*Harry*

- Akkor ... Eljössz velem L.A.-be? - kérdezte reménykedve. Talán mélyen, legbelül azt vártam, hogy velem akar majd oda elmenni ... De nem fűztem hozzá sok reményt, hogy tényleg így is lesz.

- Biztos vagy ebben? Velem szeretnél menni?

- Igen! Veled! - mondta magabiztosan és mosolyogva

- Rendben! Akkor, azt hiszem holnap Losziba megyünk! - viszonoztam a mosolyát és magamhoz öleltem. Kis ideig álltunk így, csendben, mikor ő megszólalt.

- Akkor talán ideje lenne csomagolnod ...

- Ahj ... - sóhajtottam unottan - Oké! - egy csókot nyomtam a szájára és a szobámba mentem, elővettem a legkisebb bőröndöt és pakolászni kezdtem.

*Ada*

Ahogy Harry kilépett a szobából én rohantam Louis-hoz. A szobájában találtam rá, édesen aludt. Más esetben megkönyörültem volna rajta, és hagytam volna, de ez nem az a helyzet volt.

- Louis! Looooouuuuiiiis! - rángattam mire morogni kezdett

- Hagyjál Nessi! Aludni akarok! - morogta és lesöpörte a kezeimet a válláról. Fura fejet vágtam, mert akár hogy is nézem, nem vagyok Nessi ... És nem is fogom békén hagyni!

- Louis! Ada vagyok! Kelj már fel basszus! - rángattam tovább, de ekkor már sikerrel jártam.

- Ada? Mi az? Mi történt? - kérdezte aggódva és felült az ágyban. Nagy, álmos szemekkel nézett rám

- Harry hazajött! - mondtam halkan

- És? Beszéltetek?

- Igen! Ő vett két jegyet L.A.-be és én elhívtam magammal ...

- Te is tudod, hogy ha együtt lát Conorral ... Nagyon ki fog borulni!

- Remélem, hogy uralkodik magán ... Én csak meg akarom mutatni neki, hogy semmi oka ilyesmire!

- Biztos vagy benne, hogy mit teszel?

- Igen ... Miért, te nem találod jónak ezt?

- Nem ezt mondtam ... Csak jól át kell gondolni! Harry képes és még megveri szerencsétlent... - dörzsölgette közben a szemeit

- Igazad van ... - gondoltam jobban bele és elterültem az ágyon - De már mindegy! Harry már csomagol! Holnap indulunk!

- Hamar ki kellene találd, hogyan tudod visszahozni, mikor elszáll az agya ... - motyogta és ő is elterült mellettem az ágyban

- Most menjek, idegeljem fel, aztán tesztelgessem, hogy hogyan tudom lenyugtatni? - néztem rá értetlenül

- Nem! Nem erre gondoltam, csak ... Valami gyenge pont kellene ... De fogalmam nincs, hogy mi! Szeret téged, de nem hinném, hogy olyankor tud hallgatni a szavadra ... A szó itt nem elég ... - merengett el a saját gondolatának világában, és közben hangosan beszélt.

- Akkor ... Mit tegyek? Fogjam le?

- Nem ... Az veszélyes rád és a babára ... Még fellök, vagy ki tudja ...

- Akkor? Louis az istenért! - csattantam fel a türelmetlenségtől

- Nem tudom! A filmekben beválik .... - morogta és a plafonra meredten bámult

- DE MIII?? - kiabáltam már felülve

- Csókold meg! Csókold úgy, mint ha azon múlna az életetek! - nézett rám komoly tekintettel. Tengerkék szemei most az egyszer tényleg elég magabiztosan, komolyságot sugározva fúródtak a tekintetembe.

- Csók? De én ... Olyankor hozzáérni sem nagyon merek ... - motyogtam

- Összeszeded magad és beleadsz mindent! Talán csak így hozhatod helyre, ha elborul az agya ...

- Remélem nem kell megtudnom, hogy ez beválik-e ... - hajtottam le a fejem

- Nyugi! - megsimogatta a vállam - Ha meglátja Conort, forrani fog!

- Louis!!! Neked vigasztalni kéne, nem? - néztem rá összevont szemöldökkel

- Én az a barát vagyok, aki az igazat mondja, nem azt, amit hallani akarsz!

- Igaz! - elmosolyodtam - Köszi Louis! - megöleltem hosszasan

- Ez csak természetes drágám! - elnevettük magunkat, mikor a 'drágám' szót kissé női hangon nyekeregte.

