- Na és? Sikerült? :) - néztem rá mosolyogva

- Gyere nézd meg magad! - majd segített kimászni az ágyból, leült a gép elé én pedig az ölébe ültem. Elindította a videót és odatekerte ahol a lényeg van.Niall leült az asztalhoz, elolvasta a levelet majd nevetett egyet. Felkapta teljes beleéléssel a szendvicset és egy extra nagyot harapott bele...A vigyor, ami eddig a száján terült el, szép lassan lebiggyedt :D Rágta, rágta a falatot...Lenyelte és megvakarta a fejét...Közben nagyon vizsgálta szemével a szendvicset...De rövid idő után látszott rajta, hogy az erőspaprika teszi a hatását mert elvörösödött és egyből a csaphoz rohant vízért :D Már alig bírtam nézni a képernyőt annyira nevettem! Harry meg azon nevetett, hogy én nevetek :D Hát...Ma éjjel Niall nem evett be úgy, ahogy szokott! Durcás pofival ott hagyta a tányéron a szendvicset! És most jön még csak a java! Megint tekert egyet Harry a videón, megállította és ismét nézni kezdtem...Hajnalban Louis kiment inni. A hűtőből kiemelte a baracklevet és az asztalhoz ült vele...Kortyolgatta egy ideje, mikor feltűnt neki az árván maradt szendvics! Úgy gondolta, ha már nincs gazdája, hát elpusztítja ő. Nagy lelkesen elkezdte csócsálni...Már 4-5 harapás benn volt, mikor nála is dolgozni kezdett az erős íz :D Ő is elvörösödött és legyezni kezdte magát! Szorgosan kortyolni kezdte a barackelevet, majd mikor az kiürült,vízzel igyekezett csillapítani eme kellemetlen érzést! :D Ott maradt még egy falat a tányéron, de inkább ő is otthagyta :D Nagyon nevettünk Harryvel, annyira, hogy a földön kötöttünk ki! Miután lenyugodtunk(kb fél óra múlva :D ) azon tanakodtunk, hogy lemerjünk-e menni a konyhába...

- Végülis miért ne mehetnénk le? Nem tudják, hogy ki volt :D - mondja Harry

- Hát jó, de csak te meg én vagynuk ilyen "idióták", ilyen elvetemültek...Soroljam? :D De azért ha lemegyünk, tegyünk úgy, mint aki semmit sem sejt! - adtam ki magamból mindent egy levegővételre

- Oké! Akkor nyomás! - fogta meg a kezem és húzott volna maga után, de megakadályoztam ebben - Na miaz?

- Hát mondjuk az, hogy szeretnék felöltözni előtte és neked sem ártana :D Mivel Suzi a házban tartózkodik, nem meztelenkedhetsz!!!!! - parancsoltam rá

Felöltöztem,a fürdőszobába siettem fogatmosni és a hajamat is próbáltam madárfészek helyett elviselhető viseletté alakítani! Miután ezzel megvoltam a szobámba mentem vissza, Harry ott ült felöltözve!

- Akkor mostmár mehetünk? - nézett rám

- Igen, mostmár nincs ellenvetésem! - nevettem és elindultunk lefelé. A konyhában ült már mindenki, mi csak "óvatosan" leültünk és mosolyogtunk kedvesen, majd köszöntünk midnenkinek. Hát mit is mondjak...Lou és Niall nem voltak elragadtatva a látványunktól... A köszönésük sem volt valami lelkes... Itt még ma vita lesz, érzem a levegőben.

- Én akkor elmegyek mert még haza kel ugranom átöltözni, nem sokára suli van - pattant fel Suzi és a végén már kissé unott hangon mondta

- Oké Baby! Gyere elviszlek! - fogta meg a kezét Zayn és miután Suzi mindenkitől elköszönt el is mentek.

- Mi ez a csend itt kéremszépen! - próbáltam viccesen oldani a feszültséget

- Hogy mi....!? Ezt talán ti tudjátok a legjobban! - förmedt rám/ránk Niall

- Héé haver nyugi! - nyugtatta kicsit Liam

- Nem, nincs nyugi, igaza van! Tudjuk, hogy ti tettétek azt a szendvicset ide...Azt is tudjuk, hogy csak viccnek szántátok, de nem volt vicces...Nem részletezném, de Niall és én felváltva járunk a wc-re... - förmedt ránk mostmár Louis is. Én ránéztem Harryre akinek a szemében kis megbánást láttam.

- Nem tudom, kinek az ötlete volt, de nem volt vicces! - mondta Niall

- Az enyém... Az én hibám! Bocs srácok! - állt fel Harry magára vállalva a felelősséget, amit én csak értetlen tekintettel követtem.

