A lányok segítettek bepakolni egy táskába. Tettek pár szükséges dolgot Tinának, ami a kórházba kellhet. A srácokkal együtt segítettünk Tinának minél kevesebb erőfeszítéssel kijutni az autóig. Beültettük és én azonnal mellé is ültem! Fogtam a kezét, törölgettem a homlokát, és nem mellesleg olyan ideges voltam, hogy az is csoda, hogy talpon maradtam! Louis vezetett, mellette Liam ült, segítette, hogy mikor merre kanyarodjon, így hamar a kórházhoz értünk! Liam időközben betelefonált, így már a parkolónál vártak minket a beteghordók, orvosok, nővérek. Elvitték Tinát én meg ott maradtam Liammel a váróteremben. Annyira ideges voltam, hogy csak álltam, és néztem az ajtót, ahová bevitték őt! Liam próbált nyugtatni, leültetett és valamit magyarázott. Talán azt, hogy jó helyen van, és jó kezekben ... És hogy nem lesz semmi gond ... De szerintem ő sem gondolta komolyan, hogy ettől jobban leszek!

Később megérkezett Louis is, és jött vele az egész sereg! Mindenki odajött és nyugtató szavakat hadart felém. Jól esett, de tényleg nem segített most semmit! Idegességem levezetéseképp felhívtam a szüliemet, közöltem velük, hogy az unoka úgy döntött, hamarabb akar kibújni egy picivel, mint ahogy azt vártuk! Természetesen hihetetlen nagy örömmel fogadták a hírt! Ugyan így tettem Tina szüleivel is, nekik is telefonáltam és elmondtam mindent! Mindkét család azt mondta, hogy amint tud, jönnek a kórházba.

*Néhány óra elteltével*

*Harry*

Mindenki nagyon feszült. A várakozást egyikőnk sem bírja túl jól! Természetesen Josh a legidegesebb. Nem is tudom ... Bennem olyan fura érzés van! Persze, hogy eszembe jut Ada! Akár mennyire nem akarom, hogy rá gondoljak, mindenről eszembe jut! Ha együtt lennénk, talán nekünk is lenne ilyen pillanatunk ... Sőt, majdnem lett is ... Mennyire jó lenne, ha most én lehetnék olyan ideges, mint Josh.

- Jól vagy haver? - huppant le mellém Louis

- Ja ... Mért?

- Elég szarul festesz!

- Ne hízelegj! - mondtam ironikusan

- Nem! Ezt most komolyan mondom! Olyan, mint ha valamin nagyon elgondolkodtál volna! Akarsz beszélgetni?

- Nem! Nem gondolkodtam el, csak ... Már megbolondulok ettől a várakozástól!

- Oh értem! Ezzel mind így vagyunk! De majd csak történik már valami! Josh lassan összeesik!

- Még jó, hogy itt a családja és támogatja!

*Ada*

- A bőröndjeim megvannak ... Telóm a zsebemben ... Azt hiszem, hogy indulhatunk! - mondtam Jennynek és ő segített a taxihoz cuccoljak

- Annyira nem akarom, hogy elmenj!

- Tudom! De ... Elmegyek és senki nem állíthat meg! - mondtam, közben poénkodtam, hogy mekkora erő van bennem, amiért senki nem állathat meg

- Oké! Meg sem próbálom! - mondta mosolyogva, bár a szemei könnyeztek

- Ne kezdj el sírni! Kérlek! - magamhoz öleltem és hosszú percekig csak álltunk ott és szorítottuk egymást

- Nagyon vigyázz magatokra!

- Vigyázok magunkra! De nem barlangba megyek! Elérhető leszek ám telefonon, interneten ... Sőt, ha nagyon akarom még személyesen is! - kacagtam

- Hát mertem remélni!

- Légy jó! Vagyis ... Próbálj meg jó lenni!

- Amennyire tudok, az leszek! - mosolygott és segített a taxiba ülnöm. Miután megadtam a címet, amit Conor küldött el sms-ben, lediktáltam a taxisnak és az ablakra tapadva integettem könnyező szemekkel Jennynek, és szüleinek! Nagyon sokat köszönhetek nekik! Sose felejtem el őket!

*Conor házánál*

- Szia Conor! Azt hiszem, hogy megérkeztem! - mondtam mosolyogva a telefonba

- Azonnal beengedlek! - le is tette, az ajtó pedig a következő percben kitárult előttem - Szia szépségem! - mondta nevetve

- Ne hívj így! Úgy nézek ki, mint valami csöves! - nevettem és bevittem volna néhány csomagom, de Conor azonnal kivette a kezemből

- Menj csak be és nézz körül! Majd én behordom ezeket! - felkapta az újabb adag táskákat a kezei közé, majd hurcolkodott befelé.

- Ez a ház ... Hatalmas! - ámuldoztam ahogy beléptem - Egyedül élsz itt?

- Nem! Veled! - mondta nevetve

- És rajtunk kívül más lakik itt?

- Van egy kóbor macskám! Az számít?

- Bizony számít! Imádom a cicákat! - mondtam mosolyogva

- Remek! Akkor majd be is fogadjuk!

- Terhesen nem macskázhatok! - mondtam szomorkás hangon

- Macskátlanítani fogok! - válaszolt határozott hangon amire én elnevettem magam - Most min nevetsz?

- Rajtad! Mi az, hogy macskátlanítasz?

- Az, hogy el fogom küldeni a cicát, aki elvileg nem is ide tartozik!

- Szívleten vagy! - mondtam lebiggyesztett szájjal

- De ... Ha akarod, akkor maradhat az a macska! - erre csak egy mosollyal válaszoltam.. Természetesen szeretném!

*Josh*

- Mi tart eddig? Már nagyon rég bevitték oda! Valaki mondjon már valamit! - dühöngtem a váróteremben

- Nyugodj meg! Mostmár biztos nem sokára jön valaki ... és végre megtudjuk mi a helyzet! - nyugtatott anyukám

Valóban igaza lett, nem kellett sokat várni, és végre odajött az orvos!

- Elnézést, Ön az apuka?

- Igen, én vagyok! Minden rendben? Jól vannak? - kérdeztem idegesen

- Minden a legnagyobb rendben ment! A baba, és az anyuka is jól vannak!

- Hála az égnek! - felsóhajtottam

- Gratulálok! Édesapa lett! - kezet fogott velem az orvos és azt mondta, hogy nem sokára be is lehet menni Tinához!

- Had gratuláljunk mi is! - jöttek oda sorba a családtagok és barátok! Mindenki megölelgetett, kezet fogott velem, körbepuszilt! Hihetetlen érzés! Még talán fel sem fogtam! Apa lettem!

Kattints a képre a teljes mérethez!