*Ada*

- Harry! Mégis mire ez a jó kedv?

-Háhá! Nem tudom! Rég volt ilyen ... De most ez van!

- Látom, hogy valamiben sántikálsz! Látom a huncutságot a szemedben! Nekem már nem tudsz hazudni! - fenyegetőztem

- Ahj... - sóhajtott - Na jó! Neked elmondom! - majd megpuszilt és mellém ült - Reggel Lola és Paul társaságában reggeliztem. Mondták, hogy a többiek olyan ... szomorúak és nem tudják mit tegyenek! Én meg benyögtem, hogy hozzák el a lányokat Párizsba! - vigyorgott rám szélesen

- Hogy mi? A lányok ide....vagyis Párizsba jönnek? - visongattam de ő befogta a szám

- Cssss! Hallgass Asszony! A fiúk nem tudják! - mondta nevetve és az ágyra tepert

- Oké! Bocs! De ez .... WÁÁÁÁ!!! Annyira jó! Rohadtul hiányoznak már! - ugráltam fekve. Úgy nézhettem ki, mint egy ideggörcsös, de leszarom! - És mikor?

- Hát! Ha minden jól megy egyszerre érünk oda! De lehet, hogy a lányok kicsit késnek! Nem tudom! - mondta mosolyogva és puszilgatni kezdett!

- Harry! Tudom, hogy tudod! De egy isten vagy! - a nyakába kapaszkodtam és addig öleltem, amíg tudtam.

***

Az első interjú helyszínén vagyunk. A srácokat épp rendbe szedik, nem mint ha kellene, de mindegy! Én Bellával ülök és épp kávét szürcsölünk. Jenny Tinához ment a kórházba, így nem jöhetett velünk. Sokat beszélgettem Bellával mikor már nem bírtam tovább!

- Bella! El kell mondjak valamit ... de ne mondd senkinek!!!

- Oké! - nézett rám komoly arccal

- Holnap. A lányok. Jönnek. Párizsba! - mondtam, minden szó után szünetet hagyva

- Hogy .... Mi? Komoly? - kérdezte, mikor feldolgozta amit mondtam. Én csak szaporán bólogattam.

- De ne mondd senkinek mert ... Nem tudják! - böktem a pasik felé a fejemmel. Bella helyeslően bólogatott és témát is váltottunk. 1 óra múlva a srácok kész lettek, még készült pár fotó, hogy ott jártak, majd elköszöntek! Harry összekulcsolta az ujjainkat és mentünk is a kocsihoz.

- Most hova? - kérdezte Liam-et Bella

- Szálló! Aztán 2 óra pihi, majd újabb interjú, aztán egy rádiózás! És koncert! - vázolta Lee a helyzetet. Ez így is lett! Azt a két óra pihit mindenki együtt töltötte. Beültünk a mi szobánkba és ott tanyáztunk a következő indulásig. A srácok közben mondták, hogy bizony a lányok hívták őket és egyre gyanúsabb lett a dolog. De amilyen hülyék, nem esik le nekik, tehát félni nem kell ilyesmitől! Tinát a doki kiengedte, mivel holnap, vagyis ma éjjel utazunk.

- És jól vagy? Vagyis, vagytok! - kérdezte Harry Tinától, mikor visszaértek a szállóba Jenny-vel és Josh-al.

- Igen! Köszi! - válaszolt mosolyogva - Jól ránk ijesztett a kis Aaron, de most már minden rendben! - mindenki megtapogatta a pocakját, majd hagytuk pihenni! Láttam Harry-n, hogy annyira megváltozik, ha egy kisgyerek a téma, vagy jelen van. Például Lux! Akár mikor meglátja, arcvonásai ellágyulnak, mosolyog és gagyog neki! Egyértelmű, hogy tökéletes apa lesz majd egyszer! Egyszer, mikor végre nyugodt életünk lesz, és készek leszünk egy kisbabára!

- Baby!? Merre jársz? - lengette kezét az arcom előtt

- Oh! Bocsi! - mosolyogtam rá

- Min gondolkodtál el?

- Nem lényeges! - bújtam oda mellkasához és Ő a hajamat simogatta

- Jössz velem megint?

- Hova?

- Interjúra!

- Ja ... Aha!

- Akkor készülődj mert indulunk! - nagyon nem kellett készüljek, mert a telefont zsebre vágtam és kész voltam! A kocsiba ülve újra elméláztam, de Harry megint visszahozott, mikor szólt, hogy megérkeztünk. Ismét az volt, mint délelőtt! Ők csevegtek, én meg ültem Bellával és néztük őket! Később mentünk a rádióhoz, ahol a srácok egy számot is elénekeltek. Mi kívülről figyeltük őket, de nekem csak a kisbabás téma járt a fejemben, akár mikor Harry-re néztem! És ez elég sűrűn volt, hisz szinte csak őt néztem! Miért agyalok ennyit ezen? ...