*Louis*

Harry-t magára hagytam, átmentem a saját szobámba, és elkezdtem gondolkodni! Valami ... Nem stimmel nekem! Hogy történhetett ez!? Hogy ismerhettük ennyire félre ezt a lányt!? Komolyan nem értem ... De hiszek Harry-nek és természetesen támogatom amiben csak kell ... Tudom előre, hogy napokig ... talán heteken át padlón lesz a srác. Borzalmasan szerette Adát ... Már a jövőt tervezgette! Mennyit mesélt nekem, hogy ő milyen házat képzel maguknak, és hogy hány gyerekük lesz ... Még a falak és a szőnyeg színét is megálmodta már! Ebből az "álomvilágból" nehéz lesz helyrejönnie szegénynek!

- Louis! Kicsim, minden ok?

- Óh, Nessi! Te mióta vagy itt? - kérdeztem, miközben az ölembe ültettem őt

- Csak most jöttem fel! Szóval ... minden ok?

- Hát ... fogalmam nincs! Annyira rossz, hogy ilyen tehetetlen vagyok!

- Harry elmondta, hogy mi történt L.A.-ben?

- Igen, elmondta! És ... Egyszerűen nem értem ezt az egészet!

- Figyelj, én nem tudom a sztorit ... Nem tudom mi történt, de úgy gondolom nincs olyan dolog, amit ne lehetne helyrehozni ... Vagy legalább megbeszélni!

- Én is ezt gondolom, de Harry tudod milyen makacs! Ha valaki kivívja a haragját ...

- Tudom Louis! Tudom!

- A többiek?

- Lent vannak, és izgatottan várják, hogy közöld a fejleményeket! - mondta mosolyogva

- Pletykás egy banda ... - ráztam a fejem - Menjünk le!

- Rendben! - megpusziltam puha ajkait, magamhoz öleltem, azután lementünk. A nappaliban mindenki kussban ült, a levegő sem mozgott. Szinte kiestek a szemükön, hogy végre megszólaljak!

- Louis! Mondd már! - sürgetett Niall

- Harry meghallotta, ahogy Ada ... És ... Conor azt tervezgetik, hogy Ada hogyan dobja Harry-t! - mondtam semlegesen a száraz tényeket.

- Te jó ég!

- Úr Isten!

- Ez lehetetlen! - csattant fel Kat - Nem! Ez ... biztos, hogy nem! - járkált fel-alá, a fejét rázva

- Pedig hidd csak el! Így volt! - morogta a konyhából Hazza. Basszus észre sem vettem, hogy ő is itt van!

- Harry! Ada mindennél jobban szeret téged! Conor az ... NEM TUDOM EZT ELHINNI! - kelt ki magából Kat ... Zayn csak átkarolta a lányt és próbálta nyugtatni. Mindenki le volt döbbenve

- Este elmegyek! - morogta Harry és elindult az emeletre. Liam épp megszólalt volna, de mint aki lelki szemeivel hátra is lát, Harry folytatta - Nem Liam! Nem jöhettek velem! Egyedül akarok menni! - Liam a száját becsukta, a levegőt kifújta és bólintott.

- Ugye tudjátok, hogy K.O.-ra issza magát ... !? - szólt halkan Tina

- Igen! Épp ezért fogunk küldeni utána két testőrt! - morogta feszülten Liam és már intézkedett is.

*Ada*

- Jenny! ... Jól vagy? - kérdeztem bátortalanul a döbbent lánytól

- Hát ... nem is tudom! Ada! Én ... nekem nincs bajom Conorral, de ... Én nem akarok vele élni!

- Értelek ... - fogadtam el szomorkásan amit mond

- De ezzel nem azt akarom mondani, hogy te nem mehetnél oda lakni ...

- Ezt ... most nem igazán értem!

- Figyelj! Ahogy én látom ... Conor oda meg vissza van érted! Szóval ha te odaköltöznél, biztos, hogy mindent megadna neked és a babának, amire csak szükségetek lehet! Sőt ... még talán azt is amire nem! - mondta a végén mosolyogva

- Conor!? Belém van esve???

