One Direction napjai (Befejezett)

A történet egy magyar lányról, Adáról és a One Direction-ról szól.

Utolsó hozzászólások
  • Ywwjt49a: Ariel rebel naughty night. Indian Hot Porn Sex Video. Sunny leone hot and porn video. Free download new porn video. <a href="https://3gpjizz.mobi">https://3gpjizz.mobi/</a> Xxxx India Sex. Joslyn james teacher. Saudi Teen Porn.
    https://3gpjizz.mobi/
    (2018-01-16 01:31:51)
    180.bejegyzés
  • KeithNut: Howdy! [url=http://lasixhq.com/]purchase furosemide[/url] good website http://lasixhq.com
    (2018-01-13 14:18:32)
    180.bejegyzés
  • LeninivBuM: Hola, Me gusta mucho tu sitio, ?sigue haciendolo mejor!
    besttitangeles.cu.cc/map32.php
    (2018-01-11 17:48:03)
    180.bejegyzés

144.bejegyzés

- Josh! Azt hiszem baj van! Azonnal gyere! - mondtam kétségbeesve

- Mi? Ugye nem ... Tina? És a baba? Mi van? - kérdezte össze vissza, érezhetően bepánikolt

- Hát még nem tudom, de .... - ekkor Tina fájdalmas sikítása hallattszott, azt hiszem Josh-nál is, tisztán.

- Azonnal ott vagyok Drágám! Megyek! - mondta, szerintem sírva és le is rakta

- Josh úton van! - hadartam, a telefont a kanapéra dobtam és megfogtam Tina kezét. Kiverte a víz és a fájdalom szinte már az én testemben is érezhető volt! Nem kívánom ezt a pillanatot senkinek! Még hasonlót sem! Jenny épp ekkor ért oda egy vizes borogatással, azt a homlokára tettük és így talán jobb lett neki.

- Lola! - sóhajtottam fel, és még jobban megnyugodtam mikor megpillantottam egy orvosnak kinéző pasast is.

- Nyugalom, itt vagyunk! - hadarta Lola és mi vele együtt utat engedtünk a dokinak. Ő vizsgálta egy darabig, nyomkodta a hasát meg egyéb dolgok ...

- Ugye nem fog még megszületni? Még nem szabad neki! - nyöszörgte Tina

- Nem tudok semmit mondani! Kórházba kell vinni azonnal! - mondta a doki, közben telefonált azonnal a mentősöknek! A mentősök nagyon hamar ideértek és mivel a dokin kívül csak egy ember mehetett a metőautóval, Jenny volt az az egy, mivel családtag! Mi meg kocsival mentünk, Bella vezetett, Lola elöl ült én meg hátul. Szinte egyszerre értünk oda a mentősökkel, de Tinát már tolták is befelé. Mi próbáltunk lépést tartani velük. Mikor beértünk, a váróban kellett maradjunk, a telefonom pedig megcsörrent.

- Ada! Hol van Tina? - kérdezte Josh idegesen

- Már a kórházban vagyunk! Ne aggódj! - próbáltam nyugtatni, de ő lecsapta a kagylót. Most talán meg is értem. Jenny kijött, eléggé elkenődve a szobából, ahova gondolom Tinát vitték. Azonnal letámadtuk, de semmit nem tudott mondani. Leültünk és ... Vártunk! A srácok(igen, mindenki) ideértek, Josh meg idegbajosként lökött mindenkit félre.

- HOL VAN? - üvöltötte sírva. Szegény srác nagyon kibukott. Jenny odalépett és megölelte, elmondta, hogy most nem mehet be hozzá, de ő lesz az első, amint megengedik....

... Már vagy 20 perce ülük itt szép sorban, mint a verebek a dróton és várjuk, hogy végre történjen valami!

- Utálok várni! - morgolódott Josh

- Senki nem szeret! - válaszolt fél vállról Liam

- Utálom ezt a helyet! - tett rá egy lapáttal Harry

- Senki sem szereti, Édes! - válaszoltam neki. Még pár percig ültünk ott, mikor Andy is befutott. Érdeklődött mi van, mi meg nem tudtunk semmit mondani, mivel mi sem tudtunk semmit. A srác levágódott a sor végére, Jenny mellé!

*Jenny*

- Szia! - szólt oda halkan Andy

- Szia!

