*Jenny*

- Andy! Ébredj! - rázogattam a pasit mellettem

- Na! Mi van?

- Hogy hogy mi? Reggel!?

- Mért ébresztettél fel? - morogta a párnájába

- Azért mert már 10 óra múlt ... Nekem el kell kezdenem ... Pakolni! - mondtam, a végén kissé akadozva. Erre már felkelt ő is és mellém ült, átkarolt.

- Muszáj menned?

- Ada nálam fog lakni! Nélkülem pedig nem hiszem, hogy ez összejönne ... - húztam a számat. Állam alá nyúlt, fejemet megemelte és egy isteni csókot adott - Ezt mért kaptam?

- Csak! - mondta mosolyogva. Még egy ideig lustálkodtunk, de aztán már tényleg kelni kellett

- Megyek megnézem Ada hogy áll! - mire kimondtam már suhantam is a másik szobába. Berontottam és az ágyon kezdtem ugrálni - L A! L A! L A! Losziba megyüüüüünk!!! ÉBRESZTŐŐŐ!!!!

- Jézusom! Normális vagy ember? - lökött le az ágyról kissé morcosan a csaj

- Kelj már! Én már kezdek csomagolni!

- Jól van! Majd mindjárt én is, na! - gondoltam mivel nem épp a legjobb kedvében van, ráhagyom. Visszamentem és csomagolni kezdtem.

*Harry*

- Ez most komoly? - néztem rá nagy szemekkel

- Nem tudom ... Mi is?

- Már ma elutaztok?

- Igen! Holnap már kezdődik a buli, ha minden igaz!

- Buli ...

- Naa Harry! Ne legyél elkenődve! - simogatta az arcom, én meg a kezeibe fektettem a fejem

- De ... Hiányozni fogsz!

- Nem a világ végére megyek!

- De majdnem! - háborogtam

- Harold! Néhány hét az egész! És ha tehetem, hazamegyek, rendben?

- Ühüm! - mondtam elkeseredve

- Na keljünk, aztán kezdhetek csomagolni!

Megkávéztunk, megreggeliztünk, de azért azt sejthetitek, hogy egyáltalán nem volt semmihez sem kedvem. Teljesen kiment a fejemből ez a hülye klippforgatás! Ráadásul épp azzal a gyerekkel ...

- Min gondolkodsz annyira Cica?

- Mit? Jah ... Semmin!

- Harry! Ne hazudj!

- Mért pont ez a Conor? - bukott ki belőlem

- Öhm ... Ezt most nem értem! Gondolom azért, mert Ő tervez klippetforgatni mostanában !?

- Ahj! - borultam az asztalra

- Ugye most nem ... Nem vagy féltékeny?

- Próbálkozom! Erősen!

- Akkor próbáld jobban! Szeretlek! Ez csak munka! Én is akarjak ki mindegy rajongódon? Minden kis hülyeségen?

- Ne! Jól van, értem! Csak munka lesz! - sóhajtottam egy nagyot

*Ada*

Elkezdtem bepakolni a bőröndömbe, de Harry nem sokat segített...Sőt! Amikor csak tehette, húzta az időt! Természetesen jól esik, hogy nem akar elengedni maga mellől, és hogy ennyit foglalkozik velem, de mit tehetnék? Este indul a gépem ... El kellett készüljek addigra ...

*Késő délután*

- Nah ... Akkor! Mindenki jó legyen! Vigyázzatok magatokra! Élvezzétek még egy kicsit Párizst! - mondtam már a szobánkban a többieknek

- Ti is vigyázzatok magatokra! - ölelt meg Liam

- Ha odaértetek, hívj!

- Rendben Lou! Hívlak!

- Jen! Vigyázz rá nagyon! Ő a mindenem! - mondta Harry. Ez mosolyt csalt az arcomra, ugyan akkor könnyeket is a szemembe. Miután megölelte Jenny-t, elém lépett és megcsókolt! - Nagyon fogsz hiányozni! - homlokát enyémre tapasztotta és átölelt szorosan

- Tudom Harry! Tudom! - szipogtam

- Jóóóól van! Nem akarok minden jónak az elrontója lenni, de ideje indulni! - szólt közbe Lola. Még utoljára mindenkit megölelgettünk, elköszöntünk és indultunk a reptérre. Természetesen Andy és Harry nem hiányozhattak onnan, ahogy mellőlük Paul sem!

- A repülőnk mindjárt itt lesz! - jött vissza Lola az információs pulttol, kezében a 3 jeggyel

Senki nem szólt semmit. Én ültem Harry mellett, hozzábújva, ahogy Jenny és Andy is ugyan ezt tették. Lola és Paul még egyeztettek a srácok programjáról, aztán hallottuk, hogy be kell szállni a gépünkbe. Amint a hangosbemondó kimondta, Harry összerezzent.

