*Harry*

Reggel úgy ébredtem, mint aki egy percet sem aludt. Bozalmas kedvem volt, de ezt hamar helyrehozták a srácok, mikor berontottak a szobámba és közölték, hogy mától szabadságon vagyunk!

- Harry! Fent vagy már? - szólt halkan Zayn

- Nem! Álmomban válaszolok! - morogtam a párnák közül

- Oh! Hát mi ez a morgós kedv Boo Bear?

- Louis! Most nincs jó kedvem! Mondjátok mi van, aztán tünés!

- Na majd jobb kedved lesz, ha meghallod ezt! - mondta, hallhatóan mosolyogva Niall

- Mától ... SZABADSÁGON VAGYUNK! - kiáltották egyszerre és elkezdtek ugrálni az ágyon. Miután túléltem egy kisebb agyrázkódást és a többiek lenyugodtak, kikecmeregtem az ágyból és bevonultam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam és rendbeszedtem magam. Mire kimentem, a csapat eltűnt, helyette ott ült az ágyamon Andy, a padlót bámulva.

- Csá Samuels! Mi a pálya? - ledobtam magam mellé

- Csá Styles! Semmi! - rámemelte tekintetét, majd újra lefelé nézett

- Baj van, Tesó?

- Csak az, ami neked is ...

- Hiányzik!? - szontyolodtam el én is

- Nagyon ... - morogta. Úgy 10 percig csak ültünk, néztük a sima, krémszínű szőnyeget. Aztán elegem lett!

- A f*szomat! - felpattantam és a szekrényhez léptem

- Mit csinálsz Haz?

- Elmegyek!

- Mégis hova? Még nem megyünk haza, tudtommal!

- Ja ... Még nem! - morogtam és dobtam pár cuccot a táskába

- Akkor mit csinálsz? Hova készülsz? - lépett mellém kíváncsian

- Hmmm - morogtam mosolyogva - Oda, ahova te is vágysz! - mondtam és kacsintottam

- Los Angeles-be mész? - kerekedtek el a szemei

- Nem! Nem megyek!

- Akkor? Én már semmit nem értek! Styles, begolyóztál? - megfogta a kezem, hogy ne pakoljak tovább. Ránéztem, vigyorogtam.

- Nem megyek! ... Megyünk, barátom! Megyünk!

- Én is megyek?

- Hát ... Ha nem akarsz tovább itt siránkozni, tarts velem!

- Egy óra és kész vagyok! - 'eldobta' a kezeimet és már rohant is kifelé. Én csak mosolyogva pakoltam tovább

- Harry Drágám! Andy hova rohan ennyire? Majdnem fellökött! - jött oda 'hisztisen' Louis - Te készülsz valahová? - kérdezte vékonyabb hangon, mikor meglátta, hogy pakolok

- Louis! Figyelj ... Üljünk le! - leültünk az ágyra, szembe fordultam vele - Én és Andy elmegyünk ... L.A.-be .... - mondtam egyre halkabban

- Oh! ... Igazán? - kérdezte kissé lefagyva - És mégis mikor akartad elmondani? El sem akartál köszönni? Tudd meg Harry Styles! Vérig sértettél! - kiabálta vinnyogva

- Jajj Louis! - kaptam a homlokomhoz - Már csak ez hiányzott! Rosszabb már nem lehet!

- Kitől kell elköszönni? - lépett be Tina, Bella, Agnes és Kat

- HARRY ITT AKAR HAGYNI ENGEM! - borult Agnes nyakába 'sírva' Louis

- Louis ... Én nem ...

- Harry! Hova készülsz? - lépett be Paul is. Tévedtem, mikor azt mondtam, hogy rosszabb már nem lehet!

- Én ... Én elmegyek Andy-vel L.A.-be! - mondtam szégyenlősen, mint ha az anyámnak kéne bevallanom, hogy én törtem el a kedvenc vázáját

- És ezt csak így eldöntötted? - kérdezte kissé dühösen Paul

- Igen! Muszáj! Értsétek meg! Hiányzik Ada!

- De ez nem így megy Harry! Meg kell szervezni! Te nem egy átlag ember vagy, aki kisétál, mikor kedve tartja, és ide-oda repülget!

- Tudom! - huppantam a seggemre letörten - Már sosem leszek 'egy senki'!!!

- Héé! Ne kenődj el! - jöttek oda a lányok, igyekeztek vigasztalni

- Aranyosak vagytok! De menjetek és élvezzétek az itt töltött időt, a pasitokkal! - mondtam egy erőltetett mosoly kíséretében. Mindenki kiszivárgott a szobából. Legalábbis azt hittem!

- Ide figyelj Styles! - leült mellém, kezét a vállamra tette. Nem néztem rá, tovább bámultam a padlót - Nem tartom ezt jó ötletnek! DE! - elemte fel a mutató ujját, még mielőtt megszólaltam volna - De elintézem nektek!

- Kösz Paul! - megöleltem és egy csodaszép mosolyt villantottam neki

- Gondolom minél hamarabb szeretnél odajutni!