- Jól vagy? - kérdezte de azonnal rá is vágta - Áhh, ez hülye kérdés ... a rokonod épp kórházban van és én azt kérdem jól vagy-e! Mekkora hülye vagyok!

- Nem vagy hülye! - mondtam mosolyogva - Aranyos vagy, hogy el akarod vonni a figyelmem!

- És, mennyire sikerül? - kérdezte egy írtó szexi mosollyal

- Jó úton haladsz! - mondtam, és kissé talán el is pirultam. Aztán kisebb kínos csend állt be nálunk. Egy nővér - vagy nem tudom mi - kinyitotta a szembe lévő ablakot, így rajtam átszaladt a hidegrázás.

- Fázol? - kérdezte Andy és átkarolt

- Most már nem annyira! - néztem a kék szemeibe mosolyogva

- Egyébként ... Hogy tovább tereljem a gondolataid ... - kezdett bele és egy kicsit talán zavarba is jött

- Igen? - sürgettem kissé szegényt

- Szóval ... Mikor volt az a buli ....

- Az nagyon jó este volt ... leszámítva ami utána volt... - utaltam Ada eltűnésére

- Igen, igen! Valóban jó kis este volt, már amire emlékszem ... De egy dologra biztosan emlékszem!

- És mi lenne az? - kíváncsiskodtam

- Hát ... Mikor a szobámhoz kísértél ... Nem emlékszel?

- Nem tudom, mire gondolsz! - játszottam a hülyét

- Hát ... Ott az ajtóban! Szóval ... Csókolóztunk! - nyögte ki végre és fülig pirult. Nem sejtettem, hogy emlékszik erre, hisz nagyon be volt rugva.

- Történt ilyen? - játszottam a meglepettet

- Nem emékszel? - kérdezte 4 oktávval vékonyabb hangon

- Nem igazán! - hazudtam, de most az egyszer azt hiszem, jól tettem ...

- Akkor segítek visszaemlékezni! - mondta sejtelmesen, majd megcsókolt! Kissé váratlanul ért, de visszacsókoltam. Legbelül a pillangók a hasamban csak úgy táncoltak, amitől bele is mosolyogtam a csókba. - Na? Dereng már? - kérdezte szexi hangon

- Igen ... Valami dereng! - mondtam kuncogva. Sajnos itt annyiban maradt a dolog, mert a hosszas várakozás után, végre kijött egy orvos Tina szobájából. Josh és én szinte egyszerre léptünk idegesen elé.

- Ugye jól vannak? - kérdeztük egyszerre

- Igen! Hála istennek mostmár minden rendben! - mondta mosolyogva a doki

- És mégis mi volt? Mi történt? - szaporította a kérdéseket Josh

- A baba kissé rosszul fordult, nyomta az anyuka veséjét! Először úgy tűnt, hog műtét segítségével kell "visszafordítani" a magzatot, de szerencsére érezte, hogy nem jó valami, és fordult magától!

- Ez nagyszerű! - örömködtem

- Bemehetek? - szinte suttogva kérdezte Josh

- Természetesen! - a doki elment, Josh bement én meg visszaültem Andy mellé. Ő a kezét az enyémre tette, mosolyogva, de nem tudtam rá figyelni, mert Ada és a többiek kíváncsian jöttek oda. Gyorsan elhadartam mi történt, aztán megláttam Bella és Ada nézését. Ami azt jelezte felém, hogy 'beszélnünk kell, gyere arrébb'. Így is tettem, nem túl feltűnően mind a hárman elszivárogtunk a srácoktól, ők meg szinte a torkomnak estek!

- Azonnal!

- Mindent!

- Mesélj!

- Most! - mondták felváltva, egymás mondatát(?) folytatva. Kissé ijesztő volt.

- Hát, nem tudom mit mondjak! Andy oda jött és beszélgettünk. Emlékezett a csókra, én meg úgy tettem, mint aki nem. Aztán mondta olyan írtó szexin, hogy majd segít emlékeznem, és megcsókolt! - a lányok itt visongani kezdtek, de az egyik nővér ránkszólt, hogy ez egy kórház, maradjunk csendben .... Na mindegy! A lányok megölelgettek, majd Zayn szólt, hogy bemehetek Tinához, így hát be is mentem!


Hello!

