One Direction napjai (Befejezett)

A történet egy magyar lányról, Adáról és a One Direction-ról szól.

Utolsó hozzászólások
  • fannyxxxvw: http://xxxfax.com/
    mutter und sohn ficken im schwimmbad mother and daughter blackmails into lesbian sex bbc fucks blonde in shower sanny lorne xnxx xvdeos lady doctor danger sex dad and daughter gangbang hard sex bf .
    http://www.trade-in-china.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com
    http://wdboattops.ca/Gallery/main.php?g2_view=core.UserAdmin&g2_subView=core.UserLogin&g2_return=https://xxxfax.com
    http://www.lawebdelautomovil.com/default.asp?url=http://xxxfax.com/top
    http://www.avsugningar.org/ept/out.php?f=1&pct=50&url=https://xxxfax.com
    http://www.mujkonicek.cz/redir.php?url=https://xxxfax.com
    http://baranpatogh.ir/go/index.php?url=https://xxxfax.com
    http://veinclinicnewyork.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=www.xxxfax.com/top
    http://www.21stcenturylasercenter.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com/

    poor fuck rich mom jepang and boy glamorous aunty mikami uae sleeping with my dad lovi poe porn very hairy black women bengali desi girl sraboni shy to show boobs pussy5 sama sax vidoes black girl tongue ring briana banks seduce by cougar girl and boy xxxx .
    http://1d4.us/?name=xxxfax.com
    http://d-click.concriad.com.br/u/21866/25/16087/39_0/99093/?url=https://xxxfax.com
    http://www.seocheck.biz/redirect.php?url=https://xxxfax.com
    http://flashing-tgp.com/cgi-bin/at3/out.cgi?id=60&tag=toplist&trade=http://xxxfax.com/top
    http://www.tvhub.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com/new/
    http://warp.ndl.go.jp/search/ArchiveSearch/WE11.jsp?collectDate=20080125&originalUrl=http://xxxfax.com
    http://infantbot.info/__media__/js/netsoltrademark.php?d=www.xxxfax.com/top
    http://bvrefrigeration.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com
    http://amp.wte.net/t.aspx?S=23&ID=5679&NL=1431&N=6739&SI=881487&url=http://xxxfax.com/
    http://www.septimus.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com/new/
    http://www.constructionedit.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com
    http://www.sctrendmagazine.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com/new/
    http://www.famkelch.de/schichtfest/main.php?g2_view=core.UserAdmin&g2_subView=core.UserLogin&g2_return=https://xxxfax.com
    http://zresourcegroup.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com/new/
    http://firemtn.de/__media__/js/netsoltrademark.php?d=www.xxxfax.com/top
    http://www.destinydevelopment.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com
    http://proevolution.ru/redirect.php?to=https://xxxfax.com
    http://ehhltd.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com/new/
    http://rufox.ru/go.php?url=https://xxxfax.com
    http://www.downloadskostenlos.de/tipp/go_hsv.php?url=https://xxxfax.com

    rocco safedy sexxxxx com cheating latina with big ass hind xxx video hd lovely teen had a good biirthday with bf and hot step female police officers in real life fucking black povcentral iwia pronmove .
    http://www.google.com.tw/url?q=http://xxxfax.com
    http://1whois.ru/?url=www.xxxfax.com/top
    http://space.sosot.net/link.php?url=https://xxxfax.com
    http://www.sapec.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com/new/
    http://patient.net/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com/new/
    http://andreasong.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=www.xxxfax.com/top
    http://www.tokinowa.net/tokilnk.php?s=https://xxxfax.com
    http://www.geesepolice.net/__media__/js/netsoltrademark.php?d=www.xxxfax.com/top
    http://e-premiumfinancing.net/__media__/js/netsoltrademark.php?d=www.xxxfax.com/top
    http://www.gals4free.net/cgi-bin/atx/out.cgi?id=148&tag=top02&trade=https://xxxfax.com
    http://www.centerpointenergy-texas.biz/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com/new/
    http://www.thegaragestore.biz/__media__/js/netsoltrademark.php?d=xxxfax.com/new/

    (2018-04-14 00:41:47)
    193.bejegyzés
  • Geraldpow: Hi there! [url=http://cialissmx.com/#order-cialis]cialis online[/url] excellent web site.
    (2018-04-11 22:37:57)
    180.bejegyzés
  • Marciakib: [url=http://baumarktxxx.eu/]http://baumarktxxx.eu/[/url] NofheibeCobe , <a href="http://baumarktxxx.eu/kawasaki-schwingschleifer-603010210/">Kawasaki Schwingschleifer</a>
    (2018-04-02 23:36:15)
    Ez itt a reklám helye :)

193.bejegyzés

2018. Június

*Louis*

- Nessi, kérlek! Csak igyekezz! Ha elkésünk, engem megölnek! - könyörgök neki a fürdőszoba ajtaján keresztül.

- Jó, sietek! De nem egyszerű így pocakkal mozogni, remélem megérted!

- Hát persze! De ha kell segítség, szólj!

- Oké akkor gyere és segíts feltenni a nyakláncomat! - ahogy belépek, a szám tátva marad.

- Csodásan nézel ki! - mondom alig hallhatóan, mire ő édesen elpirul.

- Ugyan Louis! Volt már jobb is! - a hangja szégyenlős, kissé rekedtes. Tudom, hogy zavarba hoztam.

- Nem, Nessi! Komolyan mondom! Remekül nézel ki! A terhesség csodásan áll neked! - közelebb lépek, megszűntetve azt a kevés távolságot kettőnk között, magamhoz húzom és lágyan megcsókolom. Nem tudok neki ellenállni! Sosem tudtam.

Egy estélyre tartunk, ahová meghívtak minket. Igen, őt és engem! Ez a rendezvény a beteg gyerekekért van, adományokkal lehet segíteni, de már a részvétel is elég nagy segítség. Nessivel előre megbeszéltünk, hogy magas összeget fogunk adományozni. Ez egy jó ügyért van és fontosnak tartjuk!

- A többiek is jönnek? - kérdi elgondkodva, miközben az autó ablakán bambul kifelé.

- Nem tudom, nem beszéltem velük az utolsó fellépés óta! Úgy tudom, mindenkit meghívtak ...

- Remélem ott lesznek, nem szeretnék unatkozni!

- Szóval velem unatkoznál?

- Nem, nem úgy értem! De te híres vagy, nem kell elmondjam, hogy minden lépésednél százan állítanak meg egy köszönésre, vagy néhány szóra. Szeretném, ha a többiek is ott lennének!

- Reméljük, hogy ott lesznek édesem! - mosolygok rá, ő pedig visszamosolyog.

- Kicsit izgulok ... - motyogja halkan.

- Miért? Nem vagy jól? Maradhatunk otthon is!

- Nem, Louis. Jól vagyok, csak most gondoltam bele, hogy mióta babát várok, nem nagyon jártam nyilvánosság előtt.

- Ez igaz! De csodásan nézel ki, mindenki el lesz ájulva tőled!

*Liam*

- Ó istenem, meddig cicomázod magad, Liam? - türelmetlenkedik a szobában Bella.

- Nem sikerül megkössen szépre a nyakkendőm ... - bosszankodok és toporzékolok a tükör előtt állva.

- Segíthetek? - megpillantom a tükörben magam mögött. Bájosan mosolyog, földig érő vörös ruhájában. Elég dögös ...

- Kérlek! - sóhajtom és odafordulok. Vörös körmeire pillantok, passzolnak a ruhához és a rúzsához. Nem is gondoltam, hogy ez a szín ilyen hatással lehet rám. Mocorogni kezdek, miközben ő a nyakkendőmmel bajlódik.

- Ha feszelegsz, nem lesz szép! - szól rám összeráncolt homlokkal.

- Bocs! - próbálom visszafogni magam, de érzem, hogy a nadrágom egyre szűkebb.

- Liam, mi bajod? Be vagy sózva? Azt hittem semmiség két percig nyugton maradnod! - forgatja a szemét és kezdi előről a csomót.

- Próbálkozom! - sóhajtom és lehunyom a szemem, de még így is látom magam előtt, hogy mennyire jól kiemeli a testét ez a ruha. - Ó istenem, nem bírom tovább! - tör ki belőlem, megragadom a derekánál és azt a kevés távolságot is megszűntetem kettőnk között.

- Liam! - suttogja meglepve és átkarolja a nyakam - Mindjárt indulnunk kell ...

