*Harry*

A tény, hogy Los Angeles-ben vagyok, még annyira nem is rossz ... De a gondolat, hogy Conor házában vagyok, és ő a szemét le nem veszi a barátnőmről, sokkal inkább bosszantó! Jó fiúként megígértem Adának, hogy nem balhézok ... De már mikor először kettesben maradtunk Maynard-dal, elég nehezemre esett. Ha tehetném leordítanám a fejét! Vagy megverném ...

- Hahó! Min vagy úgy elgondolkodva Harry?

- Bocsánat, nem figyeltem ... - tekintetemet a lányra emeltem, aki a hadonászást az orrom előtt abbahagyta

- Azt észrevettem! - vigyorgott rám, és próbálta elhitetni velem, hogy megsértettem. Óvatosan magamhoz húztam és egy hosszú puszival engeszteltem ki.

- Elmondanád még egyszer? Kérlek! - bevetettem a nagy szemes nézést, aminek sosem tudott ellenállni ... Igazából még senki sem!

- Aaahj - sóhajtott és a szemét forgatta - Oké! Csak vagy 30x megkérdeztem, hogy akarod-e, hogy felhívjam a dokit, hogy megtudjuk, mikor mehetnénk el hozzá ...

- Oh, persze! Hívd, hívd! - lelkesültem, mint egy kisgyerek. Ő csak mosolyogva nyomkodta a telefonját és már beszéltek is.

- Hallo doki! ... Oh hát persze! Szóval csak azért kerestem, mert időpontra lenne szükségem ... Igen, értem! Azt hiszem ez tökéletes!

- Kérdezd meg, hogy én mehetek-e! - suttogtam neki

- Még valamit hadd kérdezzek. Az apa is jelen lehet a vizsgálaton? - szélesen elmosolyodott és rám nézett a hatalmas, barna szemeivel - Értem! Köszönöm! Akkor holnap találkozunk! Viszhall!

- Na? Holnap? Hánykor?

- Héééé! - kacagott - Nyugi már! Holnap reggel 10! Ami azt jelenti, hogy nincs későig alvás, Mr. Styles!

- Igen .... Sejtettem! - húztam el a számat félmosolyra

- És még valami ... - emelte fel a mutató ujját, hogy hatásosabb legyen - Nem fogok könyörögni! Ha elkészültem, én elmegyek! Ha te nem tudsz időben kelni, vagy elkészülni, az a te bajod!

- Micsoda szabályok! - játszottam a komoly embert

- Bizony! Ezeket be is kell tartani!

- Miért? - ellöktem az ágyon és fölé támaszkodtam, úgy, hogy a szemébe tudjak nézni - Ha megszegem, akkor megbüntetsz? - kérdeztem csábítóan suttogva és a nyakát kezdtem csókolgatni. Néhány apró sohajt hagyta el a száját. - Nem hallom a választ! - morogtam és megböktem az orrommal az övét.

- Nem tudom! Csak ... Tartsd be és nem lesz gond! - mosolygott és egyik kezével a tarkómnál simogatta a hajam. Én folytattam a puszikat a nyakán, és haladtam lefelé a dekoltázsára. - Harry! - suttogta kéjesen

- Igen? Mit szeretnél? - morogtam a puha bőrébe

- Nem ... Nem hiszem, hogy ezt most kellene! - nyöszörögte

- Tessék? - nem igazán ezt vártam. Felkaptam a fejem és a tekintetét kerestem. Ekkor láttam, hogy a szeme csukva van, csak később nyitotta ki - Mégis miért ne lehetne most?

- Hát csak ... Tudod, mi itt vendégek vagyunk és ... Kellemetlen, na!

- Hogy mi van? Azért nem kaphatlak meg, mert az idióta Maynard meghallhat? - teljesen kiakadtam. Megint ez ... Mindig beleköp a levesembe!

- Harry! Ő nem idióta ... És igen! Azért! Ő a barátom, az ő házában vagyunk és ... Ugyan, csak fogd vissza magad! Egyébként is, holnap dokihoz megyünk, nem kell most ilyesminek történnie! - magyarázott feszülten és az asztalhoz ült, laptopozni kezdett. Én meg ott maradtam, duzzoghattam magamnak az ágyban.

*Ada*

Miután sikerült Harry-t lenyugtassam egy jó adag fejmosással, a gép elé ültem és a neten lógtam. Rossz szokásommá vált, de az első dolgom, hogy rólam és a srácokról nézem meg a "napi híreket" ....

