*Harry*

Andy-vel érzékeny búcsút vettünk ... Na jó, ez buzis volt! Elköszöntünk és fogtam egy taxit ami a reptérre vitt. Sajnos a sajtó mindenütt jelen van. Nem tudtam egy lépést sem tenni annélkül, hogy ne készült volna 120 kép rólam. Leszarom! Megvettem a jegyem és imátkoztam, hogy hamar beszállhassak a tetves repülőbe és azért is, hogy most ne egy zsírban gazdag család mellé kerüljek ... Elgondolkodtam azon is, hogy talán telefonálnom kéne, de semmi kedvem telefonon magyarázkodni ... Ráadásul itt most a "falnak is füle van". Végre eljött az idő mikor beszállhattam a repülőbe. Elfoglaltam a helyem és igyekeztem kizárni a külvilágot egy kis zenével. Azt hiszem még el sem indult a repülő mikor én megszunnyadtam. Kb az út 3/4-nél felébredtem. Két nagy, sötét barna szempár volt az arcom előtt! Bevallom, megijedtem. Kiszedtem a fülhallgatóm és köszöntem a szempár tulajdonosának.

- Szia!

- Szia! - köszönt vissza aranyosan

- Öhh ... Mit nézel?

- Téged!

- Igen ... Erre magamtól is rájöttem!

- Te vagy Harry Styles!

- Igen! Én vagyok!

- Nagyon aranyosan alszol, ugye tudod!?

- Hát ööööööhm... Köszi! - próbáltam "abbahagyni" a kínos beszélgetést, de ő nem adta fel

- Adnál egy aláírást?

- Persze! Van egy tollad? Hova kéred?

- Itt van! - nyújtott oda egy Barbie tollat és egy ugyan olyan füzetet. Igyekeztem hamar túltenni magam a túláradó rózsaszín dolgokon ... aztán megcsapott az illatosított papír illata! Oké ... Ez már túúúúl sok! Hamar aláfirkantottam neki, hogy szabaduljak a "cuki" papírtól.

- Köszi! Te vagy a kedvencem! El sem hiszem, hogy veled utazok!

- Hát ... Az élet kiszámíthatatlan!

- Készíthetek képet is?

- Aha! - megráztam a hajam, a lány ragyogó szemekkel követte a mozdulataim. Átkaroltam és vigyorogtam, míg a kép el nem készült!

- Adával mikor házasodtok? - na ez az, amit nem kellett volna ...

- Hát ... Adával ... Nem ... Nem tudom!

- És gyereketek mikor lesz?

- Most komolyan ... Hány éves vagy?

- 8 és fél! - jelentette ki büszkén, vigyorogva

- Óh! Értem ... - És ekkor a kapitány szólt, hogy kezdjük a landolást! Életmentő volt ez, úgy éreztem!

- Hát ... Harry Styles! Örülök, hogy találkoztunk!

- Én is örülök ... Hogy is hívnak?

- Stacy vagyok!

- Akkor örülök Stacy! - megöleltem és elindultunk a kijárat felé. Meg kell hagyni a kis Stacy anyukája nem rossz .... Ahj miken jár az eszem ... Egy ideig biztos nem kell nő!

Felmarkoltam a csomagom és hívtam egy taxit. A kis fekete autó hamar hazaszállított. Nagy szerencse, hogy Londonban most éjjel van. Mikor hazaértem a házban csend volt, mindenki aludt! Óvatosan a szobámba osontam és az ágyba vetettem magam ... Azt nem mondom, hogy jól aludtam ... Erős hiányérzet fogott el!

*Kat szemszöge*

Mióta visszajöttünk Párizsból, Zayn és én szinte csak egymással foglalkoztunk! Nagyon sok időt töltöttünk együtt! Úgy döntöttem, hogy meglepem a csapatot és készítek egy kis reggelit. A konyhába vettem hát az irányt és feltérképeztem mi található itthon. Úgy nézem palacsinta lesz ma reggelire! Várjunk csak? Visszalépkedtem a bejárathoz ... Ez a kabát és ez a cipő nem ...? Harry nincs itthon ... Akkor mit keres itt a cucca? Hmm ... Biztos eddig is itt volt csak nem figyeltem... Visszatértem a konyhába és nekiláttam a palacsintázásnak.

- Jó Reggelt konyhatündér! - jött le Niall és Emma

- Sziasztok! Épp készen van! Kértek?

- Naná! - vágta rá Niall

- Igaz ... Hülyeségeket kérdeztem! - mondtam mosolyogva és tálaltam. Hármasban megreggeliztünk, és természetes mire végeztünk addigra jött a csapat többi tagja ... Nessi kiszolgálta a párját, én is az enyémet és adtam Liam-éknek is kaját. Mindenki a konyhában nyüzsgött mikor egy nem várt esemény történt!

- Túl nagy kérés lenne, hogy halkabban ébredezzetek? - lépett be félig alva Harry. Azt hiszem kijelenthetem, hogy mindannyian ledöbbentünk!

- Harry? Mit .... Mit keresel itt? - kérdezte Louis vékony hangon

- Én is örülök, hogy látlak! - morogta és készített egy teát magának

- Nem úgy értettem ... De neked nem Los Angeles-ben kéne legyél Adával?

- Ezt a nevet .... Nem akarom többet hallani! - mondta idegesen, fogta a bögréjét és felment! Mindenki összenézett ... A döbbenet telepedett ránk! Elképzelésünk sincs, mi történhetett ...

*Ada*

A rémálmom után már nem bírtam aludni szóval úgy 4 órán át csak bámutam a sötét szobába. Végre kezdett felkelni a nap ... És a barátnőm is!

- Te normális vagy? - morogta csukott szemmel

- Nem! Sosem voltam ... De mégis miért?

- Mióta vagy ébren?

- Lövésem sincs ... Jó néhány órája!

- Mi történt?

- Ja, semmi ... Csak rossz álom!

- El akarod mondani?

- Hát ... Ha gondolod! Azt álmodtam, hogy mindenki gyűlölt ... a gyerekem meg elvették és egyedül maradtam, az utcán a szakadó esőben. Mindenki beszólt, hogy "Ez jár annak, aki megcsalja a pasiját!" .... - kezdtem nagy mesélésbe és persze könnyeztem a végére

- Jajj ne sírj! Ez csak egy hülye álom! - odajött Jen és megölelt.