- Pontosan! Ja! És ha lehet, akkor ... Titokban! Legyen meglepi!

- Hmm ... - morogta kissé gondterhelten - Mindig, mindent túlbonyolítasz! - mondta már mosolyogva és elindult kifelé - Gondolom a csomagolás kész! - pillantott a táskámra, amibe csak úgy bele voltak dobálva a cuccaim

- Jelentem! Kész!

- Fiatalság! - mondta és a fejét rázva elhagyta a szobát

- Andy! Hogy áll a csomagolás? - mentem át utazótársamhoz

- Remekül, még pár cucc, és indulásra kész vagyok Tesó!

- Remek! - mondtam önelégült vigyorral - A szobámban találkozunk! - visszamentem és megnéztem, minden fontos dolgot elpakoltam-e. Paul szólt, hogy ha igyekszünk egy repülő másfél óra múlva indul! Nem volt kérdés! Tökéletes lesz! Kocsiba pattantunk hárman, miután gyorsan elköszöntünk a többiektől. A reptérig nem volt megállás! Épp időben érkeztünk, átvettük a jegyeket, bár ez azért nem ment zökkenő mentesen! Néhány vérszívó ( értsd:paparazzi ) valahonnan rájött, hogy elhagytuk a szállodát, és már előttünk a reptéren volt. Kérdezték hova megyek, de persze én nem válaszoltam. Paul nagy nehezen 'biztonságos helyre' terelt, az után pár perc telt el, és lehetett beszállni! Megköszöntük Paulnak, és kezdetét vette az utazás!

Oké ... A repülés nem volt egy nagy élmény, több szempontból sem! Andy helyett egy nagy darab, hamburger pusztító ... férfi (?) ült mellém. Ez még nem lett volna baj, ha nem a családjával utazik, akik szintén legalább 100 Kg fölöttiek. A KIS család beült az én soromba, úgyhogy én az ablakra tapadva utaztam, mint egy matrica! Felüdülés volt a leszállás! Andy kipihenten, mosolyogva lépkedett a csomagjaiért.

- Mi van Tesó? Nyúzottnak látszol!

- Kussol Samuels! Kussolj!

- Oké! Oké! Nyugi van! ... Biztos megártott neked a Los Angeles-i esti levegő!

- Inkább a zsírpuffancs testű család! Az ártott meg nekem! Egy darabig nem eszek gyorskaját, az tuti!

Miután megszereztük a csomagjainkat, hívtunk taxit és egy hotelhez mentünk. Én baromi fáradt voltam és mivel itt éjszaka van, még az is rátett egy kicsit az álmosságomra.  Út közben felhívtam Adát.

- Ki vagy és mért merészelsz felhívni az éjszaka közepén?

- Neked is szia Baby!

- Harry? - hallatszott a meglepettség a hangjában

- Igen, ez a nevem!

- Jaaaj mi a helyzet? Bocsi, hogy nem kerestelek!

- Hát .. Nincs semmi csak felhívtalak, mert hiányzol!

- Oh! Az jó! Te is hiányzol! - mondta kissé furán

- Valami baj van? Mért vagy ilyen ... ideges?

- Ideges? Én? Nem! Csak ... Jen itt alszik mellettem, nem akarom, hogy felébredjen!

- Aha! Értem! Akkor nem zavarlak! Majd még beszélünk! Aludj jól!

- Rendben! Ő ... Azt hiszem londonban most nappal van, szóval ... Legyen szép napod!

- Aha ... Londonban... Nappal!

- Mi? Szóltál? Ezt nem értem ...

- Semmi! Szeretlek! Szia!

- Én is szeretlek! Szia!

A hotelhez épp ekkor értünk oda. Hát nem egy luxusszálló, de ennyi idő alatt csak ezt sikerült elintézni! Közös szobánk van Andy-vel. Felcipekedtünk és én befoglaltam a fürdőt. Hamar lezuhanyoztam és igyekeztem aludni. Mivel Andy kialudta a repülőn magát, Ő még tévézett volna, ami engem meg zavart.

- Haver! Kapcsold már ki! Aludnék!

- Én még nem vagyok álmos! Mi a szart csináljak vele, hogy nem tudsz aludni!

- Kapcsold ki és próbálj te is aludni! - szóltam rá kissé erőteljesebb hangon

- Héééé! Nyugodj már meg! Még mindig a puffancs testű családon bosszankodsz?

- Dehogy! Hagyd már azokat!

- Akkor? Mi van veled?

- Ahj nem tudom! Olyan ... Fura volt Ada a telefonban! Olyan ... idegesnek tűnt!

- Ember! Akkor kelt fel! Én is olyan lennék ha felébresztenek az éjjel közepén!

- Azt mondod, csak az a baja? Hát ... Remélem igazad lesz!

- Nekem mikor nincs?

- Ne arcoskodj! De a tévét attól ki kell kapcsold! - mondtam nevetve

- Ahj baszd! - morgott és végre kikapcsolta. Így aztán pillanatok kérdése volt, és már aludtam is!