*Katie*

Mikor Adával beszélgettem, először tök egyértelmű volt, hogy mit kéne javasolnom, mit tegyen...De miután kimondtam, hogy a szüleivel maradjon inkább, belegondoltam én is jobban, hogy én sem szivesen hagynám itt Zayn-t, ki tudja mennyi időre... Persze az én szüleim is hiányoznak, és biztos, hogy velük is szeretnék lenni! Lényeg, a lényeg, hogy rájöttem, én sem tudnék dönteni... De már kimondtam a válaszom, és nem akarom mégjobban összezavarni őt, úgyhogy inkább csendben maradok és pakolok tovább. Nem sokkal később ő kiment a szobából, és Zayn jött be! Nem tudom miért, de egyből átöleltem és a fejem a nyakába fúrtam. Valamiért olyan rossz érzésem volt! Ő persze semmit nem értett, és rá is kérdezett:

- Valam baj van nyuszikám?

- Nem tudom! - dünnyögtem a nyakába

- Hát ... De mégis! Mi lett veled? Mi bánt?

- Komolyan mondtam, hogy nem tudom! Beszélgettem Adával arról, hogy szomorú, amiért kicsit el kell váljon Harry-től. Belegondoltam, hogy én nem akarlak elhagyni egy percre sem ... De mégis olyan érzésem van, hogy ...

- Hogy?

- Nem tudom! Valami rossz érzés van bennem, ami nem hagy nyugodni! - ekkor már könnyes szemekkel néztem rá, ő meg kétségbe volt esve, de végül elmosolyodott. Természetesen ennek a mosolynak nem lehet ellenállni, nekem is görbe vonalra húzódott a szám!

- Olyan szép vagy, mikor mosolyogsz! Nem szeretlek szomorúnak látni! Amíg velem vagy, sosem lehetsz szomorú! Mindent megteszek azért, hogy boldog legyél! :) - majd megcsókolot! Hosszú, szerelmes csók volt, amitől teljesen megnyugodtam, és a rossz érzésem is elillant.

- Kész vagy már a csomagolással?

- Igen nyuszkó! De ahogy látom, te még nem :D - ekkor egy pólót dobtam hozzá, ő meg "hallott ként" az ágyra zuhant :D - Azért akkorát nem dobtam! :D - mondtam nevetve, ő meg fél szemmel rámnézett, majd visszacsukta és mozdulatlan volt! Nem igazán törődtem vele, csomagoltam tovább ...

- Na mi van? Nem élesztesz újra? Mégis meddig heverjek itt? :D - kérdezte nevetve. Én is kacagtam egyet és odafeküdtem mellé, fejét felém fordítottam és egy életmentő csókot leheltem ajkaira :) Természetesen egyből "feléledt" :D

*Harry*

- Liam ... Tudnál segíteni?

- Persze Harry! Mondd, mivel nem boldogulsz?

- Igazából ... Adáról lenne szó... - mondtam lehajtott fejjel

- Hallgatlak!

- Szerintem ő nem fog velem jönni! Hallottam, mikor Kat-tel beszélt ... Ő azt javasolta, hogy a szüleivel maradjon inkább!

- És most neheztelsz Kat-re emiatt?

- Jajj dehogy! Csak ... Tudom, hogy igaza volt... Adának velük kell maradnia!

- De Hazza! Nem örökre váltok el! Csupán néhány napra :) Ne legyél buta...

- Tudom jól, de mégis olyan nehéz! Fél éve minden egyes napomat vele töltöm! Én már nem bírok ki egy óránál többet nélküle!

- Majd mi elvonjuk a figyelmedet! :) - megölelt én meg kelletlenül mosolyogtam rá. Ekkor Ada jött be a szobába.

- Hűha! :) Megzavartam valamiféle Brománcot? - kérdezte mosolyogva, Liam meg lugrott rólam

- Jajj! Dehogy! ... Akkor én most... Megyek...Megnézem Bella készen van-e már! - mondta és az ajtó felé vette az irányt! Mikor becsukta maga után, Ada elémlépett és megkomolyodott! Már tudtam előre mit akar!

- Harry, Szivem!

- Ne mondj semmit! Tudom, mit akarsz! - magamhoz öleltem szorosan, ő a fejét a mellkasomhoz nyomta és szipogni kezdett! - Ne sírj! Majd csak túléljük valahogy :) - legszívesebben úgy bömböltem volna, mint Lux, mikor nem adtam neki oda a nyalókámat -.-" De erősnek kell mutatnom magam! Elvégre férfi vagyok, az istenért!

- Nem haragszol?

- Ugyan miért? Azért, mert a családoddal szeretnél lenni? Ne legyél buta!

- Szeretlek Harry!

- Én is szeretlek Ada! - megcsókoltam, de nem is tudom ... Ez majdnem olyan volt, mintha a kivégzésem előtt adnám neki, az utolsót! Megfogta a csomagjait és elcipelte az ajtóig! - Nem maradsz a szállóban? :O

- Nem! Azt beszéltük, hogy visszamegyünk a házba, mert Anyuék még nem is voltak ott! Ott leszünk néhány napot, aztán megyek utánad! Bárhogy is legyél, én utánad megyek :) - újra hozzámbújt, majd mikor elengedett, nyúlt a táskájáért.

