Visszaértünk a házba, de olyan rossz érzés volt nekem most bemennem. Egyből a szobámba siettem. Bezárkóztam és pakolni kezdtem néhány ruhát meg a szükséges dolgokat. Csak egy táskát tervezek vinni magammal a szállodába. Kopognak...

- Ki vagy? - kérdeztem

- Harry és Louis - jött a válasz.Harryt még értem, de Louis mit akar...? Kinyitottam és beengedtem őket, az ágyamra ültek.

- Mondjátok!

- Nem szeretnénk, ha elmennél...Ne vedd így magadra a dolgot! Már sokkal jobban vagyok és szerintem Niall is. Az ő gyomra "halhatatlan", mindent bevesz a szervezete - mondta a végén nevetve Louis

- Örülök, hogy jobban vagy... És annak is örülök, hogy nem haragszol rám! - majd megöleltük egymást

- Akkor maradsz? - lépett mellé Harry

- Talán maradok...De a táskám attól bepakolom és ha Niallnek egy rossz szava is lesz hozzám, elmegyek. Csak miattad maradok Londonban! - mondtam Harrynek majd tovább pakoltam a táskám - De nem szeretném, ha bárki beszélne Niallel arról, hogy legyen velem normális vagy ilyesmi! Nem kell! Ha haragszik, amit megértek, akkor elmegyek, hogy kifújhassa magát! Értve? - fordultam hátra és néztem a srácokra

- Igen! - mondták egyszerre, majd Lou kiment. Harry befészkelt az ágyamba és a tévét kezdte nézni. Én még mindig pakoltam, bár már alig fér valami a táskámba. Talán rá is hagyom. Befeküdtem én is Harry mellé, odabújtam és néztem a tévét, de persze egyáltalán nem arra figyeltem, hanem azon járt az eszem, hogy remélem nem kell elmennem...Nem az a gondom, hogy el kell mennem, hanem az, hogy az azt jelenti, hogy Niall nagyon pipa rám! Ezt nem szeretném, de teljesen egyetértek, ha mégis így van! Harry a hajamat kezdte simogatni miközben a tévét kapcsolgatta, de ahogy láttam ő sem arra figyel.

- Nagyon remélem, hogy Ír barátunk nem lesz annyira berágva, hogy el kell menj tőlünk! - nézett rám nagy szemekkel

- Én is remélem, de tökéletesen megértem, ha genyózik velem... Belegondolva, nekem sem tetszene, ha ennyire kicsesznének velem!

- Persze, senkinek sem, de nálunk nem az első eset! Mi majdnem minden nap megszivatjuk a másikat! Soha nem volt még sértődés belőle! Nem értem, hogy Niall mért vette ezt most magára!

- Hát ez van...Erre csak ő tud válaszolni! De komolyan mondtam, hogy ne beszélj vele az érdekemben! Nem akarom, hogy jópofizzon nekem, csak mert megkérted, közben a hátammögött meg még mindig haragszik! Jó?

- Jó! De nagyon rossz lesz nekem, ha te nem leszel itt! - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra

- Tudom! Nekem is rossz lesz, de attól jövök majd takarítok meg minden, csak épp nem  leszek annyit itt, és nem itthon alszok majd! Ennyi változik! - magyaráztam neki

- Ne menjünk le a nappaliba? Biztos ott van mindenki! - kérdezte

- Hmmm...Nem is tudom! - hezitáltam egy ideig

- Nem maradhatsz örökké idebenn!

- Igazad van! Nem kerülhetem Niallt...Menjünk!

Lementünk a nappaliba, Louis és Liam volt csak ott. Leültünk melléjük és beszélgetni kezdtünk. Vagyis csak ők, valahogy most nem volt kedvem beszélgetni.Mint kiderült Zayn Suzival randizik, ezért nincs most itt. De tényleg, hisz mondta is Suzi tegnap, hogy ma randiznak! Jó nekik! Remélm jól érzik magukat! Hmm... De vajon Niall hol van most? Direkt kerül engem? Nem hiszem, hogy már aludna...Hisz még 7 óra sincs.

- Louis! Nem tudod Niall hol van? - vágtam közbe a nagy beszélgetésbe

- Szerintem a szobájában van és duzzog! - válaszolta, majd láttam, hogy Harry szúrós szemekkel nézett rá.

- Értem! - hajtottam le a fejem - Szerintetek felmenjek beszélni vele?

- Ezt csak te tudod! - mondta Liam. Harryre néztem, de semmit nem vettem le az arcáról. Nagylevegőt vettem és elindultam felfelé. Megálltam az ajtója előtt, majd halkan bekopogtam.

- Ki vagy? - kérdezte

- Ada vagyok! Beengedsz?

- Mégis minek?

- Mert beszélni szeretnék veled! - bár még lövésem sem volt, hogy mit mondjak majd

- Rendben.... Gyere! - mondta nem túl bíztatóan. Bementem és leültem az egyik székre.

