a reakciómon.

- Oké, nyugi! Harry, fogd vissza magad! - próbál nyugtatni, megfogja a kezeimet. - És igen ... Torinak kistesója lesz!

*Niall*

- Niall, remélem nem a telefont nyomkodod, hanem az öltönyeidet próbálgatod! - hallom, hogy nagy léptekkel jön a menyasszonyom a lépcsőn.

- Bébi, nagyon nincs kedvem ehhez. Majd utalunk pénzt, de nincs kedvem elmenni!

- Niall, ne hisztizz! Meg vagyunk hívva, illő lenne megjelenni! Ez egy jó ügyért van ... Kérlek!

- Emma, tudod jól, hogy ha így nézel, nem tudok nemet mondani! - mosolygok rá, ő pedig vissza rám.

- Tudom ... Azért teszem!

- Teljesen kihasználsz! - kuncogok és magamhoz húzom.

- Meglehet! De most öltözz, Horan! Nem lenne szép, ha késnénk!

- De a többiek majd elmennek ... Talán!

- Na ez az! Talán ... És ha nem? Legalább te legyél olyan édes, hogy megjelensz! Képviseled a bandát!

- De ide nem a One Direction lett meghívva. Azt hiszem külön kapott mindenki meghívást!

- Niall ... Felesleges próbálkozz! Elmegyünk és kész! Ha nem tetszik, akkor majd korábban eljövünk!

- Azt sem tudom, melyik öltönyt vegyem! - morgom kedvetlenül.

- Nem probléma! Mindent elkészítettem, a fürdőszoba a tiéd! - mosolyog angyalian. Nagyot sóhajtok és bevágódok készülődni.

***

- Remélem a többiek is eljönnek! Semmi kedvem unatkozni! - morgolódok még mindig, vezetés közben.

- Most már fejezd be! Olyan boldog voltál amikor meghívást kaptunk, most meg itt zsörlöződsz!

- Igen ... Igazad van! Ez a legkevesebb, amit tehetek ... - jobban belegondolva tényleg jó, hogy elmegyünk. Számítanak ránk. Nem is tudom, miért voltam morcos emiatt.

***

Testőrök kíséretében vonulunk be a vörös szőnyegen. Egy-egy fótós kérésére megállunk, pózolunk a képhez, aztán az épületbe érve egy jól öltözött pincér az asztalunkhoz vezet. Mi vagyunk az elsők, de látom, hogy a többiek névkártyája is ki van téve ... Talán ők is eljönnek! Emma nagyon izgatott, imádja, ha segíthet valami módon az embereknek, én pedig lelkesen támogatom ebben.

 


 

A tömeg csak gyülekezett az asztaloknál, míg Niall és Emma még mindig magányosan ücsörögtek. Kezdtek izgulni, de megnyugodtak, amikor Louis és Nessi csatlakozott hozzájuk. Hosszasan beszélgettek, amikor végre Harry és Ada is megérkezett, így már hatan foglalták el helyüket a nekik kijelölt asztalnál. Emma elmondta, hogy mennyire lelkes az estély miatt. Nessi mesélt a babáról, az első rúgásról és arról is, amikor először megláták a monitoron mosolyogni a picit. Harry és Ada először csak Toriról mesélt a többieknek, nem akarták még megosztani az újabb Styles érkezését. Zayn, Kat, Bella és Liam is befut végül, pár perc késéssel a műsor keztése után. Suttogva Zayn megosztja az egész asztallal, hogy mi is tartott eddig nekik, amitől Bella a ruhájához illő vörösre pirult arccal néz végig a társaságon. Mindenki igyekszik halkan kacagni a történeten. Senki nem akarja megzavarni a főszervező köszöntő beszédét. Hatalmas tapsot kap, utána kezdetét veszi a vacsora. A társaság jó kedvűen beszélget, később csatlakozik hozzájuk még négy személy. Josh és Tina magyarázata, hogy Aaront nem tudták magára hagyni a nagyival, mert folyamatosan sírt. Már úgy volt, hogy nem is jönnek el, de végül sikerült megszökni a kisfiú elől. Jenny és Andy nem rég ért haza a reptérről. A nászútról mesélnek, amit Hawaii partjain töltöttek. Nagyon jó a hangulat az asztalnál, a csapat mostmár teljes. Az adományok nagy számban érkeznek, ebből a csapat sem marad ki, mind nagyon bőkezűek. Szeretnek segíteni és minden alkalmat megragadnak, hogy ezt megtehessék.

Harry feszeleg a székén, már elég sok pohárral legördített, ahogy a társaság összes férfija is. A felesége csak a kezét fogja és egy apró szorítással próbálja nyugalomra inteni. "Ada, nem bírom ki, el kell mondjuk nekik" suttogta, mire Ada csak sóhajtott és bólintott. Harry lelkesen pattant fel, így az asztaluknál mindenki csak rá figyelt. " Szeretnénk mondani valamit" - kezdene bele Harry, de Ada újra leülteti. " Azért nem kell az összes itt lévőnek tudnia" suttogva szidja meg Harryt, aki csak vállrántással intézi el a dolgot. " Szóval ... Torinak kistesója lesz" Harry széles vigyorára mindenki hasonló mosollyal válaszolt. Gratulációk érkeztek és máris megvolt az új téma a lányok között.

