Sziasztok!

Nem, most sajnos nem egy újabb részt hoztam! Kicsit mással jelentkezem ... A Facebook csoportban volt néhány játék a bloggal kapcsolatban - amit ismét köszönök S. Áginak, az ötletgazdának - Az egyik játék "nyereménye", hogy kap tőlem a kedvencével egy *Képzeld el* sztorit!

Szóval, mint láthattátok feljebb, a nyertes Zsófi lett! Gratulálok itt is! :D Ő megírta nekem, hogy Harry-vel szeretne egy sztorit, szóval most róluk olvashattok egy kicsit!

Remélem tetszik majd, amennyiben nem ... Pénztártól való távozás után, reklamációt nem fogadok el! :D Haha ;)

Akkor lássuk a történetüket: Zsófi szemszögéből!

- Nem anya! Mindig elráncigálsz a munkahelyedre, meg a hülye koncertekre, és én csak ott ülök, szét unom magam a régi bandákat hallgatva! Ne vedd zokon, szeretlek, és a munkád is csodás, hisz menedzser lehetsz egy elég menő cégnél ... De sokszor már kicsit erős amit csinálsz! - kezdtünk kisebb vitába anyukámmal, ahogy ez minden egyes alkalommal lenni szokott!

- Én azt hittem szivesen vagy velem, ott! Sokan örülnének, ha ennyi legendát láthatnának testközelből, mint te!

- Tudom anyu! És hidd el, örülök is ... Csak néha, ha azt mondom nem, akkor ne erőszakoskodj! Egyébként is te ott dolgozol ... Én csak ülök és bámészkodok órákon át ... Lássuk be, ez azért annyira nem is nagy élmény!

- Rendben ... - mondta egy sóhaj után - Sajnálom, ha neked rossz volt ... Akkor most jössz, vagy maradsz? - kérdezte kedvesen

- Nem is tudom ... Attól függ, hogy kikhez viszel! - poénkodtam

- Ha elmondom, sikítani fogsz ... - ráncolta össze a homlokát

- Na ne csigázz! Mondd már!

- Ma elmegyünk a szomszéd városba ... ugyanis ... One Direction koncert lesz!

- TESSÉK? - a döbbenet kiült az arcomra, egy pillanatra még levegőt venni is elfeljtettem

- Bizony! - vigyorgott büszkén

- És csak most szólsz? Úr Isten el kell készüljek! Mit vegyek fel? - rohantam a szobámba és azonnal nagy készülődésbe kezdtem

***

- Zsófi! Még egy perc és elkésünk! - zsörtölődött anya az ajtóm előtt

- Megyek már! Megyek ...  - az ajtót kinyitva egyből nekiszegeztem a kérdést - Na? Hogy nézek ki?

- Szép vagy! - mosolygott - De ha most azonnal nem indulunk el, akkor feleslegesen készülődtél órákon át! - fogta meg a kezem és már a kocsiba is ültetett. Egész úton idegesen doboltam a lábammal, miközben a telefonomon a 1D albumát hallgattam.

A stadion, ahol a koncert lesz, zsúfolásig volt ... Pontosabban előtte állt rengeteg rajongó. Persze nekünk "előnyünk" van velük szemben, hisz anya szervező, így hamar bejutottunk. Már az öltözőben ültem mikor az anyukám és egy munkatársa nyitott be.

- Készülj kicsim ... Azt hiszem most értek ide! - vigyorogva szólt anya, és ezzel egy időben a gyomrom görcsberándult.

- Oh te jó ég! - motyogtam halkan és utoljára megigazítottam a ruhát magamon. Hallottam, ahogy jókedvűen közelednek az öltöző felé, és nem sokkal később be is léptek. Az érzés leírhatatlan, mikor azokkal találkozol, akiket mindennél jobban imádsz! A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy a szobába felsorakozott előttünk az öt srác. Csak gyors pillantásokat vetettem mindenkire, nem volt időm alaposabban végigmérni őket. Egy percet sem akartam elvesztegetni, szóval csak kapkodtam közöttük a fejem. Természetesen anyukámék végezték a dolgukat, a srácoknak bemutatkoztak, majd elmondták amit ilyenkor elszokás... Ahogy az lenni szokott anya megfeletkezve rólam ki is ment ... Én még mindig ott ültem a kanapé közepén, fülig vörösödve, szótlanul.