- Nem érdekel! Szarok az estélyre! Kellesz nekem! - morgom és megcsókolom, miközben az ágy felé lépkedek vele. Lazán rálököm és térdre ereszkedem előtte. Felkönyököl és tágra nyílt szemekkel nézi, hogy mit teszek. Gyors mozdulatokkal felhúzom a csípőjére a szoknyát és meglepve tapasztalom, hogy csupán egy vörös csipke bugyi rejtőzik alatta. - Semmi harisnya ... Tetszik! - motyogom és lassan húzom le a bugyit, aztán elhajítom valahová.

- Liam! Én ... Még nem láttalak ilyennek! - dadogja döbbenten, de látom rajta, hogy nagyon élvezi a dolgot.

- Nem is éreztem még így magam! - vigyorgok rá, ledobom a zakóm és kihúzom az ing nyakából a nyakkendőt. Azt is eldobom valahová, utána gyorsan dobom le magamról a nadrágot és a boxert.

- Szóval én estélyiben, te meg ingben és zokniban? - kérdezi felvont szemöldökkel.

- Ó Bella, nincs sok időnk! Ezek csak feltartanának!

- Most egyet kell értenem! - kuncog én pedig lassan mászok fölé az ágyon. Csillogó szemekkel néz fel rám, pimaszan megnyalta az ajkát amitől én, ha lehet, még jobban beindultok. Nem késlekedtünk, tényleg szorított az idő.

***

- Liam basszus, Zayn és Kat már itt áll a ház előtt! - rángatja le a szoknyáját a derekáról és a bugyiját keresi. Vigyorogva nézem ahogy kapkod!

- Azt hiszem még tudnak várni pár percet! - nevetek és magamra rángatom az öltönynadrágot. Szinte abban a percben megcsörren a telefonom. A kijelzőre pillantok, látom, hogy Zayn keres.

- Haver, gyertek be, azonnal kész vagyunk! - mondom nevetve a telefonba. Nem tehetek róla, jobb kedvem lett.

- Ne már Liam! Még nem készültetek el? Fél óra múlva ott kell lennünk, írtó nagy a forgalom ma este! - morogja és hallom, hogy közben kiszáll a kocsiból.

- Bocs, csak őőő ... Közbe jött egy halaszthatatlan dolog! - igyekszem visszafogni a kuncogásomat, de nem megy. Cserébe Bella úgy tarkón csettint, hogy szinte fáj. - Áúúú bébi! Ezt most mért? - háborgok.

- Ó nagyon jól tudod, hogy miért! - morogja és sietve a tükör elé lép, újra elkészíti a sminkjét.

- Lemegyek, Kat és Zayn már a nappaliban lehet! - motyogom, mert félek, hogy kapok még egyet.

- Helyes! - dörren rám kissé dühösen - Egy szót se többet erről! Nem kell mindenkinek tudnia!

- Oké! - forgatom a szemem és levágtázok a nappaliba, miközben újra a nyakkendőmmel bajlódok.

- Csá Lee! Mi tart eddig? - kezet fogok Zaynnel és megölelem Katet.

- Bella még sminkel! - mondom határozottan, hogy eltereljem a gondolataimat, és nehogy elszóljam magam a történtekről.

- Aha ... Valószínűleg újra sminkel! - kuncog Kat, én meg értetlenül nézek rá.

- Tessék?

- A nyakad és a szád ... Elég vörös a rúzsától! - suttogja, mint ha ez a kettőnk titka lenne.

- Ó basszus! - rohanok a fürdőszobába, hogy lemossam magamról a nyomokat. Hallom ahogy Zayn és Kat jól mulat ezen.

***

- Bella, kicsim! Kérlek, ne duzzogj! Nem én mondtam el! Meglátták a rúzsnyomokat! - könyörgök már vagy tíz perce a kocsi hátsó ülésén a barátnőmnek. Ő csak a szemét forgatja. De tudom, hogy nem haragszik, inkább csak kellemetlen neki az egész.

- Legközelebb nem kéne vöröset felvenned, ha Liam kísérője vagy! - piszkálódik Kat az anyósülésről, mire én gyilkos tekintettel hallgattatom el. Bella felsóhajt.

- Liam! Legközelebb nem hagyom, hogy így letámadj! - suttogja, szinte már tátogja, olyan halkan beszél.

*Harry*

- Ada, hol a cipőm?

- Honnan kéne tudnom? Nézd meg a szekrényben ... Ott kéne lennie a többi között! - kiabálja a fürdőszobából.

- Apa, Apa! Nézd, rajzoltam neked! - rohan be a szobába a kislányom, ragyogó mosollyal.

- Ó ez remek édesem! Mutasd! - a kezembe nyomja a One Direction füzetét, amibe mindig rajzol. - Mit rajzoltál Tori?

- Ez te vagy! Ez az anyu és én, ez pedig Louis bácsi meg Nessi néni - mutogat a képre.

- És Nessi néni miért olyan ... Kerek!? - értetlenkedtem.

- Ahj apa! - sóhajt, mint aki belefáradt a kérdéseimbe - Hát a pocijában van a kis Tommo! A kereszttesóm! - szinte kiabálja, hogy meggyőzzön.

- Óóóó már értem! - kuncogok - Nagyon szépet rajzoltál kicsim! - homlokon csókolom és visszaadom neki a rajzot. - Megmutatod anyának is?

- Persze! - lepattan az ölemből és már rohan is a fürdőszoba felé - ANYAAAA Nézd mit rajzoltam! - elmosolyodok és a szekrényhez lépek, a cipőmet kutatva. Hallom, ahogy Ada és Tori kuncognak valamin.

***

- Anya! Tori legkésőbb kilenckor kerüljön ágyba! Öt évesen ez is elég nagy engedmény így hétvégén! - magyarázom anyámnak a szabályokat.

- Harry, felneveltem két gyereket! Azt hiszem az unokám jó kezekben lesz, ne aggódj! - megölelem, mert tudom, hogy igaza van, nem csak úgy mondja, hogy megnyugodjak. - Csodásan néztek ki. De ideje indulnotok! - megöleli a feleségemet és már mehetünk is.

- Ugyan Harry! Mindig túlaggódsz mindent! Azt hittem elmúlik ez nálad! - mosolyog rám Ada és megfogja a kezem, ami a térdén pihen miközben vezetek.

- Igen, tudom, de mit tehetnék? Még csak öt éves, nem kell neki éjjelig ébren maradni! - magyarázom magabiztosan.

- Talán nem lesz belőle baj, ha egyszer előfordul! A koncerteken is sokáig volt ébren, és másnap gond nélkül verte fel a házat reggel hatkor! - kuncog kislányosan. Imádom ezt a hangot. Nekem is nevetnem kell tőle.

- Igen ... Most is igazad van! - megadom magam. Mindig nagyon jól érvel.

- Félreállnál egy kicsit? - szakít félbe a gondolkodásban.

- Tessék? Gond van? - természetesen teszem, amit kér. Amint leparkoltam, aggódva pillantok felé - Mi a baj?

- Nincs baj, Harry! Csak szeretnék valamit mondani, és jobbnak láttam, ha nem vezetsz közben!

- Ne húzd az idegeim, Ada! - a hangom rekedtes az elfojtott félelemtől. A táskájában matat, aztán előhúz egy borítékot és a kezembe nyomja. - Ez meg mi? - nézek értetlenül.

- Nyisd ki! - suttogja és hatalmas szemekkel néz rám. Pislogok néhányat és kinyitom a borítékot. Egy kép van benne ... Egy ultrahang kép! A szemem kétszer akkora lesz, a szám eltátom és hirtelen rápillantok. Aggódva méregeti a reakcióm! Nem jutok szóhoz, de tudom, hogy azt várja, mondjak valamit.

- Ez ... Szent tehén, Ada! - nyögöm, mert több nem jön ki a számon.

- Ööö ... Meglepetés ?! - erőltet egy mosolyt és könny fut össze a szemeiben.

- Ez hihetetlen! - kacagok és megcsókolom - Apa leszek! Ismét! - kiabálom, ujjongok és már az én szemem is könny szúrja. Látom rajta a megkönnyebbülést, miközben kuncog a reakciómon.

- Oké, nyugi! Harry, fogd vissza magad! - próbál nyugtatni, megfogja a kezeimet. - És igen ... Torinak kistesója lesz!

