*Ada*

- Szóval, Harry! Most, hogy Liam szépen lebuktatott minket, hogyan tovább?

- Nem tudom! Szerintem kb 10 perc múlva az egész ház tudni fogja, hogy ő mit tud, vagy épp azt, hogy mit látott! - magyarázta mindentudó mutogatással

- Aha ... - mondtam elgondolkodva és kimásztam az ágyból. A bőröndömhöz léptem és keresgélni kezdtem

- Készülsz valahová?

- Igen, készülök!

- És ... Hová?

- Először is a fürdőszobába! Meg szeretnék válni a tegnapi gönceimtől! Aztán pedig egy nagy zuhanyt ajándékozok magamnak.

- Jól hangzik! - ő is kipattant az ágyból és mellém lépett

- Öhm! ... Oké! Örülök, hogy tetszik! - mondtam kissé zavartan

- De ugye ezeket nem nélkülem tervezted? - kérdezte miközben megfogta az egyik kezem

- Ami azt illeti ... De!

- Nem mehetsz egyedül!

- Harry! Azt hiszem elég nagy vagyok már ahhoz, hogy egyedül fürödhessek!

- Igen, ez igaz! De két hónapja nem láttalak ... Ha nem több!

- Épp ez az oka, hogy te kint maradsz, amíg én ott benn vagyok! - mosolyogtam angyalian miközben  mutogattam az irányokat

- Ne már Ada!

- De már Harry!

- De most mért? Láttalak már meztelen és mindig is tetszett ... Most mért nem láthatlak?

- Azért, mert nem akarom! Azért, mert terhes vagyok! Azért mert épp most kezdek hízni ... Mondjam még?

- Ahj - sóhajtott egy mélyet - Akkor most 7 hónapon át képes leszel rejtegetni a tested? - kérdezte a végén már mosolyogva

- Talán! Semmi kedvem megint ahhoz, hogy megbolondulj és mérőszalagozni kezd a hasam... - morogtam

- Oké ... Akkor nem csinálom!

- Úgysem bírod ki!

- Akkor csak havonta egy mérést!

- Nincs alku Harry! Ez az én hasam! - nevetve rátettem a kezem, hogy "védeni tudjam" tőle

- Csak egy! Az nem vészes! És annyit az orvos is csinál!

- Épp ezért neked már nem kéne! Nem vagy Dr. Styles!

- Naaa kéééérleeeek! - nézett rám kiskutya szemekkel. Én próbáltam erős maradni! - Léééégysziiiiiiii! - egyre közelebb hajolt, hogy biztos lássam azokat a hatalmas, zöld írszeket - Csak azért teszem, mert szeretlek!

- Ahj JÓ! - csattantam fel - De csak egy hülye mérés!

- Csak egy! - ismételt engem önelégült mosollyal - De most ... Egy csók!

- Nem érdemled meg!

- Mi? Mégis miért?

- Mert félre akartad vezetni Liamet, mikor kérdezte mi történt! Ja, és mert rossz fiú vagy, és mindig eléred amit akarsz! Ez így nem jó! - nevettem

- Naaaa ... Csak egy csók!

- Nem!

- Csak egy ici-pici csókocska!

- Harry! Nagyon szép szemeid vannak ... De ha szeretnéd még birtokolni őket, akkor fejezd be!

- Ici-pici ... Ártatlan csók! Csak, hogy lássam, mennyire szeretsz!

- Ez zsarolás!

- De beválik, igaz?

- Ha adok egyet, megszabadulok tőled?

- Aha! - vigyorgott. Lassan közelebb hajoltam és megcsókoltam! Még mindig elég hihetetlen számomra, hogy visszakaptam őt! Gondolkodás közben egy kicsit bele is mosolyogtam a csókba. - Látod! Neked is tetszett! Mosolyogtál!

- Jajj hallgass már és hagyj mennem! - nevettem fel és fogtam a ruháim

- De Ada! Most tényleg nem tarthatok veled? - kérdezte kissé döbbenten

- Tényleg! - nevettem. Nagyon vicces, mikor fél perc alatt kétszer lesz az, amit ő akar, aztán hirtelen nem úgy történik! Ez a fej ... Leírhatatlanul vicces - Viszont készíthetsz nekünk reggelit! - simogattam meg a hasam

***

Ez a zuhany igazán felfrissített. Ahogy a tükör előtt álldogáltam és néztem magam ... Hogy is fogalmazzak ... Vegyes érzelmek öntöttek el! Boldog voltam, mert a baba a pocakomban egyre csak növekszik, és szomorú voltam, mert ezzel együtt a kilók is rohamosan elkezdtek gyűlni rajtam! Fél mosoly bújkált az arcomon mikor öltözni kezdtem. Halk kopogást hallottam, sejtettem, hogy csak is Harry, és a türelmetlen, kíváncsi természete lehet.