- Kamu, kamu .... Pfffffffff mekkora hazugság ez! - motyogtam magam elé miközben görgettem

- Valami érdekes? - morogta még mindig pukkadtan Harry

- Néhány béna fotó a reptérről! - forgattam a szemem a képeket látva

- Mutasd! - a hátammögé lépett és a vállam fölött átnyúlva az asztalra támaszkodott. Most tűnt fel újra, hogy a karja igazán izmos lett az elmúlt időben. Ez meglehetősen tetszett, nem gondolkoztam, csak tettem amit gondoltam. Bal kezemet az ő karjára fontam és a fejemet nekidöntöttem. Közben pedig mutogattam neki a képeket.

- Azért van köztük néhány jobb is ... - motyogta és a fejem tetejére adott egy puszit

- És mégis melyik? Az amelyiken a szám van nyitva hülyén, beszéd közben, vagy az amelyiken épp pislogok és úgy nézek ki, mint akinek epilepsziás rohama van?

- Butaságokat beszélsz! Ez például egy nagyon kis csinos kép rólad! - bökött az egyikre, így ráklikkeltem és nagyobb változatban is megcsodálhattuk.

- Nem! Ez sem túl jó! Úgy nézek ki, mint ... Mint egy pingvin! Fúj!

- Az én pingvinem vagy! - kacagott én pedig felnéztem rá, de csak az állát láttam. Miután kinevette magát, lenézett rám és egy puszit nyomott a számra

- Ez olyan pókemberes puszi volt! - vigyorogtam

- Miről beszélsz? - értetlenül nézett rám

- Ahj tudod! Mikor pókember fejjel lefelé lóg, és megcsókolja Mary-Jane-t! - magyaráztam lelkesen

- Óh! Szóval ... Én lennék pókember? - kérdezte büszkén

- Dehogy ... - nevettem - Csak a puszi volt olyan! De mindegy is, hülyeség, felejtsük el!

Kis vita után,amiben Harry állítása az volt, hogy nem véletlen lett ez így, meg, hogy a pókember rendezője tőlünk lopta ezt a mozdulatot, én csak leintettem egy laza mondattal, miszerint mi még akkor meg sem voltunk ... Mármint egymásnak! Szóval ezek után fürdeni mentünk és eltettük magunkat holnapra. Persze amíg Harry fürdött én beszéltem Conorral egy kicsit. Azt állítja, hogy ki vagyok virulva Hazza mellett ... Mondjuk ez azt hiszem nem is meglepő! Elmondtam neki, hogy Harry elkísér majd a dokihoz, szóval most látja majd először a babát. Conor igazán jó barát, annak ellenére, hogy Harry kissé ellenséges vele, ő nem mond rosszat róla! Ezt a tulajdonságát eltanulhatná a pasim is ...

*Másnap reggel*

- Styles! Kelj fel! - motyogtam és kikapcsoltam az ébresztőt. A másik oldalamra fordultam, de az említett férfi már nem feküdt mellettem - Hát ez meg?!

- Jó Reggelt Napsugaram! - vigyorogva lépett be az ajtón, felöltözve. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy fésülködött is!

- Neked is! - motyogtam álmosan - Hát te? Azt hittem még alszol ...

- Nem bírtam, olyan izgatott vagyok! - leült mellém az ágyra és egy csókot is kaptam

- Oh, ennek örülök! - mosolyogtam - Várj ... Te most hol voltál? A szobán kívül? Egyedül, nélkülem? Conor él még? - pánikoltam, mire ő gúnyosan nevetett

- Nem bántottam, ne aggódj ... Hozzá sem értem a barátodhoz! - felemelte védekezően  a kezeit

- Helyes! Jó fiú! - megpusziltam

- Oh, akkor mit mondasz majd, ha megtudod, mi vár a konyhában! - kacagott. A kíváncsiság vezérelt, így hamar összekaptam magam és a konyhába mentem. Amíg készülődtem mind a két srác a konyhában kötött ki. Amikor beléptem nem hittem a szememnek ...

- Hát ti? - néztem rájuk elkerekedett szemekkel - Semmi vita? Semmi kiabálás... Egymást szidalmazás.. ? - ültek az asztalnál, egymás mellett és valamin mosolyogva beszélgettek

- Nem, semmi ilyesmi! - válaszolt a kérdéseimre Conor

- Kik vagytok, és mit csináltatok Harry-vel és Conor-ral?? - leültem velük szembe és csak akkor tűnt fel, hogy finom reggeli is van. - Ti csináltátok?

- Igen! Közösen ... Neked! - mosolygott Harry

- Hát ez ... Hihetetlen! - teljesen le voltam döbbenve

Reggeli után taxiba pattantunk és az orvosig meg sem álltunk. Harry az izgatottságát nem tudta leplezni, de úgy gondolom, hogy nem is nagyon akarta. Végig vigyorogva ült mellettem. A jó kedve rám is átragadt, így már ketten vigyorogtuk végig az utat. Kicsit idiótán nézhettünk ki, de kit érdekel?!