Igen, tudom! El vagyok tűnve, sehol semmi életjel! Ennek az az oka, hogy már hétfő óta beteg vagyok, és két napj annyira, hogy ágyba kényszerültem. Minden nap írtam néhány mondatot, hogy haladjak, de csak mostanra lett valami belőle ... Azt majd ti megmondjátok, hogy "jó" avagy "rossz" lett-e belőle! Köszi, hogy kommenteltek! Megyek majd olvasni mindenkihez, ne aggódjatok, de azt nem tudom mikor! Igyekszem kilábalni hamar a betegségből!

Ölel: Adri ♥

143.bejegyzés

*Harry*

Minden gondom elszállt egy pillanat alatt! Nem tudom, hogy lehetséges ez, de itt van, épségben és csak ez számít! Végig a színpad széléről figyeltem ahogy énekel és a rajongokkal beszél. Szépen kikerülte a kérdéseket, amik a "berohanásom" miatt szálltak felé. Imádom ezt a nőt! És ezt valahogy ki is fogom mutatni ... Persze, tudom, hogy már eljegyeztem, de ... úgy érzem, ez nekem nem elég. Nem nagy dologra gondoltam, majd valami aprósággal ... De ez most lényegtelen, hisz épp széles mosollyal rohan felém! A mikrofont odadobta az egyik pasasnak a backstage-ben és a nyakamba ugrott. Én felkaptam és pörögtem párat! Csókolóztunk de sajnos ez nem volt hosszú ... Jelenésem van! Még utoljára visszanéztem rá, mutogatva, hogy a két szemem rajta tartom! -Nem élném túl ha megint elkeveredne vagy bármi történne.- Így is volt, minden egyes szám után oldalra pillantottam, de ő ott volt! Nem mozdult el onnan! A többi lány is odament, láttam, hogy ölelkeznek és "ujjonganak" ők is, ahogy én tettem. Ja igen! A dac és a hiszti ami úgy egy órája állt be nálam, természetesen eltűnt és tökéletes kedvvel és duzzadó energiával tomboltam a színpadon. Ahogy láttam, nem csak a srácoknak tetszett, a közönség is tombolt velem/velünk!

Bunkó voltam, tudom, de meg sem vártam, hogy elköszönjünk a közönségtől, én már rohantam le! Azt hiszem, aki tudja mi történt, az megért! A többiek meg nem érdekelnek! Újra felkaptam a menyasszonyom és úgy vittem az öltözőig! A kanapéra ültünk és bár megfogadtam magamban, hogy nem teszem, faggatni kezdtem!

- Elmondod mi történt?

- El! - mondta egy kisebb sóhaj után - Haza felé sétáltam, mikor valaki ... Vagyis az a lány leütött, akit leszedtem Liamről ... (ekkor csatlakoztak a többiek is) Aztán mikor magamhoz tértem egy sötét szobában voltam, a földön feküdtem. Az a selejt lány lelocsolt vízzel, gondolom azért ébredtem fel, na mindegy! Elkezdett szekálni, hogy hiába volt nagy a pofám, most mégis én vagyok a gyengébb, meg ehez hasonlók! Talán igaza volt ... Nem kellett volna arcoskodnom, de azt hiszem már olyan mindegy ...

- És hogy kerültél végül vissza ide? - tette fel bátortalanul és kíváncsian Zayn

- Hát ... Leütöttem a csajt, mikor vizet hozott nekem!

- Épp akkor beszéltünk  ... - szóltam közbe és hozzábújtam

- Igen! - mondta mosolyogva - De a szutyok telefon lemerült ... Zsebrevágtam, meg magamnál hagytam a vascsövet is amivel lecsaptam a csajt és kerestem a kiutat ...

- Tisztára, mint valami film! - suttogta Bella

- Egy rossz...Rossz horror film! - nyöszörögte Tina

- Ja! - nevetett Ada! Hihetetlen, hogy nevet ezen az egészen ... - Aztán kinn találtam magam egy forgalmas utcán. Loptam egy telefont, beletettem a kártyám és csörögtem Paulnak!

- Mért nem engem hívtál?? - háborogtam

- Mert gondoltam, hogy te már félholtra izgultad magad! - mondta és egy puszit adott

- Ja, ez igaz! - helyeseltem

- Folytasd! - mondta izgatottan Louis

- Ja igen! Hát elmondtam hol vagyok ... Azt mondta Paul, hogy ne mozduljak, és nagyon hamar oda is ért, a rendőrökkel. Elmondtam, hogy honnan jöttem és, hogy valószínűleg a lány ott fekszik ... Remélhetőleg még él! ... Bár az sem értekelt volna, ha megölöm! - tette hozzá - Aztán Paul egyenesen ide hozott és ... Kipofoztak és mehettem dolgozni!