- Hagyd! Majd én viszem! - felvettem a bőröndöket és követtem. Egy taxi már várta őt, a szülei már ott voltak, Tommy-val és Marcsival. Ekkor tudatosult bennem, hogy most tényleg elmegy, és ki tudja mikor láthatom újra! A taxis kivette a csomagokat a kezemből és én egyből a menyasszonyom után nyúltam!

- Harry! Nem örökre megyek el! :) Ne dramatizáld túl! - mondta, de nem is tudom ki drámázik, mikor már könnyek folynak az arcán ... Egy utolsó csók, egy utolsó ölelés. Beszippantottam illatát és ő beült a taxiba. A szüleitől és Tommy-éktól is elköszöntem, ők is beültek a kocsiba, majd néztem, ahogy az autó egyre kisebb és kisebb lesz, majd eltűnik egy messzi kanyarnál! Ekkor egy kéz érintette meg a vállamat. Megfurdultam és egy lány állt ott!

- Gyere Harry! A többiek már várnak!

- Megyek Tina! ... Megyek! - mondtam letörten. Ő elindult én meg csak battyogtam utána. A csomagjaim már az előtérben voltak, ahogy már mindenki! Senki nem szólt egy szót sem, csak elindultunk a turnébusz felé és megkezdtük utunkat Sidney-be.

*Niall*

Habár most senki nem mer szólni, "csend és hullaszag" uralkodik a busz légterében, én legbelül majd szétrobbanok az örömtől! Nem, nem azért, mert Ada nincs velünk! Az engem is elszomorít! Az örömforrásom Emma :) Talán egyszerre érünk majd Sidney-be? Vagy én hamarabb ott leszek? Talán ha az utóbbi lesz, egy különleges köszöntőt kellene szervezni neki...

- Vas Happenin'? Min gondolkodsz ennyire pókhasú barátom? - vágott oldalba Zayn

- Auuuuuu! - simogattam meg a fájó pontom - Hát ... Csak nagyon várom már, hogy odaérjünk!!!

- Igen? De gondolom nem a város és koncert miatt ;)

- Természetesen nem ;) ... Nem vagy éhes? :D

- Úr Isten ember! Most zabáltál egy órája! :D Így minden városban meg kell majd álljunk kajáért ...

- Nem csak én eszek ilyen sokat! - mondtam durcásan, a hűtő felé baktatva

- Van még egy ilyen ember a földön? :O

- Van ám! Még hozzá itt tartózkodik a köreinkben :D

- Naneeee! És mégis kiaz? :D

- Hát Cinty ;) ... Hé, jó is, hogy eszembe juttattad! Szólok neki, hogy kajáljon velem :D

- Jóóóóóóóó isten! Így mostmár 100%, hogy mindig üres lesz a hűtő! - csapott a homlokára Malik, de én nem is törődtem vele, csak a hasamra gondoltam, és arra, hogy végre nem kell egyedül falnom :P

- Ciiiiintyyyyyy!!! - ordítottam el magam

- Jelen! :D - csattant be elém a kiscsaj

- Zaba idő van! Nem gondolod?

- Óóóóóó Horan! Te gondolatolvasó vagy ;) - ezt úgy veszem, hogy ő is éhes :D A hűtőbe vetettük magunkat és miután majdnem teljes egészében kifosztottuk azt, elégedetten dőltünk be a tévé elé XD

*Ada*

Csak ülök, bámulok kifelé az ablakon. Nézem az elsuhanó házakat és fákat! Boldognak kéne legyek, hisz a szeretteimmel vagyok! De nem teljes a kép! Természetesen már hiányzik, pedig alig egy órája köszöntünk el!

- Kincsem! Ne legyél ennyire rossz kedvű! - szólt kedvesen anya, én meg keserves fejjel ránéztem

- Majd...Mire hazaérünk összeszedem magam! Ne aggódj!

Ők beszélgettek tovább, négyen, én továbbra is csak bámultam kifelé. Egyfolytában azon járt az eszem, hogy vajon ő mit csinálhat, mire gondolhat !?

...

- Hát, ez lenne az drága szüleim! Itt élek már több, mint fél éve! - tártam ki a faajtót előttük és betessékeltem őket!

- Úr isten ez hatalmas!

- Jó ééég!

- De jó!!! Olyan rég jártam itt! Megvan még a szobám?

- Persze Tommy boy :P Érintetlen! Asszem' :D Akkor te meg Marcsi ott laktok majd, anyuék az én szobámban, én meg a Harry-ében! Így midnenkinek jó? - Csak egyetértő bólogatást kaptam. Megmutattam a szüleim rezidenciáját ( és közben imátkoztam, hogy rend legyen, mert anyám kiborul, ha rumlit hagytam XD) Szerencsémre tűrhető volt a dolog! Lecuccolt mindenki, körbemutattam a házat, aztán rendeltünk kaját és csak úgy, együtt voltunk! Este mindenki későig ott volt a nappaliban, tévéztünk meg beszélgettünk, de nekem megcsörrent a telefonom! Rohantam, mert az emeleten hagytam!