- Igen? Mit szeretnél Harry?

- Honnan veszed, hogy én vagyok?

- Abból, hogy ismerlek!

- Bejöhetek? - hallhatóan mosolygott, miközben a kérdést feltette. Végig néztem magamon. Nadrágban és melltartóban álltam ott. Végülis, már látott ezek nélkül is, szóval ...

- Be! - mondtam és sóhajtottam mosolyogva. Abban a másodpercben nyílt is az ajtó. Ragyogó szemekkel, mosolyogva lépett be. - Mit szeretnél?

- Öhm! - végig nézett rajtam és a cuki mosoly átment pimasz, kissé perverz vigyorba

- Harry! - csettintgettem előtte

- Mi? Ja ... Én ... Ada, te gyönyörű vagy! - mosolygott megint édesen

- Köszönöm! - éreztem, hogy kissé belepirulok

- Szabad? - óvatosan a hasam felé nyújtotta a kezét

- Csak ha nem hideg! - nevettem. Megfogtam a kezét és a hasamra tettem. Szemei megteltek büszkeséggel és ... könnyel! Ahogy őt néztem, az én szemeim is könnyezni kezdtek.

- Hihetetlen! - motyogta és már két kézzel fogta a pocakom

- Mi? Az, hogy gyereked lesz, vagy az, hogy most látod és fogod meg először?

- Hát ... Egyenlőre mind a kettő! - nyomott egy puszit a homlokomra - El sem tudom képzelni min mehettél keresztül az elmúlt hónapokban

- Azt elhiszem! Elmesélni sem lenne egyszerű! - mondtam kissé elkeseredve

- Tudod ... Ha tehetném, visszapörgetném az időt és minden máshogy lenne!

- De nem tudod ezt megtenni! Ez már ... Megtörtént! Nem tudod eltörölni!

- De ha tudnám, megtenném! Kitörölném, hogy ne legyen egy csöppnyi fájdalom sem, amit éreztél! - itt már nem igazán bírtam, kissé sírni kezdtem. Eszembe jutott az a sok sírós éjszaka! Az a sok nap, amit nélküle töltöttem el! Az, hogy láttam, egy másik nővel van ... Minden eszembe jutott, ami fájt! Az, hogy nem hallgatott meg, és olyan gyülőlettel nézett rám, mikor lelépett! Sírni kezdtem... Nagyon! - Na! Ne sírj! Ennek már vége! Itt vagyok és soha többé nem fogom engedni, hogy elmenj! - magához húzott és a hátamat simogatta

- De akkor is te mentél el! - szipopgtam és a fejem a vállába fúrtam

- Tudom! De többé ilyen nem lesz! Mert te sem hagyod majd, hogy megtegyem! - suttogta miközben simogatott. Nem tudom meddig állhattunk ott, egymást ölelve, de miután megnyugodtam, adott egy csókot és felöltöztem - Egyébként csak azért jöttem, mert ... Elkészítettem a reggelit! - mosolygott ártatlanul

- Köszi! - viszonoztam a mosolyt. Kézenfogva indultunk a konyha felé. Hihetetlenül nagy boldogság volt bennem. Végig mosolyogtam, de Harry sem tett másképp! A konyhába érve igen csak sok kíváncsi szempár fogadott minket.

- Sziasztoooook! - visított fel Jenny és odarohant

- Szia! - köszöntem meglepetten - Te hogy kerülsz ide?

- Elrángattam Andy-t miután Liam felhívta és elmesélte mi történt! Látod! Mondtam én, hogy el kell jönnöd! - én csak szégyenlősen mosolyogtam, majd mindenki odajött és megölelte Harry-t és engem.

- Akkor most már minden a régi? - kérdezte Kat meghatódva

- Öhm ... Igen! - mosolyogva Harry-re néztem

- Oly annyira a régi, hogy ... El kell még valamit mondjunk! - átkarolta a derekam és magához húzott. Az arcom olyan erősen elpirult, hogy szinte lángra kapott. Csak a konyhapadlót voltam képes bámulni. - Szóval az a helyzet, hogy Ada ...

- Igen!? Mondd már! - sürgette Louis. Sóhajtottam egyet, aztán folytattam én.

- Terhes vagyok! - nyögtem ki végül, még mindig lefelé nézve. Senki nem szólalt meg. Mindenki csak meredten bámult ránk!

- Uram Isten! - sikoltott fel az ajtóból Tina, aki a kis családjával most érkezhetett, és éppen a lényeget hallotta meg! - Gratulálok! Ez csodás! - ujjongott és így már mindenki észhez tért. Újabb kör ölelkezés és boldogságkönnyek hullatása után nagy beszélgetésbe kezdtünk, mivel a többieknek rengeteg kérdése volt. Mi volt velem L.A.-ben. Egyáltalán mi történt, hogy Harry ott hagyott ... A történetem ott tartott, hogy Conor és Jenny beszélt rá, hogy jöjjek el ...