- Ez igen! Le a kalappal! - dícsérte Liam és tapsolni kezdett, amihez mindenki csatlakozott.

- Állj! ... Akkor még orvos sem látott? - törtem meg a tapsvihart

- Nem ... De minek? Nincs bajom!

- Azért nem ártana ... - helyeselt Jenny

- Jó, majd holnap, ma már nagyon fáradt vagyok ... Meg éhes!

- JÉÉÉÉZUSOM EZ A LÁNY MÁR EGY NAPJA NEM EVETT! - visítozott Niall és rohant a kabátjához. Elővett egy csomag kekszet... Hogy miket nem hord ez magánál ..

- Köszi! - hálálkodott Ada és szerintem egy perc alatt meg is ette a zacskó tartalmát.

- Gyere! Hazamegyünk! - mondtam neki. Ő megfogta a kezem, egy csoportos ölelés után elindultunk a kocsi felé és végre teljes létszámban mentünk a szállóba.

*Ada* * Reggel *

- Úúúúúúúh, de jót aludtam! - nyújtóztam vigyorogva. Kinyitottam a szemem, és arra kellett rájöjjek, hogy bizony senki nem hallotta a boldogság első szavait! - Na szép! Előkerülök, erre egyedül hagy! Férfi... - szögeztem le magamnak a véleményem és mentem öltözni. Átmentem a "lányszobába" ahol szokás szerint a három lány volt jelen.

- Jó reggelt Csipkerózska! - ugrott a nyakamba Tina

- Nektek is! Hogy vagytok? Hallod...Napról napra nagyobb a hasad! - könyveltem el ismét magamnak azt, ami egyértelmű

- Igen! A kis Aaron egyre csak növekszik! - mondta azzal a bájos mosollyal arcán

- Nem tudjátok életem szerelme merre lehet? - kérdeztem kissé ironikusan

- Tudjuk, de nem mondjuk meg!

- Mégis miért? - vágtam idióta fejet

- Mert megkért rá! - vágta be Jenny

- Aha ... Milyen hülyeségre készül megint? Had halljam?

- NEM! - jött az egybefüggő válasz

- Akkor ...  Na ... Lefogadom, hogy egyébként meg írtó pletyisek vagytok, bezzeg moooost! Most hallgattok! - bevágtam az áldurcát és a kanapéra dobtam magam

- Akár hogy vagdalózol, nem mondjuk el! Titok! - kuncogott Bella. Én csak egy nyelvöltéssel reagáltam.

- Akkor ... Ma mit csinálunk? - kérdeztem és végignéztem a "bandán"

- SEMMIT! - jelentette ki Bella mosollyal a száján és a kanapé másik felén terült el.

- Szabad nekünk olyat? - kérdeztem kissé félve

- Bizony! - kacsintott

Ezek szerint ez egy laza nap lesz! Nem is bánom...Tegnap kaptam elég izgalmat, azt hiszem! Tespedtünk ott, néha megjelent egy-egy fiú, de persze mikor csak mi voltunk, kitárgyaltunk mindent.

- És Jenny! Mi is volt az a csók Andy-vel? - húzogatta a szemöldökét Bella. Jenny arcából kiment a szín, aztán meg hirtelen elpirult.

- Milyen csók?

- Jaaajj nem kell a színészet! - kacsintott Bella. - Láttam ám mindent!

- Hát csak ... Andy részeg volt! Úgysem emlékszik rá. Én meg nem fogom mondani neki! Nem hinném, hogy bejövök neki ... - morogta az orra alatt Jen.

- Mi az isten? Egy napra tűnök el és itt mindenkivel történik valami?? - háborogtam viccesen. Miután kitárgyaltunk mindent és mindenkit, ismét találtunk egy témát.

- Úr isten! - sóhajtott fel Bella

- Na mi az? - kérdeztem kíváncsian

- Holnap egy koncert itt, aztán még kettő Párizsban ... - számolt az ujján - És ennyi!

