*Harry*

Reggel frissen ébredtem. Jó kedvem volt és úgy éreztem, hogy ezt ma rá kell ragasszam mindenkire! Miután - úgy 10 perc próbálkozás után - kikecmeregtem Ada alól, felöltöztem és lementem kajálni. Természetesen az "idősebb" korosztály már nagyban ébren volt.

- Sziasztok! - küldtem egy köszönést Lolának és Paulnak

- Jó Reggelt! - bőgték vissza egyszerre. Lecsapódtam melléjük és bedúrtam a reggelim. Mikor végeztem, vigyorogva bambultam.

- Mi ez a mosoly, Harry?

- Ez? ... Hm ... Bár tudnám az okát, kedves Lola! De ... Eldöntöttem, hogy ma mindenkire ráragasztom! - mondtam és fogsort villantottam nekik

- Azt hiszem ha így vigyorogsz, mindenki kacag majd! - mondta kissé nevetve Paul

- Helyes! Éppen ez a cél! Na, de megyek ... Viszek az asszonynak kávét! - ezzel távoztam is köreikből. Töltöttem egy ütős feketét Adának és felcaflattam a szobánkba. Ada az ágyon ült, kómásan, egy ... madárfészekkel a fején! Jaaaa nem! Az a haja ( :D )

- Szia! - morogta álmos hangon

- Szia Baby! - vigyorogva megpusziltam és odaadtam a kávét

- Hű! Köszi! Te mindig tudod, mi kell nekem! - mondta mosolyogva

- Gyönyörű vagy!

- Őőő ... Te biztos azt látod, amit kell? Nézz már rám!

- Nézlek!

- És mit látsz? - kérdezte, közben kortyolta a kávét

- Két gyönyörű, nagy barna szemet, amik még kissé álmosak. Egy csodaszép pofit, ami szinte kiált, hogy adjak rá néhány puszit! Őőő... oké! A hajad nem egy esztétikai csoda, de ez javítható!

- Héééé! - kiáltotta majd egy párnát kaptam az arcomba

- Most mi van? Csak őszinte voltam! De persze...Ti nők csak a rosszat halljátok meg! Az, hogy előtte mit mondtam, fel se tűnt! - vágtam be a dúrcát

- Jaaaj nagyon szépeket mondtál édes! Naaa gyere ide! - letette a bögrét és hátulról átölelt.

- Nem is hallottad meg! - pukkadoztam tovább, de csak mert nagyon jól esett, hogy simogat meg ölel!

- Dehogy nem! Nem vagyok süket! Hallottam, csak elég hihetetlen, hogy ... mikor a leglepusztultabb vagyok, te akkor látsz szépnek! - mondta majd egy puszit nyomott a nyakamra

- Nekem mindig gyönyörű vagy! Mikor tanulod már meg? - megfordultam és eldöntöttem az ágyon.

- Akkor most büntit kapok? - kérdezte kacéran

- Bizony! Nagyon, nagyon rossz kislány voltál! - ledobtam a pólóm, ő a derekam köré fonta lábait és ... a többit talán jobb, ha rátok bízom!

*Niall*

- Ezt nem hiszem el! - csattantam ki kissé idegesen az ágyból. - Ezek éjjel-nappal csinálják? Na jó ... Ez nem is meglepő! - mondtam magamnak ... Igen, Ada és Harry reggeli tornát tart és természetesen a falak kopognak rendesen! De ... nem részletezném, mit hallok még ... Nyúltam a telefonért, felöltöztem és a gyomrommal egyre gondoltunk! Elindultam kajálni, a hasam pedig korgott egész a földszintig! Megpakoltam a tányérom és leültem, azzonnal neki láttam a reggelinek! Már alapból isteni reggelem volt - az ébresztőt leszámítva - mivel ez a svédasztal egyszerűen mesés. De a reggelt egy hívás koronázta meg!

- Hallo? - szóltam bele és gyorsan lenyeltem a falatot

- Szia Niall!

- EMMA???

- Igen! Én vagyok! - a szemem könnybe lábadt, a tányért félretoltam és az asztalra borultam. - Ne haragudj rám ... Én akartalak keresni, de ... a szüleim! - mondta édes hangján, én meg nem tudtam megszólalni - Niall! Ott vagy?

