A forgatás nagyon jól halad ... Ha minden jól megy, hamarosan kész lesz a klipp. Már a taxiban ülök, megyek Jenny iskolájához. Elvileg épp most végez, úgyhogy mehetünk lakást nézni. Én már a neten nézegettem hirdetéseket és felírtam magamnak néhány címet.

- Szia Ada! - pattant be a taxiba mellém a barátnőm

- Hello nagylány! Milyen volt a suli?

- Ahhh.... Inkáb hagyjuk! Még jó, hogy csak néhány hónap van belőle, mert kikészítenek!

- Aha ... Ismerős érzés! - bólogattam mindenttudóan

- És? Van terved, hogy merre menjünk?

- Persze!

- Oh, igaz! Te vagy Ada, a felfedező! Én meg a társad ... De nem vagyok majom! - mondta nevetve

- És ha megtaláltuk a megfelelő házat, énekeljük majd, hogy "Mi győztünk, mi győztünk ..."

- Igen! De most az jön, hogy " Én a térkép vagyok, én a térkép vagyok..." - csak megsúgom, a taxis egyáltalán nem gondolta, hogy normálisak vagyunk. Na mindegy, visszatértünk a valóságba és lediktáltam neki az első címet, amit felírtam. Nem autókáztunk sokat ... de ... Amikor megállt a megadott címen, úgy gondoltam, ez biztos nem az, amit én a neten láttam!

- Elnézést de ... Biztos benne, hogy jó helyen járunk? - kérdeztem meg félve a pasast

- Igen! Ezt a címet adta meg nekem ... - mondta unott pofával

- Rendben ... Akkor kérem várjon itt! - kiszálltunk és igyekeztünk megközelíteni a terepet ... A térdig érő sár, és a kosz csak körítés volt ... Megláttam, hogy "Lakás kiadó". A remény szikrája felcsillant de .. mikor becsengettünk és kijött a tulaj ... a szikra kialudt.

- Elnézést! Ön a tulaj? - kérdezte Jenny a nőtől ... Vagyis gondolom az volt ... Tiszta kosz volt és dohányzott! A fogai számával nem kellett sokat bajlódnom ...

- Ja! Kéne a lakás?

- Nem! Nem kérjük köszönjük! Viszlát! - mondtam hadarva és megragadva barátnőm kezét, a taxi felé indultam - Biztos, hogy nem itt fogom felnevelni a gyerekem! - suttogtam neki

- Mertem remélni!

*Jenny szüleinek házában - este*

A sok ház és lakás közül talán egy lett volna, ami megfelelőnek mondható! De annyi mindent javítani kellene rajta, hogy nem éri meg!

- AAAAAHJJJ! - hagyta el egy fájdalmas sóhaj a számat

- Mi az?

- Nem igaz, hogy L.A. ilyen .. lepusztult! Oké, hogy csórók vagyunk, de azért reménykedtem egy egér mentes, nem betört ablakú, zárható ajtókkal rendelkező, beázásmentes tetejű kégliben! Olyan nagy kérés ez?

- Ezek szerint igen! De ... most mi lesz? Én innen el akarok menni! Ha már megengedték!

- Jó, jó ... Értem én, hogy neked ez fontos, de érts meg te is! Nem költözhetek egy koszfészekbe ... Emlékeztetnélek, hogy babát várok! Annak meg azért ennél jobb körülményeket szánok!

- Ha az apja tudná, hogy gyereke lesz, talán gazdagabb lennél ...

- Inkább menj fürdeni ... Túl sok hülyeség hagyja el a szád! - vágtam hozzá egy párnát. Mikor Jenny kiment, szinte abban a másodpercben a telefonom jelzett. Üzenetem jött. Bevallom, kissé ... ideges lettem és talán ... reménykedtem benne, hogy Harry ír ... De nem! Conor volt!

" Szia picúr! Hogy ment a lakás lesés? :D"

" Szia! Hát ... Borzalmasan! Szerintem sikerült az összes lakást a nyomornegyedből kifognom! Ne tudd meg, hogy miket láttam ... "

" Még mindig áll az ajánlatom ... "

" Még mindig nem adom be a derekam! Mégis hogy hagyhatnám itt Jen-t? Annyira szeretne elköltözni ... :/ "

" Hozd őt is :D"

" Hát persze! Még az öreganyám is odaköltöztetem, okés? :) "

" Tőlem ő is elfér! ;) "

- Kivel SMS-ezel ilyen nagy mosolygás közepedte?

- Oh! Te már kész vagy? Csak Conorral!

- Mit írt? Vagy ... Titkos? - kérdezte kissé kacéran

- Héééé! Állj le!

- Most mért? Conor jó apajelölt lenne, nem?

- JENNY!!! - kiáltottam rá, nevetve

- Szóval? Mit akart? Elmarad a próba?

- Igazából ... nem! Nem arról beszélgettünk!

- Hanem?

- Hát ... Felajánlotta, hogy ... Költözzünk oda! - mondtam kissé félve

- Hogy mi??? - döbbent le