*Ada*

- Oké! Zárjuk le a macska-históriát Conor! - mondtam feladva a vitát - Megtartjuk és vita nincs!

- Hééééé! Azért van beleszólásom nekem is, nem? - háborgott nevetve

- Őőőő igen! Dönthetsz! Én és a macska, vagy lakhatsz egyedül, a macskával aki állításod szerint nem lakik itt, csak ide jár, és ahogy látom minden idejét itt tölti! - magyaráztam okoskodóan, ahogy a teraszajtóhoz léptem és bámultam az udvaron napozó cicát.

***

- Oké, van itthon sok minden, de nem lenne egyszerűbb, ha rendelnénk valami kaját? - kiabálta a konyhából Conor

- Nem! Ne legyél lusta! - nevettem - Szokd meg, engem ki kell szolgálni!

- Remek! - morogta. Ekkor már ott álltam mögötte, de ő ezt nem tudta

- Szóval, még egy napot sem laktunk együtt, máris megbántad, hogy idehívtál! - mondtam a lehető legelkeseredettebb hangon, amit csak tudtam kreálni magamból

- Nem! Én nem... ahj - sóhajtott - Nem úgy értettem Ada! Ne hargudj! - megölelt

- Szivattalak! - mondtam pimasz vigyorral a számon

- Ezt .... Ezt nem hiszem el! Te átvágtál? - kérdezte teljesen ledöbbenve

- Nagyon úgy néz ki! - válaszoltam nevetve és a hűtőbe hajoltam -Szóval nem rendelünk! Főzni fogunk!

- De én nem tudok főzni!

- De én meg igen! Majd segítesz!

Ezek után már csak azon vitáztunk kb fél órán át, hogy mit is főzzünk. Senkit ne zavarjon, hogy ennyi idő alatt elkészült volna a kaja .... Tök mindegy! A lényeg, hogy végül nekiláttunk a főzésnek!

- Kb délután lesz, mire ebből lesz valami! - jegyeztem meg kissé morgósan

- Addig éhen fogsz halni ... Jól sejtem?

- A lényegre tapintottál! - mondtam nevetve

- De hát hozzád sem értem! - mondta pimaszan

- Conooooor! - szóltam rá figyelmeztetően

- Oké, oké! Csak ne vedd le a fejemet! - védekezés képpen még a kezét is felemelte

- Most az egyszer meghagyom az életed halandó! - fenyegetőztem a fakanalammal

- Hűűűű! Milyen nagylelkű vagy, Úrnőm! - válaszolta nevetve

Végül a tv előtt kötöttünk ki, valami írtó gagyi filmet néztünk ... Nem igazán kötött le, így a telefonoman kezdtem nyomkodni! Azt hittem megáll a szívem! De az biztos, hogy egy ütemet kihagyott, amikor megláttam a képet! Döbbenetemet Conor is észrevehette, mert felémfordult és érdekesen kémlelte az arcomat.

- Ada! Minden oké? - nem válaszoltam ... a szemeimben a könny összeszaladt és kicsúszott a kezemből a telefon, az ölembe esve. - Mi van? Fáj valamid? Válaszolj az istenért! - egyre jobban kétségbeesett

- Úr isten! - nyüszögem vékony hangon és kigördültek a könnyeim. Conor kivette az ölemből a telót és megnézte, hogy mit láthattam, ami ennyire padlóra vágott

- Ezzel meg ... Mi történt? - dadogta Conor a kijelzőt nézve

- Remek kérdés! - töröltem le a könnyeim - Tök mindegy, lépj ki! - letette a telefont és magához húzott

- Ne sírj! Ő nem érdemli meg a könnyeidet! - babrálgatta a hajamat

- Tudom! De attól még fáj így látni .. Sőt! Bárhogy látni fáj ...

- Majd ... Lesz jobb is! Csak ne sírj ... Akkor az nekem is rossz! Nem akarlak így látni!

- Pedig számíthattál volna rá! Egy terhes nő költözött ide, akit elhagytak! Azt hitted egész nap dalolászok? - mondandóm végén eleresztettem egy fájdalmas nevetést, ami már inkább volt nyögés

*Tina*

Hihetetlen, de ez a pillanat is elérkezett! Édesanya lettem! Egy gyönyörű kisfiú édesanyja!

- Csodálatos érzés, pedig még csak néhány órája van a világon! - motyogtam miközben a karjaim között tartottam a picikémet

- Oké! Add ide apának! Te együtt voltál vele 9 hónapon át! - furakodott oda Josh

- Hé hé hé! Ez nem ér! Most 9 hónapig nem adod vissza? - nevettem

- Azért azt nem mondtam! Csak egy kicsit legyen már az apjával is! - mondta édes mosolyt villantva. Nagyon jól tudja, hogy ez a mosoly az, amire még sosem mondtam nemet. Talán ezek után sem fogok! Óvatosan átadtam neki Aaront és nézegettem őket! Annyira édesek! A két legfontosabb pasi az életemben! A srácok szállingóztak ki-be a kórházban. Szinte óránként volt ott nálunk valaki! Hihetetlen helyessé teszi a pasikat, ha baba van náluk! Aaront elvitte egy nővér, valami vizsgálatra. Azt mondta nem kell megijednem, ez csak alap vizsgálat. Josh addig velem maradt, később viszont a fejébe vette, hogy elintézi, had maradhasson éjjelre is a kórházban. Sajnos eléggé kimerítő immáron anya szerepben helytállnom, így nem tudtam meg mit sikerült intézzen, elaludtam!

Amikor felébredtem, Aaron épp az éjjeli tejcsiadagot követelte. Mire észheztértem a gyerek elhallgatott, meghallottam az apja halk dúdolását! Azonnal könnyek gyűltek a szemembe és mosolyra húzódott a szám.