Zayn, Harry bejelentésén felbátorodva erőt gyűjtött. A figyelem az asztalnál most az övé lett, így bejelenthette az eddig eltitkolt eseményt. " Megkértem Kat kezét!" Nyögte ki nehézkesen. Talán a sok ital miatt, vagy az idegesség miatt. "És mit válaszolt?" Kíváncsiskodtak a lányok, mire Zayn és Kat összemosolyogtak. " Igent mondtam, természetesen!" Újabb gratulációk harsogásától volt hangos a tizenegyes számú asztal. "Pincér! Hozzon két üveg pezsgőt, kérem!" A rendelés leadása után Louis várakozásteljesen nézett Liam felé. A férfi láthatóan zavarba jött, nem nagyon találta a helyét. Bella még nem vett észre ebből semmit, így jó kedvűen beszélgetett tovább Jennyvel és Tinával. Louis jelentőségteljesen bólintott, szinte már ráparancsolt tekintetével Liamre. Gyerünk, Payno, szedd össze magad! Liam felállt, az asztalnál mindenki rá figyel, meglepő módon a vendégek többsége is felé emelte a tekintetét. Hatalmasat nyelt, aztán Bella felé fordult. A nő szeme elkerekedett, mikor párja féltérdre ereszkedett előtte és megfogta a kezét. "Bella, tudom, hogy elég sokáig várattalak ezzel. Tudom, hogy már rég meg kellett volna tennem, de nem volt merszem! Szeretlek, és 5 éve melletted vagyok, ahogy te is mellettem! Nagyon szeretném, ha ez a továbbiakban is így lenne! Hozzám jössz?" A nők a teremben felsóhajtottak, valószínűleg Liam mondandója mindenkit szíven érintett. Bella láthatóan nem jutott szóhoz, a könnyek pedig egymás után csorogtak végig kerek arcán. Liam egyre idegesebben, türelmetlenül szorongatta barátnője kezét. "Hát persze, Liam! Igen! Szeretlek!" Tört ki Bellából, mire mindenki, aki hallotta, felsóhajtott és ujjongott. Liam a karjába kapta a nőt, megpörgette miközben megcsókolta. Hangos taps közepedte engedte el. Még az after party DJ-je is lehalkította a zenét, így csak az ujjongó tömeg hallattszott. Liam az öltönyének belső zsebéből előhúzta a sötétkék dobozkát, kinyitotta és Bella felé tartotta. A nő elámult a gyönyörű gyűrű láttán, a könnyei még szaporábban törtek elő. Liam az ujjára húzta, mire Bella újra megcsókolta őt.

A pincér megérkezett a pezsgőkkel, így együtt koccinthattak mindenki örömére, boldogságára. "Ki gondolta volna ezt évekkel ezelőtt!" Zayn megjegyzése elgondoltatta a tizenegyes asztal társaságát. Egy kicsit mindenki visszarepült az időben, 5 évvel előbbre. Mindenki akkor talált párra, akkor még nem tudták, hogy ez egy életre szól!

 

 


 

Mit is mondhatnék ... ? Nehéz megszólalni, amikor egy ilyen dologról kell beszélni!

Azt hiszem számomra egy korszak zárul most le! Igen ... Ez azt jelenti, hogy itt a vége, nincs tovább. Nem tart semmi sem örökké, ezt hangoztattam épp elégszer nektek. Tényleg nem tudom, mit mondhatnék nektek! Szeretnék köszönetet mondani, amiért olvastátok, és amiért mindig volt komment!

Az én részemről úgy érzem, nehezen indult ez az egész blogolás ... Eleinte, kezdőként smiley és rengetek hülyeség volt, ami egyáltalán nem egy blogba illő! Ha valaki újra kezdené olvasni, bizonyára feltűnne neki, hogy amint távolodik az elejétől, úgy lett egyre másabb a fogalmazás, a kinézet stb. Ha igazán őszinte akarok lenni, már pedig én mindig az vagyok, akkor bevallom, hogy ha egy olvasó lennék, már az első pár rész után bezárnám a böngészőt, és meg sem nyitnám többet ezt a címet!

Összefoglalva, nehezen indult, de ti kitartottatok a blog mellett ... Mellettem! Ezért soha nem lehetek elég hálás nektek! Tudom, hogy sablonos, de nélkületek nem jutott volna idáig! Ha nincs akit érdekel, nem lett volna értelme folytatni!

Még egyszer köszönöm a kitartást, a bíztatást, vagy olykor a kritikát! Mind nagyon fontos volt nekem! Kérdésekkel továbbra is bombázhattok, sőt, várom is! A facebook csoport megmarad, csak akkor kerül törlésre, ha elfogynak onnan az emberek! Még az is lehet, hogy átalakul egy másik féle csoporttá, de ez a jövő zenéje!

Utoljára írom alá itt, így, nektek: Puszi; Ada♥