- Szia! Liam vagyok! - lépett elém kezet nyújtva a srác. Zavaromban csak folyamatosan mosolyogtam. Miközben kezetfogtunk én is bemutatkoztam. Így ment ez mind az öt taggal. Harry és Louis mellém vágódva beszélgetni kezdett. Még mindig hihetletlenül zavarban voltam. Lopott pillantásokkal magam mellé néztem a két oldalamra. A mosolyom egyre szélesebben terült szét az arcomon, ami nekik is feltűnt.

- Csak nem egy rajongóval van dolgunk? - piszkálódott Louis nevetve

- De! Vagyis .... - vágtam a saját szavamba - Én nem olyan vagyok, mint azok, akik odakint sikoltoznak .... - mondtam szégyenlősen

- Igen, ezt látjuk! - mosolygott rám Harry. Úr Isten, ez a mosoly ... Teljesen más, mint a képeken, így még jobban levesz a lábamról!

- Szóval te valami ... bennfentes vagy itt? - ült le elém a kis asztalra Niall.

- Úgy is mondhatjuk! Az anyukám itt dolgozik, így kerültem én is ide! - magyaráztam már sokkal lazábban. Keztdem elengedni magam. Beszélgetésbe kezdtünk, de közben ők tették a dolgukat! Néha skáláztak, vagy ilyesmi ... Mindenkinek volt kérdése hozzám, nagyon jól esett, hogy foglalkoztak velem. Nem csalódtam bennük. Nem valami beképzelt sztárok, vagy hasonló. Ha azok lennének, valószínűleg kiverték volna a hisztit, hogy mit is keresek én ott ... Örültem, hogy nem így lett. A koncert előtti időt végig velük tölthettem.

- Szeretnél egy fotót a kedvenc bandáddal? - vigyorgott rám pimaszan Harry

- Igen! Nagyon szeretnék, csak nem akartalak letámadni titeket ilyesmivel ... - magyarázkodtam. Nekik nem kellett több, körém álltak és átkaroltak, szintén Harry és Louis közé kerültem. Az egyik ott dolgozó örökítette meg a pillanatot, ami egy életre szóló élmény nekem. Még mielőtt a vaku villant volna, Harry odahajolt és egy nagy, cuppanós puszit nyomott az arcomra. A fotót elnézve elég nagy hatással volt rám, a fejem tiszta vörös lett tőle! Bár nem sok idejük volt, azért még egy-egy egyéni képet is csináltunk. Mind nagyon jól sikerült, bár itt is a Harry-vel közös képem egy ölelős, puszis kép lett, csak itt most én adtam az ő arcára. A srácoknak menni kellett, kezdődött a koncert. Anya mellett álldogáltam a színpad mellett, onnan figyeltem őket, és természetesen buliztam minden számnál. Néha mosolyogva néztek oldalra, de anya megjegyzése nem hagyott nyugodni.

- Szerintem Harry-nek bejössz!

- Tessék? Ugyan már anya! - pirultam bele - Ez butaság ...

- Miért? Nézz rá! Le sem veszi a szemét rólad! - mosolygott és a fiúra mutatott. Én is ránéztem, és igaza volt ... Most is engem nézett. Amikor észrevette, hogy őt bámulom, pimaszan kacsintott egyet, én meg elnevettem magam.

- Na naaaa! Csak ne előttem! - szólt közbe szórakozottan anyukám

A koncert után nem igazán tudtam mit tegyek ... Zavarban voltam, mert ahogy anya mondta, tényleg egész koncert alatt szemmel tartott engem Harry, és ezt nem igazán tudtam mire vélni. Az öltöző előtt sétálgattam és közben azon törtem a fejem, hogyan kérdezzek rá Harry-nél, hogy mi is ez az egész ... Végül arra jutottam, hogy ráhagyom ... Nem valószínű, hogy ebből bármi komoly is lehetne ... Épp egy nagy sóhaj közben elhatároztam magam, mikor ő megjelent előttem, ragyogó zöld szemeivel engem nézett, szélesen mosolyogva.