- Ne mondd, hogy te nem látod!

- Hát ... Tudod! Kissé mint ha el lettem volna foglalva az életemmel! - mondtam gúnyosan

- A lényeg, hogy mostmár tudod!

- De akkor veled mi lesz? Tudom, hogy annyira beleélted magad, hogy elköltözhetsz végre a szüleidtől!

- Ki fogok találni valamit, nem kell engem félteni! - mondta magabiztos mosoly kíséretében

- Ez... biztos?

- Biztos! Szóval írd meg szépen Conornak, hogy hamarosan együtt éltek! - kacsintott egyet

- De ez most ök olyan, mint ha kihasználnám őt!

- Egy kicsit talán így is van! De a jelenlegi helyzetedben ez tűnik a legjobb megoldásnak, nem? Vagy tudsz jobbat? Talán szeretnél az egyik remek, tető nélküli, patkányokkal teli kecóba költözni?

- Fúúúj! Nem!

- Akkor vedd szépen a kezeid közé a kis telefonod és írd meg Maynardnak, hogy mi a helyzet! - nem ellenkeztem, így is tettem ...

" Conor! Megbeszéltük Jennyvel! ... És arra jutottunk, hogy ... Csak én mennék át hozzád ... Ha nem gond! "

" Ada! Ha gond lenne, felajánlottam volna? :D Most komolyan! Bearanyoztad az estém! :) Mikor jössz? "

" Hát ... Még nem tudom! De majd foglak értesíteni, hisz azt se tudom, hol laksz! :D "

" Majd megtudod ;) Jó éjt! :) "

" Neked is! Szia! "

- Hát ... Megírtam neki! - mondtam kissé csalódottan

- Mi ez a szomorkás hang? Talán ... Te nem így akartad?

- Hát ... Magam sem tudom! Biztos jó lesz vele meg minden ... De Én még mindig ... Harryt szeretem és ... Így hogy Conor szeret engem, én meg mást szeretek ... Hát érdekes lesz!

- Majd idővel elfelejted ... És ki tudja! Talán egy napon beleszeretsz!

- Halgass! ... Ma elég hülyeséget hordtunk össze! Inkább aludj! Megyek fürdeni!

Fürdés közben rengetegszer eszembe jutott Harry csalódott arca ... Az, ahogy a taxiba beült ... és még utoljára visszanézett! Természetesen sírtam ... Nem is keveset! Borzalmasan fáj, ami történt! Még, hogy elfelejtem Harryt? Hogy tehetném? Hisz ő a gyerekem apja! Akár mikor a gyerekre nézek, biztos vagyok benne, hogy ő fog eszembe jutni! Főleg, ha lesz olyan szerencsém, és minden vonását az apjától örökli majd! Remélem nem bolodnulok bele! Fiatal vagyok még a diliházhoz! Kimásztam a kádból és épp szárítkoztam, mikor leragadtam a tükör előtt! Nézegett magam, forgolódtam, tapogattam a hasam ...

- Hát elkezdődött! - állapítottam meg! A testem már elkezdte az ilyenkor szokásos "elváltozásokat". A hasam enyhén dudorodik, a melleim duzzadni kezdenek és ... a felesleg is kezd megjelenni rajtam!

- Ada! Minden ok? Jól vagy? - kopogott be Jen

- Persze! Máris kész vagyok! - letöröltem egy-egy kósza könnyet az arcomról, felvettem a pizsamám és kimentem

- Alaposan kiáztattad magad! - mondta mosolyogva

- Igen! Kellett kicsit agyaljak!

- jobban vagy? Sikerült ... valamire jutnod?

- Hát ... Nem! De azt megállapítottam, hogy a testem kezd megváltozni!

- Bizony! Pocisodsz! - mosolyogva elkezdte simizni a hasam

- Jenny!

- Igen?

- Én ... Úgy félek!

- Ugyan már! Minden rendben lesz! Ne stresszeld magad! - odajött, hosszasan megölelt és hát ... Én a karjai között aludtam el.