*Niall*

- Niall, remélem nem a telefont nyomkodod, hanem az öltönyeidet próbálgatod! - hallom, hogy nagy léptekkel jön a menyasszonyom a lépcsőn.

- Bébi, nagyon nincs kedvem ehhez. Majd utalunk pénzt, de nincs kedvem elmenni!

- Niall, ne hisztizz! Meg vagyunk hívva, illő lenne megjelenni! Ez egy jó ügyért van ... Kérlek!

- Emma, tudod jól, hogy ha így nézel, nem tudok nemet mondani! - mosolygok rá, ő pedig vissza rám.

- Tudom ... Azért teszem!

- Teljesen kihasználsz! - kuncogok és magamhoz húzom.

- Meglehet! De most öltözz, Horan! Nem lenne szép, ha késnénk!

- De a többiek majd elmennek ... Talán!

- Na ez az! Talán ... És ha nem? Legalább te legyél olyan édes, hogy megjelensz! Képviseled a bandát!

- De ide nem a One Direction lett meghívva. Azt hiszem külön kapott mindenki meghívást!

- Niall ... Felesleges próbálkozz! Elmegyünk és kész! Ha nem tetszik, akkor majd korábban eljövünk!

- Azt sem tudom, melyik öltönyt vegyem! - morgom kedvetlenül.

- Nem probléma! Mindent elkészítettem, a fürdőszoba a tiéd! - mosolyog angyalian. Nagyot sóhajtok és bevágódok készülődni.

***

- Remélem a többiek is eljönnek! Semmi kedvem unatkozni! - morgolódok még mindig, vezetés közben.

- Most már fejezd be! Olyan boldog voltál amikor meghívást kaptunk, most meg itt zsörlöződsz!

- Igen ... Igazad van! Ez a legkevesebb, amit tehetek ... - jobban belegondolva tényleg jó, hogy elmegyünk. Számítanak ránk. Nem is tudom, miért voltam morcos emiatt.

***

Testőrök kíséretében vonulunk be a vörös szőnyegen. Egy-egy fótós kérésére megállunk, pózolunk a képhez, aztán az épületbe érve egy jól öltözött pincér az asztalunkhoz vezet. Mi vagyunk az elsők, de látom, hogy a többiek névkártyája is ki van téve ... Talán ők is eljönnek! Emma nagyon izgatott, imádja, ha segíthet valami módon az embereknek, én pedig lelkesen támogatom ebben.

 


 

A tömeg csak gyülekezett az asztaloknál, míg Niall és Emma még mindig magányosan ücsörögtek. Kezdtek izgulni, de megnyugodtak, amikor Louis és Nessi csatlakozott hozzájuk. Hosszasan beszélgettek, amikor végre Harry és Ada is megérkezett, így már hatan foglalták el helyüket a nekik kijelölt asztalnál. Emma elmondta, hogy mennyire lelkes az estély miatt. Nessi mesélt a babáról, az első rúgásról és arról is, amikor először megláták a monitoron mosolyogni a picit. Harry és Ada először csak Toriról mesélt a többieknek, nem akarták még megosztani az újabb Styles érkezését. Zayn, Kat, Bella és Liam is befut végül, pár perc késéssel a műsor keztése után. Suttogva Zayn megosztja az egész asztallal, hogy mi is tartott eddig nekik, amitől Bella a ruhájához illő vörösre pirult arccal néz végig a társaságon. Mindenki igyekszik halkan kacagni a történeten. Senki nem akarja megzavarni a főszervező köszöntő beszédét. Hatalmas tapsot kap, utána kezdetét veszi a vacsora. A társaság jó kedvűen beszélget, később csatlakozik hozzájuk még négy személy. Josh és Tina magyarázata, hogy Aaront nem tudták magára hagyni a nagyival, mert folyamatosan sírt. Már úgy volt, hogy nem is jönnek el, de végül sikerült megszökni a kisfiú elől. Jenny és Andy nem rég ért haza a reptérről. A nászútról mesélnek, amit Hawaii partjain töltöttek. Nagyon jó a hangulat az asztalnál, a csapat mostmár teljes. Az adományok nagy számban érkeznek, ebből a csapat sem marad ki, mind nagyon bőkezűek. Szeretnek segíteni és minden alkalmat megragadnak, hogy ezt megtehessék.

Harry feszeleg a székén, már elég sok pohárral legördített, ahogy a társaság összes férfija is. A felesége csak a kezét fogja és egy apró szorítással próbálja nyugalomra inteni. "Ada, nem bírom ki, el kell mondjuk nekik" suttogta, mire Ada csak sóhajtott és bólintott. Harry lelkesen pattant fel, így az asztaluknál mindenki csak rá figyelt. " Szeretnénk mondani valamit" - kezdene bele Harry, de Ada újra leülteti. " Azért nem kell az összes itt lévőnek tudnia" suttogva szidja meg Harryt, aki csak vállrántással intézi el a dolgot. " Szóval ... Torinak kistesója lesz" Harry széles vigyorára mindenki hasonló mosollyal válaszolt. Gratulációk érkeztek és máris megvolt az új téma a lányok között.

Zayn, Harry bejelentésén felbátorodva erőt gyűjtött. A figyelem az asztalnál most az övé lett, így bejelenthette az eddig eltitkolt eseményt. " Megkértem Kat kezét!" Nyögte ki nehézkesen. Talán a sok ital miatt, vagy az idegesség miatt. "És mit válaszolt?" Kíváncsiskodtak a lányok, mire Zayn és Kat összemosolyogtak. " Igent mondtam, természetesen!" Újabb gratulációk harsogásától volt hangos a tizenegyes számú asztal. "Pincér! Hozzon két üveg pezsgőt, kérem!" A rendelés leadása után Louis várakozásteljesen nézett Liam felé. A férfi láthatóan zavarba jött, nem nagyon találta a helyét. Bella még nem vett észre ebből semmit, így jó kedvűen beszélgetett tovább Jennyvel és Tinával. Louis jelentőségteljesen bólintott, szinte már ráparancsolt tekintetével Liamre. Gyerünk, Payno, szedd össze magad! Liam felállt, az asztalnál mindenki rá figyel, meglepő módon a vendégek többsége is felé emelte a tekintetét. Hatalmasat nyelt, aztán Bella felé fordult. A nő szeme elkerekedett, mikor párja féltérdre ereszkedett előtte és megfogta a kezét. "Bella, tudom, hogy elég sokáig várattalak ezzel. Tudom, hogy már rég meg kellett volna tennem, de nem volt merszem! Szeretlek, és 5 éve melletted vagyok, ahogy te is mellettem! Nagyon szeretném, ha ez a továbbiakban is így lenne! Hozzám jössz?" A nők a teremben felsóhajtottak, valószínűleg Liam mondandója mindenkit szíven érintett. Bella láthatóan nem jutott szóhoz, a könnyek pedig egymás után csorogtak végig kerek arcán. Liam egyre idegesebben, türelmetlenül szorongatta barátnője kezét. "Hát persze, Liam! Igen! Szeretlek!" Tört ki Bellából, mire mindenki, aki hallotta, felsóhajtott és ujjongott. Liam a karjába kapta a nőt, megpörgette miközben megcsókolta. Hangos taps közepedte engedte el. Még az after party DJ-je is lehalkította a zenét, így csak az ujjongó tömeg hallattszott. Liam az öltönyének belső zsebéből előhúzta a sötétkék dobozkát, kinyitotta és Bella felé tartotta. A nő elámult a gyönyörű gyűrű láttán, a könnyei még szaporábban törtek elő. Liam az ujjára húzta, mire Bella újra megcsókolta őt.

A pincér megérkezett a pezsgőkkel, így együtt koccinthattak mindenki örömére, boldogságára. "Ki gondolta volna ezt évekkel ezelőtt!" Zayn megjegyzése elgondoltatta a tizenegyes asztal társaságát. Egy kicsit mindenki visszarepült az időben, 5 évvel előbbre. Mindenki akkor talált párra, akkor még nem tudták, hogy ez egy életre szól!

 

 


 

Mit is mondhatnék ... ? Nehéz megszólalni, amikor egy ilyen dologról kell beszélni!

Azt hiszem számomra egy korszak zárul most le! Igen ... Ez azt jelenti, hogy itt a vége, nincs tovább. Nem tart semmi sem örökké, ezt hangoztattam épp elégszer nektek. Tényleg nem tudom, mit mondhatnék nektek! Szeretnék köszönetet mondani, amiért olvastátok, és amiért mindig volt komment!