- Oh, hát itt vagy! - nyílt ki a szoba ajtaja és csak ekkor váltunk el a hosszas ölelésből

- Harry! Már készen is vagy? - kérdeztem zavartan. Kicsit beijedtem, hogy talán Louis-tól, és az ölelésünktől is idegbajos lesz.

- Igen! Nem pakoltam sokat, hisz nem maradunk hetekig, nem igaz? - leült mellém az ágyra és átkarolt, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- De, igaz! Csak megyünk és jövünk ... - motyogtam

***

- Harry! Ha nem kelsz fel, elmegyek egyedül! Nem fogok könyörögni! - bosszankodtam, mikor már leglább négyszer szóltam neki, de ő még mindig édesen szunyókált.

- Jól van ... Kelek már! - dobott hozzám egy párnát

- Ezt már hallottam ma, Styles! Emeld a formás segged és induljunk!

- De sietős lett! - forgatta a szemét miközben felült

- A gép nem vár! Az felszáll és mi meg itt maradunk! - magyaráztam és közben a bőröndömet ellenőriztem, hogy vajon mindent eltettem-e. Csak sóhajtott egyet és lomhán készülődni kezdett. Én még feltettem egy kis halvány sminket unalmamban, amíg rá vártam. - Igazítsd meg a hajad! Hogy néz ki? - Erre sem érkezett normális válasz ... Újabb sóhaj után megrázta a fejét és oldalra söpörte ami a homlokába lógott. - Időszerű lesz kicsit megnyíratkozni ... - mosolyogtam, amikor közelebb jött és a fürtjei szinte már az égig értek.

- Tessék? NEM! - kezdett hisztizni

- De már nagy, Harry! Muszáj!

- Nem! Nem akarom! Szeretem a hajamat!

- Nem azt kértem, hogy legyél kopasz! Csak egy kis igazítás! - mondtam nevetve

- Nem! - durcizott

- Oké! - sóhajtottam - Inkább menjünk végre!

***

Már a beszállásra vártunk, Harry épp a büfénél állt sorba, én meg a csomagokkal maradtam, amikor szinte egyik percről a másikra rengeteg újságíró jelent meg körülöttem.

- Elnézést, válaszolna néhány kérdésre? Igaz az, hogy Harry-vel Conor Maynard miatt szakítottak?

- Valóban történt köztetek valami?

- Újra Harry Styles oldalán mutatkozol?

- Elnézést, nem szeretnék válaszolni! - mondtam zavartan. Nagyon ideges lettem. A sok kérdéstől és a meglepettségtől is. De leginkább az zavart, hogy egyedül voltam, Harry nem volt velem! Sosem nyilatkoztam még nélküle, vagy a banda nélkül!

- Kérlek válaszolj!

- Csak egy kérdésre! - záporoztak felém a mikrofonok, villogtak a vakuk és én egyre idegesebb lettem.

- Kérem, csak hagyjanak! Nem válaszolok! Nem szeretnék! - toltam el az arcomba nyomott mikrofonokat. Természetesen nem adták fel ... A kérdéseket egymás szavába vágva tették fel, sokat nem is értettem meg belőle, olyan tömeg és hangzavar lett körülöttem. Egyszer csak valaki megfogta a kezem és magához húzott. Halkan sikoltottam egyet, de ekkor megcsapott a jellegzetes illat és azonnal tudtam, mostmár biztonságban vagyok. Átkarolta a derekam és próbálta elküldeni az embereket.

- Kérem! Hagyjanak minket! Nem adunk válaszokat! Ne fotózzanak! - mondta egyre idegessebben. Én csak átkaroltam és a hátát simogattam, de én is ideges voltam. Féltem, hogy esetleg Harry újabb kiborulása most jön el. Nem vagyok híresség, de azt még én is tudom, hogy ez egyáltalán nem tett volna jót a karrierjének, a bandának ... Senkinek sem! Lábujjhegyre álltam és a fülébe súgtam, hogy fogjuk a cuccokat és menjünk ... Majd lesz valami. Harry idegesen fújtatva szedte a csomagjainkat és tört utat a tömegben, miközben én szorosan a nyomában lépkedtem.

- Igaz az, hogy terhes vagy? - hallottam meg egy kérdést. Valószínűleg Harry is meghallotta, mert azonnal megállt és hátrafordult, hogy rám tudjon nézni. Döbbenten néztem vissza sötétzölden csillogó, kétségbeesettséget tükröző szemeibe.