- Vége? - kérdezte Tina döbbenten

- Aha! Egyszer ez is eljön ... - poénkodott Bella és dobott a szájába egy gumicukrot

- De dúrva! ... Mi a francot kezdünk majd otthon? Már szerintem mindenki totál hozzászokott a mászkáláshoz meg az utazgatásokhoz! - magyaráztam okoskodóan

- Szerintem akkor is lesz mindenkinek elfoglaltásga ... Csak talán nem ennyire sűrű programmal ... Például te Conorral forgatsz majd klippet! - magyarázta Tina. A többi lány 'húúúú'zott egyet, de én csak Tinára figyeltem. Ahogy ránéztem láttam, hogy az arcából a szín kiszökik, a hasához kap és fájdalmas arcot ereszt felénk. Azonnal felpattantunk és odamentünk.

- Mi a baj?

- Mi fáj?

- Jól vagy? - faggattuk

- Szerintem ... Kell orvos! - nyögte ki nehezen. Azonnal nyúltam a telefonért és hívtam Lolát, hogy csináljon valamit. Szerezzen orvost ...

- Josh! Ő is! - nyöszörögte újra és már könnyeivel küszködött

- Hívom! - jelentettem ki és tárcsáztam

- Szia Ada! Mizujs? - szólt bele jó kedvűen. Talán ha elmondom mizujs, már nem is lesz ennyire vidám! ...


Sziasztok!

Remélem tetszett a rész! :) Igyekeztem "hosszabbat" írni, mint amit péntekenként szoktam! *büszkefej* Viszint a másik blogra ( Édes kis semmiség ) nem tudtam még írni :( Nagyon sok bocsi! De amint lesz legalább egy óra szabad időm, kárpótollak titeket! ( De egy kérdés ... Mennyire legyen részletes Bree és Zayn estéje? :D Mert nem akarok porno-blogot csinálni xD Viszont nem tudom mik az igények! :) Szóval tessék nekem elmondani :P ) Tehát oda is igyekszem majd írni, de nem tudom mikor lesz ott rész! Legyen szép hétvégétek! Pihizzetek sokat!

Ui.: Bocs, hogy a kommentekre nem válaszolgatok mostanság, de ez nem jelenti, hogy nem olvasom el őket! Nagyon köszi, hogy írtok! Sokat jelent :) Csak így tovább ;)

Puszi: Adri

142.bejegyzés

*Louis szemszöge*

- Harry! Merre vagy? - szóltam kétségbeesetten a telefonba

- Fogalmam nincs! De addig nem megyek haza, amíg meg nem találom!

- Ne hülyülj Haz! Legalább gyere vissza és had menjek veled!

- Bocs Lou de most minden percnek jelentősége van! - magyarázta

- Harry! Nem lehetsz egyedül ilyen állapotban! GYERE EL ÉRTEM! - kérleltem tovább, már kissé hangosabban

- Talán igazad lehet! Csörgök ha ott vagyok!

- Rendben! Vigyázz magadra!

- Nyugi! Szia!

Letettük és én már öltöztem is ... Gyorsan felkaptam magamra ami a kezem ügyébe akadt, aztán átmentem a lányokhoz.

- Louis! Van valami?

- Sajnálom! Nem tudok semmit mondani! - válaszoltam bánatosan Bellának

- Te hova készülsz?

- Harry hamarosan jön értem ... Nem hagyom, hogy egyedül legyen ilyen idegesen ...

- Te valóban a legjobb barát vagy Louis! - lépett oda Tina és megölelt

- Köszi! Ha Harry-vel történne valami ... én nem tudom mi lenne ... Szerintem megsemmisülnék! - miután kimondtam, kicsit elgondolkodtam, és a lányok arcát elnézve ők nem úgy értették, ahogy én...

- Öhm .. Louis!

- Nem vagyok szerelmes belé! Ne értsétek már félre! De ... Szeretem, mint legjobb barátot! Értitek? - magyaráztam

...

- Szia! Már itt is vagy?

- Igen! Gyere le! Siess! - sürgetett Harry a telefonban, majd le is tettük

- Lányok! Megyek! Jók legyetek és ... ha bármi van, szóljunk egymásnak telefonon!

- Rendben Louis! Ti is vigyázzatok magatokra! - ölelt meg Jenny

- És sok sikert ... - szólt utánam még Tina, de ekkor már kifelé rohantam, igyekeztem a parkolóba. Megpillantottam Harry-t, de hogy őszinte legyek, megijedtem tőle!

- Harry! Hogy nézel ki, te jó ég!