Az én részemről úgy érzem, nehezen indult ez az egész blogolás ... Eleinte, kezdőként smiley és rengetek hülyeség volt, ami egyáltalán nem egy blogba illő! Ha valaki újra kezdené olvasni, bizonyára feltűnne neki, hogy amint távolodik az elejétől, úgy lett egyre másabb a fogalmazás, a kinézet stb. Ha igazán őszinte akarok lenni, már pedig én mindig az vagyok, akkor bevallom, hogy ha egy olvasó lennék, már az első pár rész után bezárnám a böngészőt, és meg sem nyitnám többet ezt a címet!

Összefoglalva, nehezen indult, de ti kitartottatok a blog mellett ... Mellettem! Ezért soha nem lehetek elég hálás nektek! Tudom, hogy sablonos, de nélkületek nem jutott volna idáig! Ha nincs akit érdekel, nem lett volna értelme folytatni!

Még egyszer köszönöm a kitartást, a bíztatást, vagy olykor a kritikát! Mind nagyon fontos volt nekem! Kérdésekkel továbbra is bombázhattok, sőt, várom is! A facebook csoport megmarad, csak akkor kerül törlésre, ha elfogynak onnan az emberek! Még az is lehet, hogy átalakul egy másik féle csoporttá, de ez a jövő zenéje!

Utoljára írom alá itt, így, nektek: Puszi; Ada♥

192.bejegyzés

2013. április 11.

*Harry*

...

- Az új album címe, Take me home! Azt már tudjuk, hogy szerelmes dalok vannak többségében a lemezen, de mit lehet még tudni róla? - A sajtótájékoztató nemrég kezdetét vette, és máris unom.

- A dalok többségét mi írtuk, és talán nem túl nagy titok, ha azt mondom, hogy nem volt nehéz jelenleg a szerelemről írnunk! - válaszolja diplomatikus hangon Liam.

- Belemehetnénk egy kicsit a magánéletbe is? - bátorodik fel az egyik férfi. Mi szinte egyszerre nézünk össze, majd bólintunk. Igazából az agyam nem is itt jár. Nem itt lenne a helyem, nem itt kéne üljek!

- Mit gondoltok, kinek a legkomolyabb a kapcsolata? - ugyan, kérlek, ez meg milyen kérdés? Tudod te egyáltalán, hogy hol vagy? Felkészületlen barom. Alig észrevehetően forgatom a szemem, egy kis sóhajt eresztek.

- Azt hiszem mindannyiunk elég komolyan érez! - dünnyögöm. Oldalra pillantok, a srácok beleegyezően bólintanak.

- Ennél egy kicsit többre számítottam! Régen hallottunk már a magánéletetekről ... Ha őszinte akarok lenni, mindenki információra éhes! - hű hallod, neked van bőr a képeden! A fejem már szerintem sistereg a méregtől! Semmi kedvem ehhez, nem is akartam eljönni!

- Valószínűleg azért nem hallottál róla, mert nem szeretnénk, ha többet tudnátok! - jegyzi meg Louis fanyarul. Oké következő kérdés, haladjunk már az istenért ...

***

És ez így ment majdnem egy órán át. Dühösen, forró fejjel vágtatok ki a teremből. Nem szólok senkihez, nem is tudom mit mondhatnék!

- Hé Hazz! Várj csak! - Louis kapja el a vállam és megállít. Sóhajtok egyet és felé fordulok.

- Louis, sietek! - morgom neki.

- Mi van veled? Nem ismerek rád! - aggódva méreget.

- Velem nincs semmi. Sietek haza. Ennyi az egész!

- Harry az ég áldjon meg, ismerlek már, jobban, mint képzeled! Mi nyomaszt ennyire?

- Kocsival vagy? - sóhajtom megadóan.

- Nem, úgy hoztak!

- Gyere, hazamegyünk! - egészen a parkolóig nem szóltam, és ő sem. Legközelebb a kocsiban szólal meg.

- Szóval? Mi van, Harry?

- Ada mára van kiírva ... Ma kéne megszülessen a kislányunk! - morgom feszülten.

- Ő jól van?

- Igen ... Még tegnap bevittem a kórházba, előtte is majdnem egy hetet benn volt! - idegesen markolom a kormányt.

- Minden oké lesz, ne stresszelj! Azzal ráérsz majd akkor! - próbál nyugtatni, nem sok sikerrel.

- Ott akarok lenni! - duzzogok, mint egy kisgyerek, de most még ez sem érdekel.

- És mi tart vissza?

- Tegnap rendesen összevesztünk! Azt mondta, hogy ne menjek be ... Csak akkor, ha kell! Szerinte addig csinálhatom nyugodtan a dolgomat! - a hangom pattogó, szinte dühöngök. Louis mellettem összébb húzza magát, de nem gondolnám, hogy tart tőlem.

- Nők ... - motyogja - Nessi is elég fura mostanában. Mióta megvolt az eljegyzés olyan ... Nem is tudom! - mosolyogdik el.

- Minden oké veletek? - pillantok rá egy másodpercre, aztán újra az utat figyelem.

- Persze, minden a legnagyobb rendben! Az összeköltözés is jól megy, csak szokni kell még ... De úgy veszem észre, hogy ... Nem engedi el magát! Nem tudom, miért ... Talán csak többet kellene ketten legyünk! Mostanában tele van a ház, mindenki nálunk tanyázik! - lemondóan rántja meg a vállát.

- Meg kell beszélni, Louis! A nőkkel csak úgy érhetünk el bármit is, ha leülünk velük és beszélünk! - mondom neki, és kissé olyan mindetudónak érzem a hangom. De ez az igazság. Nem látunk a fejükbe, hogy kitaláljuk, mikor mit akarnak.

- Igen, azt hiszem igazad van! - és szinte végszóra, meg is érkezünk.

A házba lépve elkap az üresség. Nincs itt a nő, akit szeretek. Minden nap, ha hazajöttem itt várt, széles mosollyal, napról napra nagyobb pocakkal! Hihetetlen ... Csak egy éjszaka nem lehettem vele és máris semminek érzem magam. Ez nem lesz kellemes, ha turnéra megyünk!

***

- Ó Harry, ne hisztizz már, rosszabb vagy, mint egy hormon zavaros nő! - csattan fel Louis. Azt hiszem igaza van. - Figyelj, csak menj fel és pihenj! Látom, hogy elég nyúzott vagy, nem lehetett túl jó éjszakád! - a hangja mostmár kedvesebb.

- Én ... Nem tudok egyedül aludni! - dünnyögöm alig hallhatóan. Louis meredten bámul rám, aztán elvigyorodik. Hűha, ezt a nézést ismerem, ötletet szimatolok.

- Gyere! - megragadja a kezem és szobába vonszol.

- Mit csinálsz? - kérdem magas hangon.

- Nem tudom, te emlékeszel-e ... Én biztosan! - motyogja miközben az ágytakarót egy rántással szedi le az ágyról, a díszpárnákkal együtt. - Volt az az izé ... Mi is volt a neve? Ó igen, megvan! - megáll és rám néz - X - Faktor! Na, dereng valami?

- Louis, jól tudom, hogy voltunk az X - Faktorban, de miért lényeges ez most? Nem nagyon értelek ...

- Szóval volt ez a show és mi ott laktunk ... Biztos erre is emlékszel! - motyogja miközben gondosan megágyaz. Én csak meredten nézem őt, nem tudok mozdulni. - Nem is biztos, hogy vissza kell menjünk ennyire az időben! - megáll és úgy tesz, mint aki elgondolkozik. - Utána is együtt laktunk ...

- Ó Louis az istenért kinyögnéd végre? - így is elég feszült vagyok, de még jobban húzza az idegeim.

- Csak azt akarom tudatni, hogy tudom mi kell neked! Ismerlek! Feküdj le! - utasít én pedig megteszem amit kér. Magamat is meglepve ezzel. Elterülök az ágyon, Louis gondosan betakargat. - Így ni!

- Nem tudok aludni! - felülök és úgy nézem őt, akár egy durcás képű gyerek.

- Oké, próbálkozzunk mással ... - elviharzik és én csak pislogok. Már megint mire készül? Ahj, egyáltalán nincs ehhez most hangulatom. Fáradt és feszült vagyok, és nehezemre esik elviselni most Louis hóbortosságát. Hamar visszatér és egy pohár ital van a kezében. Felvont szemöldökkel nézek, amikor a kezembe nyomja.