A kórház előtt kiszálltunk és szélsebesen mentünk be, nehogy meglásson valaki. Ezt elég nehéz lenne tagadni, a tegnapi repülőteres "vallatás" után. Az utat nagyon jól tudtam már, így vezettem Harryt az orvoshoz.

- Üdvözlöm! Jó újra látni Ada! - kezet fogtunk

- Hello doktor! Én is örülök! - mosolyogtam rá

- Bizonyára ön Mr.Styles! - váltott át a hangja hivatalosra. Talán azért, mert nagyon jól tudja, hogy miatta voltam "mély depresszióban" néhány hónapig.

- Üdv! Harry Styles! - az ő hangja is elég komoly volt. Szintén kezet fogtak, utána leültünk az irodában. Néhány információt mondott el, hogy mit kell tudnom a jelenlegi állapotommal kapcsolatban. Azt hittem nem mond majd újat, de nem így lett! Sok hasznos dolog elhangzott. Harry csendben ült, végig a kezemet fogta, hüvelykujjával a bütykeimet cirógatta.

- És most Mr.Styes-hoz lenne néhány szavam! - tekintetét Harry-re vezette - Tisztában vagyok az előzményekkel ... A kapcsolatuk, hogy is mondjam ... Nem volt fényes! - az arcom lángbaborult, a fejemet lehajtottam. Ez elég kellemetlen, de így van. Harry nyelt egy hatalmasat és bólintott egyet - Hogy őszinte legyek nem gondoltam, hogy mi valaha is találkozunk! Ada elég komolyan leírta az önök kapcsolatát... - folytatta és én még jobban el akartam sűllyedni a székemben. Éreztem, hogy Harry keze megrándul, kicsit erősebben tartja az enyémet. Felém fordult és hatalmas, meglepett szemekkel nézett rám. Ismét nem szólt semmit, az orvos pedig csak tovább jártatta a száját. Előre tartottam tőle, hogy mit képes még kikotyogni. Kezdtem mérges lenni rá. - Ön most azért van itt, hogy a nevére vegye a babát, Mr.Styles? - Harry ismét döbbenten nézett, először rám, majd az orvosra.

- Miért? Nem az én nevemen van? - a hangja fojtott volt, akadozó.

- Nem! Ehhez az ön beleegyezése is kell. Csak úgy lehetséges, és mivel tudjuk, hogy nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk, jobb ha ezt átgondolják! Egy életről beszélünk! Ez nem egy kiskutya, amit ha megunnak, menhelyre viszik! Épp ezért, ha nem biztosak abban, hogy a jövőben a kapcsolatuk kibírja a próbát, javasolnám, maradjon mindegy papír úgy, ahogy jelenleg van.

- Nem! Ne maradjon! Ez az én gyerekem! Styles lesz! - csattant fel Harry és én összerezzentem

- Nyugodj meg, Harry! - a vállára tettem a kezem

- Elnézést! - motyogja

- Nem probléma! Szóval ... Csak annyi lenne a dolga, hogy itt aláírja, ide meg néhány adatát jegyezze le! - tolt elé egy papírt az orvosom. Láttam Harry-n, hogy eléggé mérges lehet. A válla feszült volt, a tartása merev. Azt hiszem ezt nem úszom meg, otthon még szóba kerülnek az itt elhangzottak. Harry szó nélkül, sietve töltötte a papírokat, szinte át sem olvasva. Ebből mindössze annyit érzek, hogy mérges ... És azt, hogy tényleg akarja, hogy így legyen, a gyerek az övé legyen! De hisz az is!

Végre elérkezett a pillanat, a vizsgálóasztalon fekszem, a pólómat felhajtva várok. Harry mellettem áll, a kezem fogja. Ideges? Feszült? Vagy inkább izgatott? Nem tudom kivenni azt arcvonásaiból.

- Hol van már? - morogja

- Nem sokára jön! Harry ő egy orvos ... nem csak mi vagyunk neki!

- Elnézésüket kérem a késésért! - lépett be a következő pillanatban - Hogy érzi magát Ada?

- Jól, köszönöm! Elég izgatott vagyok! - mosolyogtam

- Mr.Styles! - fordult felé az orvos - Volt már ilyen féle vizsgálaton?

- Nem, még soha ... És ha kérhetem ... Csak Harry! - nyöszörögte idegesen és még jobban szorította a kezem. Persze nem úgy, hogy fájjon.

- Akkor el fogok mondani mindent, részletesen Harry! - elmosolyodott, mire a pasim bólintott és ő is mosolygott - Most egy kis zselét nyomok a has alsó részére ... Ez azért kell, hogy a vizsgálat könnyebben menjen .. - magyarázott a doktor, Harry meg csak csillogó szemekkel nézte a folyamatot

- Hhhsssz! - felszisszentem, mire Harry rám kapta a tekintetét - Nyugi ... Csak kicsit hideg volt! - motyogtam mosolyogva, amitől az arcvonásai ellágyultak.

