*Ada*

Meglepődtem én magam is a reakciómon, amikor Harry elém állt és mindent tálalt. Ahogy ismerem magam, már rég fel kellett volna pofozzam és hisztirohamot bevágnom, de nem így tettem....Épp reggelizem, Harry meg ül velem szemben és szerintem ő is próbál rájönni, miért így törént ez, ahogy. Miután jól leteremtettem, hogy legközelebb nem ihat, vagy legalábbis nem részegedhet le, kicsit magábazuhant a drágám. Na mindegy, ennyi bünti azért kell neki...Már épp a reggelim végénél jártam, mikor azt a kínos csendet, ami már jócskán ránktelepedett, Ő megtörte:

- Ma ugye már velem alszol? - kérdezte nagy, kerek szemekkel, aminek, ha haragudnék sem hiszem, hogy ellen tudtam volna állni

- Ha nagyon szeretnéd, akkor igen!

- Mi az, hogy!? Ott a helyetek mellettem! :) - odalépett elém, magáhozhúzott és bár azt vártam, hogy megcsókol, ehelyett felhúzta a pólóm és a hasammal beszélgetett! - Itt van apa :) Nem kell félni Darcy, itt vagyok és soha nem hagyom el sem anyát, sem téged! - majd nyomott egy puszit a hasamra.

- Már nem azért, de én is kaphatnék végre egy nyamvadt puszit??? - háborogtam

- Óh, hát persze Anyu! :) - majd elkapta a derekam, kissé hátra döntött, fölémhajolt és megcsókolt....Ami a legszomorúbb az egészben, hogy semmit nem éreztem....Talán nem szeretem már? Nem akartam, hogy ez látszon rajtam, így rámosolyogtam és javasoltam, hogy menjünk be a szállóba. Ujjainkat összefonta és besétáltunk. A társalgóban rengeteg fotós és riporter állt...Amint megláttak, megrohamoztak. Csak annyi időnk volt, hogy egymásra néztünk és alig láthatóan megrázta Harry a fejét, jelezve, nem mondunk semmit! Vakuvillogások és a várva várt kérdések...kérdés...

- Harry, kérem, álljon meg! Igaz az, hogy Önnek és a barátnőjének hamarosan gyermeke lesz?

- Kérem, csak egy mondtatra álljanak meg! Igazak a pletykák?

- Nem szeretnénk nyilatkozni! - mondta Harry komoly hangon, én lehajtottam a fejem és hagytam, hogy húzzon maga után. Az egyik csávó belépett elém, én meg pofára estem, szó szerint. Harry egyből arrább lökte a férfit és felkapart a padlóról. Éreztem, hogy valami nem jó a hasamban, de nem akartam odanyúlni, hisz akkor lelepleződünk. Harry aggódva nézett rám, én egy erőltettet mosolyogtam.

- Mit csinál? Nézzen már a lába elé! A beszélgetésnek vége! El lehet hagyni a szállót! - mondta dühösen és beszálltunk a liftbe. Megvártam, amíg becsukódik a lift ajtaja, majd mikor ez megtörtént a földre rogytam és sírva a hasamhoz nyúltam. Harry kétségbeesetten gugolt mellém és bombázott kérdéseivel!

- Kicsim! Mi a baj? A babával van valami? Nagyon fáj? - én csak keserves fejjel ránéztem és szerintem ebből mindent értett....Baromira szúrt a hasam. Láttam, hogy a  telefonért nyúl.

- Zayn? Azonnal keríts egy orvost! AZONNAL! - le is rakta, a lift felért. Ő az ölébe vett és úgy vitt a szobába. Az ágyra tett és aggódva simogatni kezdett. Bella, Kat és Ceee átjöttek.

- Tudunk valamit segíteni? - kérdezte Kat halkan

- Nem, köszi! - mondtam vékony, fájdalmas hangon

- Rendben! De szóljatok, ha kellenénk! - mondta, majd egymást után kimentek. Láttam, hogy a fiúk is ott tornyosulnak az ajtó előtt, kíváncsian lestek befelé.

- Harry...Menny és beszélj a többiekkel!

- Nem hagylak itt!

- Menny! - mondtam erélyesebben. Ő felkelt és kiment...Én kivánszorogtam a mosdóba...Ahogy sejtettem, ismét verezni kezdtem. Nagyon sírni kezdtem, de ekkor valaki kopogott!

- Asszonyom! A szálloda orvosa vagyok! - kinyitottam az ajtót és kimentem.