- Louis, mi ez az egész?

- El kell lazulnod, tesó! Kibírhatatlan vagy! - vigyorog, mégis a hangja olyan, mint ha az apám szidott volna le épp.

- Nem ihatok! Mi van ha hirtelen telefonálnak? Vezetnem kell!

- Majd elviszlek! - vágja rá azonnal.

- Neked haza kell menned! Nessi biztosan vár már!

- Szóltam neki, hogy megbolondultál, és ő is javasolta, hogy maradjak veled!

- Nem bolondultam meg! - morgom duzzogva.

- Ne jártasd a szád, idd meg, aztán tedd a fejed a párnára, a szemed csukd be és aludj! - talán beválik. Egyébként is, ha nem adom meg magam, Louis estig képes itt állni az ágyam mellett! Felhajtom a pohár italt. Égő érzést hagy maga után a torkomban, de most ezzel nem igazán törődöm. Louis kiveszi a poharat a kezemből és leteszi. - Oké! Fekvés! - próbál ellökni az ágyon, de nem hagyom magam.

- Komolyan Louis, ez nevetséges! - tiltakozok tovább.

- Harry! Most őszintén, mióta nem alszol? Nem úgy nézel ki, mint aki csak egy éjjelt hagyott ki ...

- Talán többet ... - motyogom halkan.

- Mennyit? - sürget, de nem válaszolok. - Gyerünk Styles! Mennyit? Kettőt?

- Aha ... - vágom rá és megkönnyebbülésért visítok magamban, hogy hátha békén hagy.

- Te hazudsz nekem? - csípőre vágja a kezét, a szemét összeszűkítve néz rám.

- Louis ... - sóhajtok - Azt hiszem, amióta kórházban volt, az előzőhéten ... Azóta csak pár órákat alszok! Nem megy! Ideges vagyok! - zavartan túrok a hajamba, Louis pedig óvatosan húzza el a kezemet. Felnézek rá, ő pedig valami érthetetlen okból megnyugtatóan mosolyog rám.

- Ugye nem akarod, hogy Ada így lásson? Ugye nem akarod, hogy mikor a lányodat a kezedbe veszed, az álmossággal is kell küszködnöd? - megadom magam. Rázom a fejem, persze, hogy nem akarom. - Akkor aludj! - hirtelen teljes erejével lenyom az ágyra. Kezei elvesznek az én kezemben, és a lábaimon ül, úgy szorít az ágyhoz. A kezünk a fejem mellett a párnán. Akaratlanul is kitör belőlem a nevetés.

- Kösz Louis! Te vagy a legjobb! - az idegesség eltűnik, vagy legalább is enyhül.

- Ó tudom! És bizonyára én is leszek ilyen helyzetben, szóval ... Majd akkor jössz nekem egyel! - kuncog, úgy ahogy csak ő tud. Mosolygok és elengedem magam. Mellém gördül, mint egy gondoskodó anyuka, úgy birizgálja a hajamat. Lecsukom a szemeim és szinte azonnal el is ragad az álom.

*Ada*

- Anya! Ne stresszelj kérlek! Még ezt a gyereket sem szültem meg, de te máris a következőről beszélsz nekem! - sóhajtok és ebben a pillanatban, mint ha csak kértem volna, valami különöset érzek. A homlokom ráncolom, anyám pedig próbálja felmérni, mi bajom lehet.

- Minden oké? - közelebb lép és megfogja a kezem.

- Azt hiszem, kell egy orvos! - suttogom döbbenten - Idő van! - anyám sportolókat meghazudtoló sebességgel rohan, és hamarosan visszatér az orvosommal. Elmondom neki, hogy mit érzetem, ő pedig közli velem, hogy a magzatvíz elfolyt. Basszus!

- Hívom Harryt! - sóhajt anyám és remegő kézzel kutat a telefon után.

- Ne! Nem kell! - döbbenten néz rám.

- De Ada! Tudod, hogy ő is itt akar lenni!

- Tudom, de .. Ez még nem most lesz! Nem akarom, hogy végig nézze ahogy vajúdok!

- Ada! Nem ismerek rád! Harry mindent eldob és rohan, csak hívnom kell!

- Tudom! - vágom rá kissé eréjesebben, mint szeretném. - De még ráérsz vele! Majd ... Majd ha már gyakori a fájás! - és ekkor érzem meg életem első, igazi fájását! A doki az órájára néz és jegyzetel. Gondolom, hogy milyen sűrűn jönnek.

***

- Oké, velem ne vitatkozz lányom! Azonnal hívom! Ő a gyerek apja! Itt kell lennie! - szinte már lilára szorítottam anyám kezét, a fájásaim pedig nagyjából elviselhetetlenek és marha gyorsan követik egymást!

- A műtőbe kell vigyük, Hölgyem! - magyarázza a nővér és már robog is velem a folyosón. Anya rohan mellettünk, nem engedi el a kezem. Engem belöknek az ajtón, anya kezéből kiszakad az enyém. Jajj, ne! Nem akarok egyedül lenni! Félek!

Szerencsére anya hamar bejött. Elhadarja, hogy csak Louis-val tudott beszélni, de ő meg Harryvel van, szóval ne aggódjak, mindjárt itt lesz! Az orvos, a nővér suhan el mellettem, mind beöltözve műtős ruhába.

- Anya! Nagyon félek! - suttogom és megszorítom a kezét.

- Nem kell! Itt vagyok! Minden rendben lesz! - nyugtató mosoly küld felém.

***

Az orvos szinte már kiabál velem, hogy tegyem amit kér, de én tiltatkozok! Nem teszem ... Még nem lehet!

- Kicsim, ne csináld ezt! - könyörög anyám.

- Anya! Nem lehet még! Nem kezdődhet el! Harry nincs itt!

- Nem várhatunk! - dörren rám az orvos. Könnyek folynak végig az arcomon, egyenesen a fülembe. Ezt rendesen elcsesztem. Ha akkor hagyom, hogy anya idehívja, most nem vitatkozna mindenki velem! Oldalra biccentem a fejem, hogy hulljon a könnyem. Amikor kinyitom a szemem, az ajtó felé nézek. Talán várom, hogy bejön, zöldbe öltözve és átveszi anyám helyét! De ez nem történik meg! A könnyeim még szaporábban törnek elő. Amikor újra az ajtó felé nézek, az üveg előtt Harry áll. Szürkére sápadt arccal néz. Szemei akkorák, hogy szinte az egész arcát birtokba veszik. Felé nyújtom a kezem, de anyám beáll a képbe és megfogja a kezem. Valószínűleg ő nem látta meg, hogy Harry sírás határán, az ajtóban áll. Nem tudok másra figyelni, nem bírom tovább, teszem, amit az orvos már üvöltve kér tőlem!

*Harry*

- Ezt nem hiszem el! - suttogom elhaló hangon.

- Harry ... - Louis fogja meg a vállam, gyengéden húz el az ajtóból. - Gyere! Nem szabad itt lennünk! Ez a nővérek helye, azt hiszem! - mondja és próbál kivezetni. A következő pillanatban azon kapom magam, hogy egy papírpohár van a kezemben, benne tea, ami már hideg. Azt hiszem mindenki itt van már, a banda és a barátnőik is. Aggódva méregetnek, de nem figyelek rájuk.

- Harry! Kicsim! - anyám kétségbeesett hangja ránt a valóságba. Mellém vágódik az egyik székre és szorosan magához ránt. A poharat kiejtem a kezemből. - Minden rendben lesz! Ne aggódj, erős nő, rendben lesznek!

- Ott kéne lennem! - suttogom a vállába és átkarolom. - Elkéstem! - zokogok.

- Ne hibáztasd magad édesem, ez nem olyan dolog, amit irányítani lehet! - simogatja a hátam.

***

- Már egy órája benn vannak! Mi tart eddig? - durrogok fel-alá járkálva a váróban. A lányok próbálnak információt kicsalni az elhaladó nővérekből, nem sok sikerrel. A srácok felváltva próbálnak nyugtatni, anyámékkal együtt. Azt hiszem, jobban teszik, ha békén hagynak. Olyan vagyok, mint egy gázzal teli palack, bármikor robbanhatok! A feszültség már elviselhetetlen a testemben!