- Harry! A monitoron fog megjelenni fekete-fehéren egy kép ... Ha szerencsénk van, elég sokat elárul majd magáról a kicsike! - zöld szemek tapadtak a kis monitorra mellettünk. Harry lelkesedése egyre nagyobb volt, az izgalma csak fokozódott, amitől az én jó kedvem is. Fura volt őt így látni. Az orvos elkezdte az ultrahang vizsgálatot, mi pedig néztük a kijelzőt. Én már tudtam, mit is fogok látni nagyjából, de Harrynek elképzelése sem volt. A szívhangok beindultak a gépen, mély dobogással jelezve, hogy ott vagyunk! Én és a baba! Mindig elmosolyodom, ha meghallom. Aztán jött a kép is, kicsit nehézkes lehet kivenni belőle bármit is. Harrynek már elég volt csak hallani, hogy a szája kissé elnyíljon és döbbenten figyeljen.

- Miért ilyen gyors? - kérdezte halkan, és mire én észbe kaphattam volna, az orvos már válaszolt is neki. A monitoron épp a baba arcát láthattuk meg először. - Milyen ... Picike! - motyogta szinte önmagán kívüli állapotban Harry. A kezemet csak még jobban fogta és simogatta, ahogy az orvos elmagyarázta, melyik a baba teste, keze, lába, feje.

- Úgy látom, hogy minden rendben van, a kicsi egészséges, jól fejlődik! Korához képest megfelelően! - mondta a doki kissé tudományos, hivatalos hangon miközben egy papírt töltött ki

- Mikor tudhatjuk meg, hogy kislány vagy kisfiú? - eredt meg a nyelve Harrynek. Úgy látszik visszatért az élők közé. Eléggé el volt kalandozva.

- Jelenleg csak egy bizonytalan válasszal szolgálhatnék ... Ha szeretnék!

- Persze! Szeretnénk! - vágta rá Harry. Én csak tovább vigyorogtam a hihetetlen lelkesedésén

- Rendben! Sajnos tisztán nem látom, de abból, amit megmutat ... Azt tudom mondtani, hogy nagy esély van rá, hogy a baba neme .... - szünetet tartott. Talán meg akart bizonyosodni még egyszer. Harry már a kezemet morzsolgatta - Kislány! Azt hiszem kislány!

- Lány! Lányunk lesz édesem! - ordított fel Harry rekedtesen és a vigyora kétszer körbeérte a száját. Hangosan nevettem, az orvos is szélesen mosolyogva jegyzetelt a papírjaira. Harry egy hatalmas csókot nyomott a számra, meglepetésként ért, de viszonoztam. Még a könnyem is kicsordult. Nem a csóktól, hanem az egész helyzettől! Legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy Harry így is tud viselkedni. Egy kendővel letisztítottam a hűvös zselét a hasamról, amíg Harry "örömtáncot" járt mellettem.

- Mikor lesz biztos, hogy kislány? - támadta le hirtelen a dokit

- Talán már a legközelebbi vizsgálaton! A babától függ, hogy mikor akarja megmutatni nekünk magát! - mosolygott

- Szóval akkor nem sokára megtudjuk 100%-osan! - vigyorogva nézett rám és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Igen! Nem sokára! - mosolyogtam. Akár egy nagy gyerek. - Köszönjük doki! Viszont lenne itt még valami! - kezdtem bele és felültem - Mi Londonban élünk ... nem hiszem, hogy jó ötlet minden vizsgálat miatt iderepülnöm! Hogy őszinte legyek, elég megterhelő már most! Mi lesz később!?

- Természetesen megértem! Választhatnak ottani orvost! Csak annyi a dolguk, hogy egyeztetnek velem. Amennyiben ez megtörtént én az itt készült vizsgálatok adatatit továbbítom neki és onnantól az új orvos kezeiben van!

- Értem! Köszönöm!

Hazafelé tartunk. Harry elég fura, mint akit kicseréltek. Folyamatosan a kezemet fogja, kifelé bámul, valamin nagyon el van gondolkozva.

- Jól vagy? - szólítottam meg gyengéden

- Persze! - rámmosolyogott, én viszonoztam a mosolyt

- Látom, hogy valamin agyalsz! Elmondod?

- Csodálatos volt látni ... Annyira ... Pici! Mindene! - magyarázta ismét csillogó szemekkel. Kuncogni kezdtem a lelkesedésén. Miután kiörömködte magát, összeráncolt szemöldökkel nézett rám - Ön kinevet engem, Mrs. Styles?

- Ó! Mikor lettem Mrs. Styles?

- Már egy jó ideje az vagy! - megpuszilt - És nem sokára hivatalosan is elintézzük! - mormolta az ajkaimba. Hogy mi? Házasság? Komolyan beszél vagy csak szivat?