- Doki....Azt hiszem elvetéltem! - mondtam és összeestem. Onnan már nem emlékszem semmire.

*Louis*

Harry elment balhét csapni Caroline-nal, Zayn és Kat bementek a srác szobájába, Bella Niallel beszélgetett kicsit arrébb a folyosón. Én és Ceee ott toporzékoltuk az ajtóban. Nem hiába, mint kiderült. A doki rémült fejjel tépte fel az ajtót és berángatott.

- Azonnal kórházba kell vinni! Nincs eszméleténél! - berohantam, óvatosan felkaptam és már hallottam, hogy közeleg a mentő, így siettünk a földszintre. Hamar le is értünk, szerencsére sehol nem volt egy lélek sem, nem tartott fel senki! A mentősök kivették a kezemből az eszméletlen lányt és hordágyra tették, a mentőautóba tolták.

- Ki jön vele? - nézett rám a csávó

- Én és Ő! - mutattam Ceee-re aki épp mellettem állt.

- Akkor nyomás! Befelé! - mutogatott a mentőre. Mi beültünk, ő becsukta az ajtót. Akkor láttam, hogy a többiek lihegve értek le a földszintre...Hát, majd telefonon beszélünk velük. - Mi történt? - kérdezte a mentős. Mi összenéztünk Cintyvel, de ahogy láttam ő sem tud többet, mint én.

- A barátja azt mondta, hogy fellökték, és nagyon fájni kezdett a hasa. Aztán meg már a doktorral volt, és néhány perc múlva eszméletlenül feküdt.

- És mégis mitől fájt a hasa? - értetlenkedett a pasas

- Jaaa...Azt Louis kihagyta, hogy ő veszélyeztetett terhes! - vágott közbe Ceee

- Értem! - lehajtotta a fejét és közben, jól begyakorolt mozdulatokkal a szükséges vizsgálatokat végezte Adán. Lehajtott fejjel ránk nézett, majd gyorsan vissza. Már sejtettük, hogy gond lehet! Mire kérdeztem volna, odaértünk a kórházba. Kinyílt az autó ajtaja, rengeteg ember, beöltözve műtős cuccba, várt minket, kivették Adát és berohantak vele, mi meg ahogy tudtuk, tartottuk a tempót velük. Volt egy ajtó, ahol mi már nem mehettünk át. Az pedig a műtő ajtaja volt! Ceee teljesen kész volt. Átöleltem és ekkor megcsörrent a telefonom! *Harry* Felvettem, de időm sem volt beleszólni!

- Loui....Mondd, hogy semmi baja! Mondd, hogy csak megvizsgálják és már jön is haza! Louis szólalj meg! - a torkom elszorult...Tudtam, hogy nem tehetem, amit kér!

- Harry... - ekkor Ceee odakapta a fejét, könnyes szemmel nézett rám - Most a műtőben van! Gyere ide! - mondtam elkenődött hangon...Hallottam, hogy sír, ettől nekem is kigördül a könnyem. Letette a telefont. De szinte azonnal hívott Liam. Sírva vettem fel!

- Leeyum! - szólítottam meg szipogva

- Kitartás Loui, már a kocsiban ülök, megvárom őket és megyünk! - le is tette. Én a falnak támaszkodtam, majd lecsúsztam a földig! Cinty mellém ült és hát...Együtt sírtunk, amíg a többiek ide nem értek! Néhány perc telhetett el, legalább is én annyinak érzékeltem. Harry sírva rohant oda hozzám, letérdelt elém és összeborulva sírtunk! Ceee felkelt és a lányok ugyan így tettek. Néhány perc múlva lenyugodtunk és csendben, elmerengve vártuk, hogy végre valaki kijöjjön abból a bizonyos szobából...Röpke egy óra múlva kilépett egy cseppet sem tiszta, orvos kinézetű ember...Tetőtöl talpig tiszta vér volt... A lányok megijedtek, elfogdultak. Harry felpattant de nem szólt semmit, ahogy senkisem.

- Van itt hozzátartozó? - kérdezte szomorú hangon az orvos

- Én a pasija vagyok! - mondta sírva Harry

- Kérem jöjjön velem! - Harry utána ment a műtőbe, mi meg csak tátott szájjal néztünk utána!

- Most miért kellett oda bemennie? Ugye nem halt meg? - kérdeze Bella sírva

- Ne mondj ilyet! Még csak gondolni sem szabad ilyesmire! - mondta zokogva Kat! Mi továbbra is csak bambultunk az ajtó irányába.

***