- Kérlek Harry ... Ülj le egy kicsit! - anya érinti meg a vállam és megrándulok.

- Nem szeretnék! - arrébb lépek, távolabb, hogy ne érinthessen. Felnézek rá és amint meglátom aggódó, fájdalmas pillantását, szinte katapultálok a karjaiba. - Ó anya! Miért ilyen szar érzés ez? - szorosan ölelem magamhoz. Végül leülünk és én ideges bámulással nézem a rohadt műtő ajtaját. Ki kell jöjjön most már valaki onnan, vagy én megyek be! A hajamat tépem, de mindig valaki megállít benne. Jelen esetben Tina veszi el a kezem.

- Shh ... Nem sokára! - suttogja és a kezem simogatja. Csak most tűnik fel, hogy az egész testem remeg. Talán a túlfokozott idegesség teszi. Sóhajtva hajtom le a fejem. Kész, eddig bírtam! Eleresztem a könnyeimet. Mostmár biztos, hogy valami baj van ... Nem hinném, hogy normális, ha ennyi ideig tart ez az egész! Kézfejemmel törlöm le az arcomról a könnyeket. Kizárok minden hangot, és csak bámulom a csempét ahogy a könnyeim ráhullanak, és pöttyöket formálnak rajta, Zayn cipőjét pillantom meg a padlón, előttem áll. Nincs már erőm, hogy felnézzek rá.

- Hazz ... - rázogatja meg finoman a vállam. Erőt veszek magamon. Mély lélegzet után ránézek. Megpillantok mellette egy orvos kinézetű férfit. Zöld ruha van rajta és valamit mond nekem, de csak bámulok rá, pislogás nélkül. Elkezd legyintgetni a szemem előtt. Megrázom a fejem, hogy kitisztuljon, újra ránézek.

- Elnézést ... Nem hallottam! - a hangom olyan, mint a legelcseszettebb, legelhangoltabb hegedűnek. Szinte fáj hallani.

- A baba jól van, minden rendben vele! Az értékei normálisak! Egészséges, nagy lány! - akaratlanul is idétlen vigyor terül el a számon. Ha a fülem nem állná útját, kétszer is körbefutna a fejemen. De várjunk csak ...

- És Ada? Mi van vele? - felpattanok és próbálok megállni a még mindig remegő lábaimon.

- Mostmár az anya is rendben van! - sóhajtja. Egy szégyenlős mosolyt ereszt felém.

- Hogy érti ezt? Mi történt?

Az orvos gyorsan beszél, vagy csak én vagyok már belassulva ... Azt magyarázza nekem, hogy a szülés kezdetét késleltette, ezért nagyon kimerült ... És a műtőben eszméletét vesztette, de hatalmas szerencse, hogy akkor már a baba megszületett. Most már Ada is magánál van, nem sokára bemehetünk hozzá és a babához. Az orvos elmegy én pedig állok, meredten nézem a helyet, ahol állt. Örömkönnyek áztatják az arcomat.

- Apa lettél, Tesókám! - ugrik a nyakamba Niall én pedig szinte összeesek, de azért megtartom őt is, magamat is. Sorra jönnek oda a többiek is. A lányok is zokognak, de mosolyognak, azt hiszem ők is, ahogy mindenki, nagyon megkönnyebbültek. Anyám arcát elnézve soha nem volt még ilyen boldog. Én csak állok, hagyom hogy egyik kézről a másikra jussak, ölelgetnek, a hajam borzolják. De én csak sírok és félénken mosolygok.

- Szent tehén! Hát ez igaz? - nyögöm ki végül. Mindenki felkacag és egyszerre válaszolják, tömegként, hogy igen. Kacagásban török ki. Nem érdekel, hogy egy kórházban vagyok, elkiáltom magam. - APA LETTEM! - a nővérek, akik elhaladnak mellettünk, csak rosszallóan néznek a kiabálásomra, de őszintén, leszarom! Ennél boldogabb sosem voltam!

***

A nővér Ada szobájához vezet, nem jön be velem, hagyja, hogy kettesben ... Izé ... Hármasban legyünk odabenn. Amikor belépek, Ada az ágyán, bágyadtan mosolyogva fekszik, a karjában egy kis rózsaszín "csomag". Újra könnyek szöknek a szemembe, pedig azt hittem már mindet kiadtam magamból.

- Szia ... - motyogja halkan, talán kissé bánatosan.

- Szia! - mosolygok szélesen és odamegyek. Újra remegni kezd mindenem. Föléjük hajolok, homlokon csókolom a szerelmem és megpillnatom a kislányunkat. - Olyan ... Kicsi! És mért néz ki ilyen gyűröttnek? - tör ki belőlem a kíváncsiság, még mielőtt gondolkodhatnék.

- Harry! Percekkel ezelőtt született! Mégis hogy nézne ki máshogy? - mosolyogva válaszolja Ada.

- Olyan gyönyörű ... - megérintem apró ujjait. - Nagyon pici vagy! - suttogom neki mosolyogva hagyom, hogy egy könny végigszaladjon az arcomon.

- Nem pici ... Ő egy hatalmas baba, Harry! birkózó lehetne ilyen méretekkel! - kuncog fáradtan - Nem volt könnyű ... - sóhajt fel, de az arca kellemes, boldog.

- Sajnálom! - motyogom mikor ránézek.

- Tessék?

- Nem értem ide időben! - szinte már alig hallható a hangom.

- Nem! Nem a te hibád! - az arca hirtelen változik, kétségbeesést látok rajta. - Én nem hagytam, hogy szóljanak ... - lesüti a szemeit, nem mer a szemembe nézni.

- Ezt nem értem! Azt hittem, megbeszéltük! Apás szülés! - szinte dadogva beszélek.

- Nem akartam, hogy lásd ahogy ... Fájdalmaim vannak! A vajúdást akartam nélküled ... A szülést nem! - sóhajt és csak most néz rám - Nagyon elcsesztem! Sajnálom! - könnyes szeme láttán észhez térek a döbbenetből. Újra fölé hajolok, most a száját csókolom. Rövid, de mindent elmond.

- Ennek így kellett lennie ... Már úgysem változtathatjuk meg! - szeretettel mosolygok rá, ő pedig viszonozza a mosolyom. Később a kezembe adta a babát. Félve ugyan, de átvettem tőle, és azóta le sem akarom rakni. Szép lassan jönnek a családtagok, barátok.

- Oké, most már csak egyetlen dolog van, amit nem tudunk! - gondolkodik el Nessi. Mindenki ránéz. - Hogy hívják? - halkan összekuncogunk Adával. El is felejtettem, hogy megfogadtuk, senkinek nem mondjuk el a baba nevét.

- Mondod? - néz rám mosolyogva az ágyából. Bólintok.

- Hát akkor ... Hölgyeim és Uraim! - köszörülöm meg a torkomat - Kérem köszöntsék, az alig néhány órája világra jött ... Victoria Stylest! - hihetetlen nagy büszkeség  árad szét a testemben. Mindenki mosolyog, ujjong, persze mindezt halkan, hisz a kislányom a karjaimban alszik. De mégis ... A legnagyobb reakció Ada anyján volt látható. A szája tátva, pislogni is elfelejt.

- Victoria? Ez ... Komoly? - dadogja, mire a lányával egyszerre bólintunk, félénken mosolygunk! A többiek értetlenül merednek ránk ... néhány másodperc múlva végre az anyósjelöltem is magához tér, így beavatja a kisebb tömeget maga körül. - A nagymamám ... Őt hívták Victoriának! - zokogástól dadog, melegen mosolyog ránk és odajön hozzánk, hogy mind a kettőnket megpusziljon. Igen ... Tudtuk, hogy neki sokat jelentett, nehezen tette túl magát az elvesztésén. Ezért gondoltuk, hogy tökéletes név a kislányunknak.

191.bejegyzés

*Ada* 2012. december

Az új ház tökéletes, tágas, családias és épp csak annyira luxus, amit még én is elviselek magam körül. A baba szoba még nincs kész, de az még rá is ér, április-május körül érkezik csak meg a mi kincsünk. Harry ragaszkodik hozzá, hogy ő festhesse ki a szobát és a bútorokat is ő rakhassa össze. Ha így nézem, akkor lehet, hogy 3 gyerek is megszületik, mire ő végez vele. Rengeteget van távol, ezáltal én sokat vagyok egyedül. Kezdem megszokni, ráadásul tisztában vagyok vele, hogy a turné hamarosan kezdetét veszi, így még többet és még távolabb lesz tőlünk. Természetesen nem lelkesít a dolog, de nem mutatom ki. Nem akarom, hogy rossz érzéssel menjen el bárhová is. Neki ez az élete, ezt kell csinálnia.