*Zayn*

Hmm... Hány óra lehet? Nyúltam a telefonért, ami szerint 11 múlt. Ideje kimászni az ágyból. Elmentem a fürdőbe, elvégezni reggeli teendőim, de egy telefoncsörgés megzavart ebben. Rohantam esztelen a szobába, keresztül estem egy széken, meg egy bőröndön, de még egyben vagyok, tehát utam folytattam a telefonig, amit végre megszereztem.

- Tessék! - szóltam bele lihegve

- Szia Zayn! Őhm ... Rosszkor?

- KAT? - csodálkoztam rá a hang tulajdonosára, pár oktávval magasabb hangon, majd a fülemtől elemeltem a telefont, és igen ... valóban a barátnőm hívott!

- Igen! Én vagyok, de ha nem érsz rá akkor ...

- De! Jajj! Annyira hiányzol! - bukott ki belőlem

- Te is nekem édesem! Mesélj mizujs veled?

- Hát! Ami azt illeti ... Nem rég keltem!

- Ejha! Jól megy! - kacagott

- Imádom, ha nevetsz! - mondtam mosolyogva

- Én meg téged imádlak!

- És veled mizujs Nyuszkó? Merre vagy?

- Hát őőő .. Én most ... Iskolában! Igen! Csak tudod, szünet van és ... hiányoztál! - dadogta ami kissé fura volt, de ... mindegy most fontosabb, hogy hallhatom a hangját

- Értem! Ne haragudj, hogy nem kerestelek, de történtek itt dolgok, de most nem részletezem! Kitartás nyuszikám! Hamarosan otthon leszek!

*Louis*

Felkeltem ... Nem, nem önszántamból! A mellettem lévő szobában ... Hogy is fogalmazzak! Az átszűrődő nyögések zavarták meg az álmom ... De mindegy, úgy is ideje kelni. Az étkezőbe érve természetesen Niall-t láttam, amint ... Nem eszik?? Ezzel meg mi van? Az asztalra van borulva ... Fogtam egy tálcát, pakoltam némi kaját rá és elindultam felé, de hívásom volt, így a mellettem lévő asztalra tettem a cuccot és felvettem hamar a telefont.

- Szia Répakiráááááály!

- Nessi! Hercegnőm! Micsoda meglepetés!

- Bizony! Mizujs veled?

- Hát ... Nem ébredtem túl jól ... A szobám a "házaspár" mellett van és ....

- Oké! Nem kell részletezd! Ismerem őket! - mondta kacagva

- Hiányzol Répakirálynő!

- Te is nekem! A királyságunk nem az igazi, ha a király nincs jelen!

- Kitartás! Hamarosan vége a turnénak

*Liam*

- Bella! Édesem! Ébresztő! - suttogtam a nyakába, és egy pár puszit is hagytam ott

- Hmmm ... Szia mackó!

- Mackó? - kérdeztem vissza csodálkozva

- Aha! Most az vagy!

Miután kikevergőztünk az ágyból és elvégeztük reggeli teendőinket, megállapítottam, hogy mind a ketten nagyon jól nézünk ki!

- Szivem!

- Tessék, Liam!

- Gyere ide! Csinálni akarok egy képet!

@Real_Liam_Payne: Reggeli készülődés :)

- Be is állítottam profil képnek! - jelentettem ki mosolyogva és egy csókot adtam Bellának

- Az első közös képünk ... A neten! - mondta ő is mosolyogva, majd átküldtem a képet és ő is beállította a twitterén

- Bizony! Most már nincs nyugtod! Figyeld meg mennyi kommentünk lesz!

- Hát igen! De biztos lesz, aki ... akinek nem tetszik majd!

- Azokkal nem szabad foglalkozni! - megpusziltam - Menjünk reggelizni drágám!

Így is tettünk. Az ebédlőbe érve megpillantottam Niall-t és Louis-t ... külön ültek, és mind a ketten elmélyülten telefonáltak! Hm ... Mindegy, mi azért kajáluk!