- Köszi Louis! Szerinted mégis hogy kéne festenem? A csajom eltűnt!És nem tudom, hogy ki és miért tesz ilyet! - mondta kétségbeesve, a végén már sírva

- Gyere ide Boobear! - magamhoz húztam és hagytam, hogy kisírja magát a vállamon. - Sírj csak! - simogattam göndör fürtjeit. Lassan megnyugodott, elhúzódott tőlem. - Akkor most cseréljünk helyet! Én vezetek!

- De Louis! - kezdett volna bele, de nem hagytam

- Semmi de! Emeleld a segged és ülj át ide! A kinézeted alapján a vezetési stílusod sem lehet sokkal jobb! - mondtam, miközben helyet cseréltünk. Elmondta, hogy merre járt eddig.

- Akkor ... indulás! - mondtam és bendítottam az autót.

Már egy jó ideje körözünk .. a nap is felkelt már ... Az tény, hogy Adáról még mindig semmi hír, de nekünk este fellépésünk lenne! Amit nem lehet elhalasztani! Próbálni kéne, de elképzelésem sincs, hogyan teljesít Harry ilyen állapotban.

- Próbáltad hívni azóta? - tettem fel a kérdést, elég bátortalanul.

- Folyamatosan ... De szerintem ki van kapcsolva! Paul azt mondta, hogy ha felvenné valaki, a rendőrök azonnal bemérik vagy mi a franc.

- Akkor próbálkozz csak! Addig berohanok ebbe a starbucks-ba kávéért, mert elég fáradtnak érzem magam! Kérsz te is?

- Hozhatsz! - morogta, de már a telefont nyomkodta.

*Harry*

Eleinte nem tartottam jó ötletnek, hogy Louis velem akart jönni, de mostmár belátom, hogy nélüle nem tudom mit tennék! Nagyon jó barát! A legjobb! Amilyen ideges vagyok talán csak többet árottam volna, mint segítek! Gondolok itt arra, hogy ne adj isten elütök valakit, vagy bármi rossz történhetne. De így, hogy ő itt van kicsit terelget engem. Amíg ő bement kávéért én megpróbálom felhívni Adát!

Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy kicsöng ... Az meg eszembe sem jutott, hogy esetleg ő szól bele ... De megtörtént!

- Harry vigyél haza innen! - mondta sírva Ada

- Cica! Jól vagy? El tudod mondani, hogy hol vagy? - szerintem sokkot kaptam a hangja hallatán, nem sírtam és nem voltam ideges! Csak tudni akartam hol van, és mihamarabb el akartam onnan hozni! Louis épp ekkor ért vissza és tátott szájjal nézte a dolgokat.

- Nem ... Nem tudom! Sötét van és leütöttem egy lányt! - szipogta - Jajj ez a szar le fog merü.... - a vonal megszakadt!

- ADA!!! HALLASZ? Neeeeem ez nem lehet! - eddig voltam nyugodt!

- Na mi volt? - kérdezte Louis

- Felvette és mondta, hogy nem tudja hol van! Most meg! Lemerült! Érted Louis! LEMERÜLT AZ AZ ISTEN VERTE TELEFON! - ordítottam már sírva. Louis viszont azonnal nyúlt a saját telefonjáért és hívott valakit.

- Paul! Bemérték? ... Aha ... Oké ... Jó! Rendben! - Letette

- Na? - kérdeztem idegesen

- Haza kell mennünk mert még dolgoznak az ügyön! De meglesz! Ne aggódj! - megölelt és már mentünk is haza. Az a kb 10 perc nekem 10 órának tűnt ... Tűkön ültem, egész hazáig feszelegtem és csak azt voltam képes mondani, hogy haladjunk már, menjünk gyorsabban, meg ehez hasonlók. Nem tudom Louis, hogy bírta, de nem szólt semmit! Hazaértünk és én úgy ugrottam ki a kocsiból, mint akit puskából lőttek ki. Meg sem álltam Paul szobájáig. Oda be voltak cuccolva a rendőrök és épp valamit nagyon bámultak a monitoron.

- Paul! - szóltam izgatottan mire mindenki rámkapta a tekintetét

- Harry! - megölelt - Másodpercek kérdése és meglesz a helyszín! Hazahozzuk, ne aggódj!

- Remélem! Nagyon remélem! - mondtam és újra sírni kezdtem, de szerintem ez már csak az idegesség miatt lehetett. Idő közben Louis is odaért és így együtt izgultunk, hogy mit mondanak.