- Hát mindjárt gondoltam! Persze, hogy te voltál az ötletgazda! Mit is vártam én egy 18 évestől... - monda Louis majd felment a szobájába.

- Nem gondoltam, hogy ekkora gubanc lesz majd ebből! Egy ártatlan poénnak szántam! - szabadkozott a pasim

- Hát...azt hiszem kissé elvetetted most a súlykot Hazza! Legközelebb óvatosan az ilyesmivel! - mondta Liam teljes komolysággal

- Legközelebb??? - állt fel Niall és elkezdett futni...a wc felé...

- Harry! Miért mondtad ezt? Hiszen az én ötletem volt! - álltam elé és néztem kérdő tekintettel

- Ada!? Ezt komolyan te csináltad? - nézett rám meglepődve Liam

- Igen...Sajnos igen! - lehajtottam a fejem - El fogom mondani a srácoknak is, nem akarom, hogy olyanért veszekedjenek veled, amit nem te tettél! - mondtam Harrynek.

Felmentem Louis szobájába. Ült a gép előtt, de nem gépezett, a hasát fogta!

- Louis! nagyon sajnálom! - gugoltam elé, hogy arcunk egy szintben legyen

- Mit sajnálsz? Hisz nem a te hibád!

- De... Az én hibám! Harry csak engem akart védeni, azért mondta azt, hogy ő volt! De ez nem igaz! Én voltam! És nagyon sajnálom, nem gondoltam, hogy baj lesz belőle...Kérlek ne Harryre haragudj...Nem ő a hibás, haragudj rám! Nem szeretném, hogy ilyesmin veszekedjetek! - hajtottam le a fejem

- Aha...Hát pont belőled nem néztem ezt ki! - majd kiviharzott a szobából...gondolom a mellékhelyiségre...

A szobámba mentem és elgondolkodtam azon, amit tettem... Hogy juthatott ilyen az eszembe!? És hogy vltam képes ezt meg is csinálni!!!! Idióta vagyok! ... Ostoroztam magam, majd hallottam, hogy Niall és Louis beszélget a folyosón.

Nem szép dolog, de fülelni kezdtem...Hallottam, hogy Louis elmondja Niallnek, hogy nem Harry a hibás...Niall teljesen kiakadt rajtam. Hőbörgött Louisnak, aztán eltűnek, szerintem bementek az egyik szobába. Úgy döntöttem elmegyek sétálok egyet, kiszellőztetem a fejem. El is indultam, mikor a nappaliban Liam és Harry beszélgettek, komoly beszélgetésnek tűnt, de nem foglalkoztam velük, felhúztam a cipőm és mentem kifelé. Azt sem tudtam merre indulok, vagy merre tartok, csak mentem. A sarkon elfordultam az egyik irányba és egyre gyorsabban lépkedtem. Kis idő múlva leültem egy padra.

A távolból láttam, hogy Harry utánam sietett. Mikor odaért leült mellém. Nem szólt semmit csak ujjankat összefonta és ült mellettem szótlanul. Fejemet vállára hajtottam és elkezdtem szidni magam, hogy hogy tehettem ilyet.

- Ne mondj ilyet! Ezt nem bírom hallgatni! Nincs akkora baj, majd megnyugszanak és kibékültök! Ne aggódj Kicsim!

- Az mind szép és jó lenne, ha így lenne, bár kétlem, de ha velük ki is békülök, magammal még mindig nem leszek! Talán az lenne a legjobb, ha néhány napra egy szállodába mennék, hogy ne is lássanak a fiúk! - mondtam szomorú hangon

- Micsoda?? Ne hülyéskedj már! Akkor én sem látlak!!!! - mondta kétségbeesetten

- Dehogy nem! Majd találkozunk mindíg! És remélhetőleg gyorsan megenyhülnek és nem kell sokáig távol lennem tőletek! De kérlek ne is próbálj lebeszélni erről! Ezt már eldöntöttem! Ez így lesz! - mondtam magabiztosan

- Ha te így szeretnéd, akkor így lesz! De most gyere menjünk haza! - felhúzott és hazasétáltunk, persze egy-két rajongóval találkozunk, akik kérésére Harry pózólt, bár láttam, hogy a mosoly most nem igazi. Meg is kérdezték, hogy össze vagyunk-e veszve, mert nem látszunk boldognak, de természetesen mondtuk, hogy nincs semmi gond közöttünk. Még egy puszit is adott a számra, ezzel alátámasztva állításunkat. Gyorsan lezavartuk a rajongókat és hazamentünk.