- Szia! - köszönt játékosan

- Szia Harry! - azonnal zavarba jöttem, egy hajtincsemet kezdtem piszkálgatni

- Nem akarsz bejönni? Már átöltöztünk ... - mondta zavartan, miközben a hajába túrt

- Én ... nem, köszi! Azt hiszem inkább hagylak titeket! Már így is rajtatok lógok, mióta itt vagytok ...

- Én nem bánom! ... Vagyis .. Mi! Mi nem bánjuk! - javította ki magát szinte azonnal, de olyan kis esetlen volt, hogy halkan kacagnom kellett.

- Értem!

- Akkor ... Van kedved ... Sétálni? - kérdezte bátortalanul

- Igen, jól hangzik! - válaszoltam kedvesen mosolyogva, de legbelül úgy elkezdett verni a szívem, hogy szinte nem hallottam tőle semmit!

- Akkor máris jövök! - berohant az öltözőbe, én addig írtam anyunak egy üzenetet, hogy ne aggódjon értem, ha nem talál sehol. Hangos üvöltésre kaptam fel a fejem, a srácok valaminek nagyon örültek. Harry kissé kócosan, nevetve jött ki, egy zakóval a kezében.

- Minden oké? - kérdeztem kissé meglepve, célozva a hangzavarra

- Oh igen! Csak ... Tudod, ezek őrültek! Mindegy is! - rázta mosolyogva a fejét - Indulhatunk?

- Igen, de előtte ... Megengeded? - nyúltam lassan a haja felé, hogy megigazíthassam. Csak egy aprót bólintott és lehunyta a szemeit. Lassan az ujjaim közé vezettem göndör tincseit és óvatosan eligazgattam, amíg ő folyamatosan mosolygott. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy egyszer én igazgatom majd ezeket a fürtöket, azért, mert sétálni megyek vele kettesben! Legbelül már szinte felrobbantam az örömtől, de igyekeztem csak bájosan mosolyogni ... Nem akartam átmenni őrült rajongóba.

- Készen van? - kérdezte, mikor már nem érezte, hogy igazgatom

- Igen! Kész! Mehetünk!

Egymás mellett sétálva, beszélgetve indultunk végig a hosszú folyosón, végül megbeszéltük, hogy kerülünk egyet a stadion körül. Harry elsütött néhány poént, amiken jót nevettem ... Nem tudom, hogy mi is történik, még nem valószínű, hogy felfogtam. Egy padra ültünk egy közeli parkban. Csak néhány utcai lámpa világított, így elég romantikus volt a dolog. Hallgattuk a távoli utcák zaját, és a közeli tücsköket.

- Nem fázol? - kérdezte halkan

- Egy kicsit! De nem vészes! - intettem le és bámészkodtam tovább. A zakóját óvatosan rám terítette, és végigsímított a hátamon egyik kezével. Ez volt az, amitől kirázott a hideg, nem pedig az időjárás.

- Köszi! - mosolyogtam rá. Hátradőltem a padon, így elég közel került az arcunk, ahogy ő felém volt fordulva. Szemeimet nem tudtam levenni az övéiről, annyira csillogtak. Hirtelen megnyalta az ajkait és egy gyors mozdulattal a számra tapasztotta őket! Nagyon váratlanu ért, teljesen ledermedtem, de az agyam irányított még ilyenkor is, automatikusan nyíltak el az ajkaim és a hosszú pusziból Harry egy csókot csinált. Nem tartott sokáig, de nekem épp megfelelt.

- Ne haragudj .... Én nem akartalak így letámadni ... - mentegetőzött teljes zavarában

- Semmi gond! - válaszoltam szégyenlősen - Én nem bánom! - idéztem az ő korábbi szavait, amitől elmosolyodott. Átkarolta a vállam és közelebb ült. Még egy ideig ültünk a parkban és csak hallgattuk a csendet. Életem legjobb estéje volt ez!