-Niall! Én nagyon sajnálom! Én ne.... - de nemtudtam befejezni, mert közbevágott

- Mi te? Te nem akartál bajt...Te nem gondoltad, hogy ez lesz....Ismerem már ezt a szöveget, köszi! Ha csak ezt akartad, akkor távozhatsz is! - majd kezét felemelve az ajtó felé mutatott. Lassan felálltam, egy könnycsepp folyt végig az arcomon és kimentem a szobájából. Bementem az én szobámba, zsebrevágtam a telefonom, felkaptam a táskám és elindultam lefelé. Egyre több könny gördült le az arcomon. A srácok a nappaliból felugrottak és egyből odaszaladtak hozzám!

- Kicsim! Ugye nem!? - tette fel a kérdést Harry, de szerintem jól tudta a választ, csak ránéztem és sírva bólogattam.

- Na jó ez már sok! El ne mozdulj innen! - mondta Louis majd felrohant!

- Lou ne! Hagyd! - kiáltottam utánna, de nem állt meg. Kissé hangosan elkezdte ecsetelni Niallnek, hogy ott állok bőrönddel az ajtóban...

- Nem érzed, hogy túlzásba estél már? Miattad akar elmenni! Téged ez nem is érdekel?

- Nem, őt sem érdekelte semmi, amikor megszívatott! Ha el akar menni, menjen! Egye meg amit kifőzött! - ordították egymásnak, amitől én mégjobban sírni kezdtem. Harry magáhozölelt szorosan.

- Nem akarom, hogy elmenj ez a barom miatt! - suttogta szomorúan

- Ada, nem kell elmenned! Nem kéri ezt tőled senki! - mondta Liam

- Tudom, de én úgy érzem, hogy most ez a helyes! - majd odaléptem megölelni Liamet, elköszöntünk és Harry kivette a bőröndt a kezemből és vitte az autójába. Beültünk és elvitt a Langham Hotelbe, ami nem messze van tőlünk. Gyorsan bementünk, hogy ne keltsünk feltűnést. Mivel még sosem voltam hotelben azelőtt, Harry intézte nekem a szobát. Én addig leültem és próbáltam magam nyugtatni, ha ne adj isten egy paparazzi megjelenne, ne legyen gyér fejem!

- Itt is vagyok! a 11-es a te szobád! Az 1. emeleten. De még mindig meggondolhatod magad! Nem jössz mégis haza velem? - nézett rám kérlelő tekintettel

- Nem! Mostmár innen csak akkor megyek, ha Niall kér meg rá! - felkaptam a bőröndöm, amit Harry kivett a kezemből és a lifthez mentünk. Gyorsan meg is találtuk a szobát ahova Harry is bejött.

- Na hogy tetszik? - kérdezte

- Nagyon jó lesz ez... - mondtam keserű hangon

- Ne maradjak itt veled?

- Ha akarsz, maradhatsz, de holnap korán interjúra kell mennetek a Morning Show-ba...Előtte még haza is kell menned! Szerintem most jobb lenne, ha otthon töltenéd az éjszakát! - javasoltam

- Igaz! El is felejtettem az interjút! Nem szívesen hagylak itt! De ez nagyon jó szálloda! Jó kezekben leszel! - mondta majd megölelt

- Nem kell nekem semmi luxus, csak egy hely, ahol kis időre elalhatok... - majd szorosan hozzábújtam.

- Mostmár megyek...Ha esetleg paparazzival találkozol, ne mondj semmit, ne is törődj velük...Csak menj tovább a dolgodra! Rendben?

- Igen! - majd elköszöntünk és egy hosszú, érzéki csókot váltottunk. El is viharzott. Gondolom, hogy ne fusson össze senkivel. A táskámat a szobámba vittem és kicsit jobban szétnéztem.

Egész csinos kis szoba ez! Elmentem lezuhanyoztam és az ágyra feküdtem. Nagyon bánt, hogy így beszélt velem Niall! Értem én, hogy haragszik, meg minden...De nagyon rosszul esett! A telefonom az éjjeliszekrényen SMS-t jelzett:

" Bogárka! Remélem minden oké! Hallottam mi volt! Sajnálom, hogy így történt. Suzi puszil és ha beszélgetni akarsz hívj minket bátran! Ha mégis hazajönnél egy kulcsot eltettünk neked az ajtó melletti bokor tövébe, gondosan eldugva! Holnap az interjú után lehet, hogy benézek hozzád! Aludj jól, pihend ki magad! Puszi: Zayn! "

Nem tudom miért, de mosolyt csalt az arcomra, miközben olvastam. Azonnal válaszoltam is neki:

" Szia Zayn! Köszi, hogy mellettem vagytok! Remélem jó volt a randitok! Én is puszilom Suzit! Akkor holnap várlak és mesélsz majd! Jó Éjt! Reggel el ne késsetek! ÉLŐ ADÁS LESZ!!!! Majd én is nézem innen... :( Puszi: Ada! "

A telefont visszatettem az éjjelire, csak előtte az ébresztőt beállítottam 7-re. Bebújtam a takaró alá és nem sokkal később el is aludtam.