A tévé előtt kupogok, egy plédbe csavarva és a kandalló melegét élvezem, amikor a telefonom megcsörren. Meg sem kell nézzem, ki hív. Tudom jól, hogy Harry az. Ha van öt szabad perce stúdiózás közben, akkor szinte biztos, hogy felhív.

- Szia édes! - szólok bele mosolyogva.

- Óh, mióta vagyok az édesed? - hallom meg Nessit, a háttérben kacagni a lányokat.

- Úh basszus! Bocs, azt hittem Harry! - szabadkozok zavaromban - Mizujs veletek?

- Arra gondoltunk, átugrunk hozzád. A vizsgaidőszaknak vége és mind ráérünk, csaphatnánk egy csajos napot. Mit szólsz?

- Remekül hangzik. Várlak titeket! De akkor itt is alszotok, ugye? - kuncogok jó kedvűen.

- Persze! Készítsd a matracokat anyus! - válaszol nevetve Bella.

- Oké-oké, most leteszem, hamarosan ott vagyunk! Szia! - veszi el a telefont Nessi.

- Sziasztok! - köszönök el és a figyelmem újra a tévének szentelem. Decemberben minden csatorna árasztja a karácsonyi műsorokat. A kajákat és az ünnep hangulatát. Kedvem támad sütögetni. A konyhába sietek, talán készen lesz a süti, mielőtt a lányok betoppannak. Hamar kikeverek egy egyszerű tésztát és kedvem szerint ízesítem. Pontosabban nem a kedvem szerint, hanem, ahogy a pocaklakóm diktálja. Elég válogatós lett az utóbbi időben.

A tészta a sütőben, a ruhámat lecseréltem, szóval egy bögre forró tea kíséretében újra a nappaliban ülök, a lányokat várva.

- Halihóóóó! Megjött a nagy csapat! - hallom nyílni az ajtót.

- Csak, hogy itt vagytok! Már azt hittem soha nem értek ide! - mosolyogva megölelgetek mindenkit. Persze egyik lány sem velem van elfoglalva. Mindenkit jobban érdekel a nagy pocakom! Halk kuncogással hallgatom végig, ahogy mindenki gagyog neki valamit. Jenny később jön, azt mondja el kell intézzen valamit. Végre abbahagyják a hasammal való konzultálást, így miután ledobták a meleg kabátokat és csizmákat, bemehetünk a kandalló elé.

- Remek illat van, sütsz valamit? - jegyzi meg Emma. Azt hiszem Niall mellett remekül kifejlődött a szaglása az ételek terén.

- Igen, kedvem támadt sütni! - válaszolom büszkén - Megyek, meg is nézem, hogy áll! - a konyhába csattogok, hatalmas cicatalpas mamuszkámban; közben majdnem háromszor hasra esek benne; és a sütőbe kukkantva megállapítom, hogy elkészült a remekművem. Felkapom a sütőálló kesztyűt és kiveszem a finom, fahéj illatú muffinokat, a konyhapultra teszem. Nem bírok várni, meg kell kóstolnom egyet.

Ledobom a kezemről a kesztyűket és rávetem magam az egyikre. Természetesen baromi forró. Még mielőtt megízlelhetném, kiesik a kezemből, halk sikolyom kíséretében.

- Basszus! - morgom és a csap alá dugom a kezem, ráeresztve a hideg vizet.

- Mi történt? - rontanak be a lányok, mint egy mentő brigád.

- Semmi, megégettem magam. Semmiség! - legyintek és elintézem ennyivel. Bár baromira fáj, igyekszem nem kimutatni.

- Ada, ez hólyagos lett! Jó lenne bekötni vagy ilyesmi, nem? - néz rám Nessi kérdőn.

- Ugyan, ez csak egy kis ... Izé! - motyogom és elhúzom a kezem.

- Ha Harry meglátja, totál kiakad! - jegyzi meg aggódva Kat.

- Harry mindenen kiakad, mind tudjátok! Ha a hajam a másik irányba hullámos, már az is aggodalom neki ... - forgatom a szemem és a jégszekrényből egy fagyos zöldséget dobok a kezemre. - Tessék! Elsősegélyt nyújtottam magamnak, nem kell parázni. Azt hiszem egy körömnyi hólyagba még nem halt bele senki! - kacagok, bár ők nem találják olyan viccesnek. Tina sajnos nem maradt túl sokáig, nem akarta a szüleit terhelni Aaron bébicsőszködésével, de úgy érezte, kell egy-két óra szabadság neki is. Örülök, hogy legalább kis időre is, de eljött és velünk volt!

Miután mindenki túl tette magát a hatalmas sérülésemen, újra a kandalló előtt kuporgunk, egy-egy teával és a már kihűlt, de isteni finom muffinokkal. A gyerekszobáról, a srácokról megy a beszélgetés, amikor Jenny barátnőnk is beesik az ajtón. Szegény tiszta hó, tetőtől talpig. Bella egy teát készít neki és már ő is csatlakozik hozzánk.

- Jenny, minden oké? - kérdezem aggódva. Jól ismerem már, és látom rajta, hogy valami nyomja a lelkét.

- Persze! - sóhajtja. Egyáltalán nem győzött meg. Bevetem a titkos fegyvert. A csapattól való leválást, avagy a négyszemközt beszélgetést. A konyhába megyek, mondván, hogy a teám elfogyott. Természetesen még félig van a bögre, de ez most senkinek nem tűnik fel.

- Jen! Tudnál jönni? - kiabálok be és a konyhapultnak támaszkodom, kortyolom tovább a teámat.

- Persze! - jön a válasz és szinte azonnal ott terem. - Mi az?

- Ezt én kérdezem! Mi az? És ne mondd, hogy semmi, mert kimész a hóba még egy körre! - ráncolom a homlokom.

- Andy ... Összevesztünk! - motyogja és mellém áll, a pultnak dől ő is.

- Mi történt?

- Féltékeny! - sóhajtja. Eléggé meglep a dolog. Andy nem az a fajta férfi, és ahogy Jenny-t ismerem, még csak oka sem lenne ilyesmire. Látva a döbbenetemet, folytatja. - Az unokatesómra! - hangsúlyozza, amitől még jobban leesik az állam. - New York-ból jött. Boxoló, de most itt kapott állást, szóval eddzőként melózik egy konditeremben.

- Oké, ez ... Eddig érthető. Mi a hiba? - kérdem kíváncsian.

- Elmentem hozzá a konditerembe, nagyon rég láttam és természetesen nagyon jól éreztem magam vele. Elhülyéskedtünk, rám adta a kesztyűt és próbált tanítani, de ismersz, röhögésbe fulladt minden egyes próbálkozásunk. Annyira, hogy összerogytam a karjai között, és ráestem. Elterültünk a padlón, Andy meg akkor jött értem, hogy vacsorázni menjünk. Persze amint meglátott elviharzott. - mondja egyre halkabban.

- Próbáltad hívni?

- Természetesen! De nem veszi fel! Tudom, hogy most stúdióznak, ilyenkor nem is szoktam zavarni, de nem bírom, hogy azt hiszi, megcsalom! Az unokatesómmal! Ez ... Beteg! Az éjjel haza sem jött! Szerintem Tináéknál aludt...

- Akarod, hogy beszéljek vele?

- Nem tudom ... De ez így karácsony előtt igazán nem kellett! Tök jól megvoltunk, basszus! - sóhajtja bosszankodva.

- Beszélek vele, ne aggódj! - megölelem, ő a hátamat simogatja.

- Köszi! - hallom, hogy mosolyog - Te vagy mindenki anyukája! Egy Teréz-anya vagy nekünk! - kuncog.

- Oké, ne ragozd túl inkább menj vissza a lányokhoz! - kacagok és én is vele tartok.

A csajos nap remekül telik, néhány filmet megnéztünk és most a lányok X-box-oznak, én nem kívánkozok ugrálni, szóval csak nézem, de így is elég poén ez az egész. Sokat nevetek. Hálát adok, amiért átjöttek, és végre nem fullad unalomba a napom! Harry későn ért haza, a lányokat már elzavartam aludni, mert reggel mind a dolgát intézi.