- Ahh bocs de nem bírom tovább! Adjatok már enni! - szégyenlősen néztem végig a bandán, megszakítva ezzel a sztorimat. Mindenki kuncogni kezdett, majd végre megkaptam a reggelimet. Igyekeztem két falat között folytatni a történetet ... Így ebédig a végére is jutottam.

***

- Harry! Nekem akkor is el kell mennem L.A.-be! Értsd meg! - kezdtünk újab vitába a szobámban

- Nem Ada! Nem akarom, hogy elmenj oda!

- Nem tilthatod meg!

- Nem akarom, hogy vele legyél!

- De ha ő nincs, akkor talán már én sem! Értsd meg ... Nem léphetek le tőle szó nélkül! Illene legalább személyesen elköszönnöm és megköszönni amit értem tett!

- Nem érted tette! Maga miatt! Mert élvezte, hogy veled lehet! - morogta mérgesen

- Tedd túl ezen magad! Nem történt köztünk semmi!

- Ez vagy igaz, vagy nem!

- Tessék? - kérdeztem magas hangon - Én nem te vagyok, hogy bánatomba ágyba bújok isten tudja hány emberrel! - itt láttam rajta azt, hogy nem tud mit szólni! Igazam volt és ezt ő is tudta.

- Gyerekek! Minden oké? - dugta be a fejét Louis

- Hát persze Louis! Minden! - morogtam idegesen

- Csak meg akartam kérdezni, hogy van-e kedvetek lejönni ... Mindenki lent van, tv-zünk! - kérdezte bátortalanul

- Oké! Egy perc és ott vagyok! - mondtam már kedvesebben. Louis kiment Harry meg csak üveges tekintettel nézett - Most mi van?

- Nem akarok vitázni!

- Akkor ne köss bele olyasmibe, ami csak a fejedben létezik! - morogtam. Nem válaszolt semmit, csak odasétált és lágyan megcsókol

- Ez most bocsi csók?

- Olyasmi! - mosolygott

- Vonszold a segged a tv elé! Hozzád akarok bújni közben! - löktem rajta egyet és a seggére csaptam. Ő csak nevetve indult el lefelé.

***

Miután megnéztünk 3 értelmetlen sorozatott, milliónyi reklámot, és még ki tudja, hogy mit, végül a zene csatornát kötöttünk ki. Nem igazán figyeltünk a tv-re, mindenki beszélgetett valakivel. Én csak Harry pólójának zsebével foglalatoskodtam, mikor odapillantottam a képernyőre *next -> Conor Maynard - Turn Around* Akár mennyire is tetszett a zene és a klipp, nem igazán akartam most megnézni! Hihetetlen gyorsasággal indultam a távirányítóért, de rájöttem félúton, hogy az nincs az asztalon, a többi között. Beteg mókus módjára ugráltam a nappali közepén, keresve, hogy kinél van. Természetesen a legtávolabbi ember mellett pihent.

- Zayn! Add azt ide! - mordultam fel hangosan és elindultam felé

- Mit? Ja ezt? Minek az neked? - nevetett és csiga lassúsággal nyúlt a kapcsolóért

- Mindegy, csak igyekezz!

- Oké oké! - motyogta és épp adta volna oda, mikor Harry közbe szólt

- Nekem, Zayn! - azzal át is dobta Harry-nek. Ha rajzfilm lenne, a fülem már gőzölne! Visszavágtattam a helyemre, leültem Harry mellé.

- Ideadnád kérlek? - nyújtottam felé a kezem

- Nem! Jó ez a csatorna! Mindig jó zenék mennek! - ezzel úgy éreztem le is zárta a témát. Átkarolt és magához húzott. Amit el akartam kerülni, az bekövetkezett. A zene elindult. Hihetetlen, de mindenki a képernyőre tapadva bámulta a klippet. Én a tv helyett a többieket, főként Harry-t kémleltem. Arca kissé mérges ábrázatott öltött, de egész addig nem volt baj, míg Conor meg nem csókolt! Ekkor Harry állkapcsa megfeszüt, a karján az izmok erősen láthatóvá váltak, ahogy kezei ökölbe rándultak. Hallottam már káromkodni, de ez túl tett mindenen. Levegővétel nélkül mondott ki több ezel szidalmazást Conorra. Lezárva a mondókáját rám nézett.

- Még hogy semmi nem történt! Chhh ... - felpattan és felvágtatott. Én meg ott ültem döbbenten, elkeseredve és leginkább értetlenül.