- Szeretlek! - suttogtam és a nyakába fúrtam a fejem. Nem akartam sírni, de nem bírtam ki

- Ne sírj! Mosolyogj, hogy ez a kép maradjon meg rólad, amíg vissza nem jössz! - lepuszilta a könnyeimet aztán megcsókolt. Jenny-ék is érzékeny búcsút vettek, aztán Lola már rángatott is minket a géphez! Egy utolsó integetés, utolsó pillantás és ennyi! Elvesztek a tömegben, mi pedig már a gépre léptünk. Elfoglaltuk a helyünket - Jenny és én egymás mellé kerültünk - és mind a ketten a kis ablakra tapadva néztünk kifelé, könnyes szemekkel. Ahogy a gép emelkedett, úgy törpültek el az emberek, aztán el is tűntek.

- Úr Isten! Én nem gondoltam, hogy ez ilyen rossz lesz! - szipogta Jen

- Gondoljunk arra, hogy ha odaérünk, már minden jobb lesz! - próbáltam vigasztalni őt is...és magamat is. Miután lenyugodtunk és bámultam kifelé, Jen meg zenét hallgatott.

Később én kicsit elszundikáltam, így számomra az utazás "rövid" volt. A barátnőm ébresztett, hogy ideje lenne leszállni, ugyanis megérkeztünk Los Angelesbe! Már a csomagjainkat vártuk és amint megkaptuk, Lola már kezdte is.

- Akkor lányok, ti mentek Jenny-ék lakására én pedig az én szállásomra!

- De ne menj szállóba, van még egy hely, simán elférsz te is! - próbálta győzködni a lány, de Lola nem adta meg magát

- Nem nem! Ez így lesz jó! De egy dolgot megtehetnétek!

- És pedig? - kérdeztem, bőröndjeimet letettem és vártam, hogy mit mond

- Soha ne késsetek! Azt utálják!

- Oh csak ennyi? - kacagott fel Jenny - Ez alap! Ne aggódj!

- Akkor lányok, itt egy taxi! Pakoljatok és menjetek! Vigyázzatok magatokra, és Ada!

- Igen?

- Hívj, ha odaértél!

- Természetesen! - álltam be úgy, mint egy katona. Lola csak mosolygott ezen, majd elköszöntünk tőle és Jenny utasítását követve a taxis hazavitt minket.

- Nah ... Hát itt is lennénk! - csukta le a csomagtartót mikor már kipakoltuk a táskákat

- Ez a házatok? - csodálkoztam

- Jó! Tudom! Nem egy palota ... Nem ehez vagy te szokva! - húzta el a száját és cipekedtünk befelé. Amint beléptünk még jobban megtetszett a ház.

- Ez csoda szép! - könnyeztek be a szemeim, Jenny meg értetlenül nézett

- És akkor mért kell sírni?

- Nem tudom! Kicsit emlékeztet a szüleim házára! Olyan érzés, mint ha tényleg otthon lennék...

- Ennek nagyon örülök! Gyere megmutatom a szobánkat! Ja igen! Azt nem mondtam, de ... Remélem nem gond, hogy közös szobánk lesz!

- Ez király! - válaszoltam vigyorogva. Felmentünk lecuccoltunk, felhívtam Lola-t, hogy megérkeztem, majd  mikor letettem, Jenny levágtatott az emeletről

- Megjöttünk! - kiáltotta valakinek, és úgy sejtem, hogy nem nekem, hisz én itt vagyok! Vele jöttem! Gondoltam lemegyek én is és köszönök.

- Üdv! Ada vagyok! - nyújtottam kezet Jenny szüleinek

- Én Claire vagyok! - fogott velem kezet az anyukája

- Én pedig Michael! Reméljük jól fogod érezni magad itt! - mondta kedvesen

- Ebben biztos vagyok! - mosolyogtam Jenny-re. Ez után egészen estig a nappaliban beszélgettünk, de mi barom álmosak voltunk, és ráadásul reggel korán kell kelni, így elmentünk aludni!

 

 


 

Sziasztok Drágáim!

Oh igen! Adri visszatért! :D ( lol ) Jó, jó! Azért ne kiabáljuk el! A lényeg, hogy most van néhány rész, ami remélhetőleg megfelel az igényeknek :) Nagyon örülök, hogy a hosszantartó szünet ellenére vagytok még néhányan, akik olvassátok továbbra is a blogot! Annak meg felettébb örülök, hogy új oolvasót/olvasókat köszönthetünk köreinkben! :) Bár, személy szerint nekem ez már több, mint "író-olvasó" kapcsolat! Ti bizony, ha akarjátok, ha nem ( ;) ) a "családom" lettetek! :) Köszi, hogy itt vagytok nekem! Nélkületek nem menne ... Ezt remélem mind tudjátok! :* Ja, és még valami ... A hétvégére nélkülöznötök kell! Suliba vagyok, meg bevásárolok meg ... Ahh sok a dolog :S Remélem kibírjátok! :D

Ha valaki még nem tette meg, akkor most lehetőséget adok neki ... Hogy mire? Hát bizony, arra, hogy bekövessen a twitteren! :D Újabban oda teszem ki a blog linkjét és az új rész számát! Tehát ha másért nem, legalább ezért érdemes követni xD

https://twitter.com/H_Ada_ <--- Kattints a linkre és már láthatod is a profilomat :)

Szép napot! Puszi: Ada!♥☺