- Szia! - motyogom, amikor belép a szobába.

- Még ébren vagy? - hallom, hogy meglepődik.

- Megvártalak! - felülök az ágyon, hogy jobban lássam őt a félhomályban.

- Késő van, pihenned kellene! - korhol meg kissé, de átmászik az ágyon és megcsókol.

- Kellene ... Ahogy neked is! Nagyon sokat vagy a stúdióban, nem is tudom, hogy bírod, már hetek óta!

- Ez a munkám! - ránt vállat egyszerűen - Mi ez a sok cipő a bejáratnál?

- Óh, a lányok átjöttek ma. Bezsúfoltam őket a vendégszobába. - kuncogok halkan, a kezem a szám elé tartom, így próbálom meg visszafogni a hangom.

- Imádom ezt! - elveszi a kezem a szám elől és végig puszilja az ujjaim.

- Mit imádsz? A kezemet? - nézek rá értetlenül.

- Nem! Bár azt is, de én a nevetésedre gondoltam! - mosolyog rám édesen. Ó még mindig tud udvarolni. Hihetetlen, még mindig képes azt éreztetni velem, hogy ez volt az első bók, amit kaptam ... Pedig nyilván nem így van. - De most alvás! - homlokon csókol és lefektet, elteszi az arcomba hulló tincseket a fülem mögé és lemászik az ágyról. Nem bírok elaludni, amíg nincs ott, szóval még ébren vagyok amikor kilép a fürdőből. Csak egy törülköző takarja el, és számomra még mindig ugyan olyan sexy, mint első látásra. - Látom ám, hogy nem alszol! - morogja kissé mérgesen, de elmosolyodik.

- Ezt nem hagyhattam ki! Látnom kellett! - vigyorgok rá szélesen.

- Hát, már láttad, úgyhogy aludj! Szeretném, ha kipihennéd magad. - magára kap egy boxert és becsusszan mellém az ágyba. A fejét bedugja a takaró alá és a hasam fölé emelkedik. - Szeretném, ha hagynád aludni anyát! Nem akarok egy zombival aludni, kislányom! - motyogja vicces hangon, amitől újra kuncogni kezdek.

- Azt hiszem válaszolt! Rúgott egyet! - elkapom a kezét és a hasamra teszem. Lélegzet visszatartva várjuk, hogy újra megtegye. És meg is teszi! Harry szinte sikoltozik örömében! Nem most rúg előszőr a baba, de ő sajnos sosem volt jelen, amikor ez történt. Neki ez az első.

- Ez csodálatos! - suttogja és kibújik a takaró alól. Széles vigyora körbeérné a fejét kétszer is.

- Tudom! - suttogom boldogan és a hajába túrok.

- Ez nem fáj? - kérdi kíváncsiságtól csillogó szemekkel.

- Nem! Ha fájna, nem valószínű, hogy ennyire mosolyognék!

- Ez igaz! - nyugtázza magának miközben mellém fekszik és átkarol - Aludjunk. Megígértem a szüleidnek, hogy holnap meglátogatjuk őket! - motyogja a nyakamba.

- Nekem még mindig olyan furcsa, hogy anyámék Angliába költöztek! - mondom kissé döbbenten.

- Majd megszokod! De most aludj már végre! Én fáradt vagyok! - nyöszörög. Feladom, nem válaszolok, csak elhelyezkedem és becsukom a szemeim.

Reggel a lányok csendben léptek le, mi pedig egészen 10-ig aludtunk. Harry ma nem stúdiózik, előre felénekelt pár részt, ezért is volt olyan sokáig mostanában. Épp anyámékhoz tartunk ebédre. A hó szállingózik, a rádióban csupa ünnepi zene szól, és engem teljesen elkap a december érzése, a karácsony hangulata. Az első karácsonyunk Harry-vel, ahol ráadásul már nem csak ketten leszünk ... Elmosolyodom a gondolatra, mire ő a lábamra teszi a kezét. Amikor rám néz, ő is mosolyog, mint ha csak a fejembe látna.

Az út nem hosszú anyámék házáig, de a hó miatt elég nehézkes. Harry megfontoltan vezet, amiért hálás is vagyok. Amikor odaérünk apa tárja ki nekünk az ajtót és meleg öleléssel köszönt minket. Beérve egy nagy meglepetés ér, a bátyám és menyasszonya a kanapén nyújtóznak. Ennél szebb karácsonyom nem is lehetne! Az egész családom itt van, mindenki, akit szeretek. A bátyámék az egész hónapot itt töltik, csak januárban mennek vissza Magyarországba.

Az ebéd isteni, hazai ízek. Ez még a lányomnak is tetszik odabenn, szerencsére most nyugton van. Egész délutánig beszélgetünk a családdal.

- Hozok még egy kis forró csokit magamnak! - jelentem ki és már indulok is a konyhába. A bögrét a pultra tenném, de nem ér el a kezem addig, mert a hasamhoz kell kapjak. Fájdalmasan felnyögök, ezzel egy időben a bögrém hangosan csattan a konyha csempéjére és hullik darabokra. Harry-vel az élen, mindeki a konyhába rohan hozzám.

- Mi történt? Jól vagy? - megfogja a kezem és egy székhez vezet. Össszeszorított szemekkel, begörnyedve jutok el addig, hogy leülhessek. A fájdalom nem múlik, megszólalni sem tudok.

- Azonnal hívok egy mentőt! - csattan fel anyám és a telefonért nyúl.

- Nem! Nem kell! Minden oké! - nyöszörgöm.

- Hát nekem egyáltalán nem úgy tűnik! - korhol Harry és leguggol elém. Aggódó tekintettel méreget. A kezét a hasamra teszi, finoman simogatni kezdi.

- Azt hiszem csak ... Rossz helyre rúgott! - motyogom, ahogy a fájdalmam alábbhagy. - Most már jobb! - ellazulok és a kezem a Harry-ére teszem.

A pánik elmúlik, valószínűleg vesén rúgott a lányom, de ez megesik néha ... Bár akkor azt hittem odacsinálok a konyha közepére, így néhány óra elteltével nyomát sem érzem a dolognak. Harry persze túl aggódja és erősködik, hogy menjünk orvoshoz. Bárhogy győzködöm, nem adja fel, így holnap elmegyünk egy vizsgálatra. Utálok már orvoshoz járni.

Miután hazamegyünk, ránk esteledik, de nem felejtettem el az ígéretemet Jenny-nek. Felhívom Andy-t még lefekvés előtt.

- Hello Ada! Mizujs veletek? - szól bele jó kedvűen.

- Hey Andy! Minden oké, köszi! És ott, minden rendben?

- Őőő .. Persze! Miért? - elbizonytalanodik, amiből tudom, hogy egyáltalán nincs rendben még semmi.

- Figyelj, tudom, hogy mi a helyzet. Beszéltem tegnap Jen-nel!

- Ne próbálkozz Ada! Láttam, hogy elvolt azzal a pasassal! - a hangja átvált dühösre.

- Andy! Hallgass meg, ha már vele nem teszed! Nem védeni akarom, ha megcsalt, az nem az én dolgom ... De ez a srác a rokona! Az unokatestvére! Könyörgöm, ne legyél ekkora s*eggfej! - morgom mérgesen a telefonba. Szinte hallom, ahogy a lélegzete is elakad. - Jól hallottad! Unokatestvérek! Nem a szeretője! Sosem csalna meg téged, te hülye! - már mosolyogva mondom, bár úgysem látja.

- Hogy én mekkora ...

- Igen! Hatalmas! - szakítom félbe nevetve - Hol vagy most?

- Josh-nál ... - motyogja halkan.

- Akkor nincs más dolgod, veszel egy csokor rózsát, hazamész és bocsánatot kérsz tőle, mert szét van esve miattad! Komolyan ti férfiak nem vagytok eszeteknél, ha féltékenyek vagytok! Legalább nyomozzatok, mint mi, nők! - nevetek hangosan a végén, mire ő is csatlakozik. Néhány percbe beletelik, mire megnyugszunk.

- Hey Ada! Kösz mindent! Te vagy a legjobb! - mondja kedves hangon.

- Ó tudom Samuels! Tudom jól! - mondom önteltséget produkálva utána elköszönünk. Nos, a napi jócselekedet is megvolt, úgyhogy nyugodtan bújok ágyba, a vőlegényem mellé.