- Sajnálom! Túl kevés ideig beszéltek ahoz, hogy pontosan be lehessen mérni! Minden keresésnél másik helyszínt ad ki a gép ...

- És ez mit jelent? - pattantam fel idegesen és rákiáltottam a rendőrre. Louis megfogta a vállam, gondolom, hogy nyugodjak le, de mégis hogy tudnék nyugodt maradni?

- Azt, hogy ... Nem tudom megmondani hol lehet a lány!

- Mi az istennek vannak itt? Nem tesznek semmit! Ki tudja mi van azóta Adával!? - vagdalóztam, dobálóztam idegességemben. Paul lefogott és átvitt az én szobámba ...

* Este - a koncert előtt, az ötözőben *

- Lola! Értsd már meg, hogy én nem megyek ki oda! - mutattam a színpad felé

- Harry! Ez a munkád! Meg kell tenned! Nem tehetek semmit! Ti öten vagytok ... Nem küldhetek ki oda négy embert ... Mit mondanak majd? Hol vagy?

- Majd mondják, hogy nem voltam jól!

- Ez nem így megy Harry! Ha egy óra múlva nem vagy a színpad előtt, a többiekkel, nagy bajok lesznek! - fenyegetett meg Lola, de én őszintén szólva szartam rá! Van most nagyobb bajom is, mint az, hogy ő mérges lesz rám! Levágtam magam a kanapéra és bevágtam a durcát. Próbáltam hívogatni Adát, de ki volt kapcsolva ... Ültem ott és próbáltam nem sírni. Egyszer a srácok, és a lányok tömegként rontottak be az öltözőbe, ahol eddig csak egyedül voltam. Mind mosolyog ...

- Harry! Azonnal ki kell jönnöd!

- Gyere már, ne nézz így!

- Ezt látnod kell! - hallattszottak ezek a mondatok, bár mindenki egyszerre beszélt

- Hagyjatok engem békén! Nem megyek sehová! - visszahuppantam a kanapéra pukkadtan. Ők tovább nyaggattak, húztak a kezemnél fogva, de én ellenkeztem. - Nem értitek, hogy nem mozdulok el innen?

- Kedves közönségünk! Köszöntsétek nagy tapssal Adát! A One Direction előfellépőjét! - hallattszott be a nyitott ajtón a bemondó hangja. Ledöbbentem! Most mi lesz? Ki fog oda kiállni? Hisz Ada nincs itt! Mekkora hülyék ezek! Amíg én ezen kattogtam, meghallottam édesen csengő hangját a mikrofonban!

- Hello New York! Hogy vagytok ma? - ez kétségtelen, hogy az ő hangja! Mindenkit félrelöktem és rohantam a színpad felé! Felrohantam a lépcsőn és a színpad szélén álltam.

- Ada! - mondtam halkan, döbbenten

- Hát! El kell mondjam nektek, hogy kis ideje vagyok itt nálatok, de elég kalandos volt már ez a kis idő is! - mondta és kuncogott. Ez a nevetés! kikészít! Ez tényleg ő! Hogy csinálta!? Hogy kerül ide?

- Harry! Menj oda az istenért! - lökött raktam egyet Louis. Azzal a lendülettel odarohantam hozzá és szorosan magamhoz öleltem. A közönség ujjongott és sikoltoztak, de én csak őt láttam és őt hallottam!

- Miért csinálod ezt velem!? - kérdeztem könnyes szemmel

- 10 perce kerültem ide! Ne haragudj, hogy nem szóltam! - mellkasomba nyomta a fejét. Én csak öleltem és szorongattam. Újra rámnézett és ekkor végre megcsókoltam! A közönség újra ujjongott, tapsolt és sikoltott! Azt kántálták hogy 'Újra!Újra!Újra!'

- Teljesítsd a rajongók kérését! - mondtam nevetve, de nem vártam a választ. A közönség felé fordultam, kacsintottam és újra megcsókoltam Adát! Aztán, teljes nyugodtsággal integetve lesétáltam a színpadról ahol a csapat várt. A lányok sírtak örömükben, a srácok meg csak fülig érő mosollyal fogadtak! Mindenki ölelgetett meg ilyesmi. Kérdezgették, hogy mi volt! Én nem tudtam megszólalni, csak leültem a lépcső szélére, arcomat kezeimbe temettem és sírtam! De most már az örömtől!